62003TJ0339_SUM[1]

Az Elsőfokú Bíróság (harmadik tanács) 2007. február 7-i ítélete. Gabrielle Clotuche kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Tisztviselők - Szolgálati érdek - Megsemmisítés iránti kereset - Kártérítési kereset. T-339/03. sz. ügy

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2007. február 7.

T-339/03. sz. ügy

Gabrielle Clotuche

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Tisztviselők - Igazgató főtanácsadókénti újrabeosztása - Szolgálati érdek - A munkakörök egyenértékűsége - Az Eurostat átszervezése - Megsemmisítés iránti kereset - Kártérítési kereset"

Tárgy: Egyrészt a felperes igazgatói munkakörből főtanácsadói munkakörbe történő újrabeosztásáról szóló 2003. július 9-i bizottsági határozat, valamint az Eurostat átszervezéséről szóló 2003. október 1-jei bizottsági határozatnak a felperes újrabeosztását megerősítő része megsemmisítése, másrészt nem vagyoni kár megtérítése iránti kereset.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság kötelezi a Bizottságot, hogy közszolgálati kötelességszegés miatt fizessen a felperesnek egy euró kártérítést. Az Elsőfokú Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A Bizottság maga viseli saját költségeit, ideértve az Elsőfokú Bíróság előtti, ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit, valamint a felperes költségeinek - ideértve az Elsőfokú Bíróság előtti, ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit - ötödét. A felperes maga viseli saját költségeinek - ideértve az Elsőfokú Bíróság előtti, ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit - négyötödét.

Összefoglaló

1. Tisztviselők - Intézményen belüli áthelyezés - Újrabeosztás - Megkülönböztető ismérv

(Személyzeti szabályzat, 4. cikk, 7. cikk, (1) bekezdés és 29. cikk)

2. Tisztviselők - Kereset - Az eljáráshoz fűződő érdek

(Személyzeti szabályzat, 38., 90. és 91. cikk)

3. Tisztviselők - A szervezeti egységek szervezése - A személyi állomány beosztása

(Személyzeti szabályzat, 7. cikk, (1) bekezdés)

4. Tisztviselők - A szervezeti egységek szervezése - A személyi állomány beosztása

(Személyzeti szabályzat, 5. cikk, (4) bekezdés és 7. cikk, (1) bekezdés)

5. Tisztviselők - A szervezeti egységek szervezése - A személyi állomány beosztása

(Személyzeti szabályzat, 7. cikk, (1) bekezdés)

6. Tisztviselők - A szervezeti egységek szervezése - A személyi állomány beosztása

(Személyzeti szabályzat, 7. cikk, (1) bekezdés)

7. Tisztviselők - A szervezeti egységek szervezése - A személyi állomány beosztása

(Személyzeti szabályzat, 7. cikk, (1) bekezdés)

8. Tisztviselők - Kereset - Sérelmet okozó aktus - Fogalom - Valamely főigazgatóság szervezeti egységeinek a főigazgatóságon elkövetett szabálytalanságokra vonatkozó vizsgálatok lezárását követő átszervezése

(Személyzeti szabályzat, 7. cikk, (1) bekezdés, 90. és 91. cikk)

9. Tisztviselők - Elvek - Bizalomvédelem

10. Tisztviselők - Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége - Közszolgálati kötelességszegés

1. A személyzeti szabályzat rendszeréből az következik, hogy a szoros értelemben vett intézményen belüli áthelyezésre csak akkor kerülhet sor, ha a tisztviselőt megüresedett beosztásba helyezik át. Következésképpen a szoros értelemben vett intézményen belüli áthelyezésre vonatkoznak a személyzeti szabályzat 4. és 29. cikkében szereplő formai követelmények. Ezzel szemben e formai követelmények nem alkalmazandók a tisztviselő újrabeosztása esetén azért, mert az ilyen áthelyezés során nem üresedik meg beosztás.

Mindazonáltal az érintett tisztviselők jogai és jogos érdekei védelmét illetően az újrabeosztásról szóló határozatokra - csakúgy, mint az áthelyezésről szóló határozatokra - vonatkoznak a személyzeti szabályzat 7. cikkének (1) bekezdésében szereplő szabályok, többek között annyiban, hogy a tisztviselő újrabeosztására kizárólag szolgálati érdekből és a munkakörök egyenértékűségének tiszteletben tartásával kerülhet sor.

(lásd a 31., 35. és 47. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 161/80. és 162/80. sz., Carbognani és Coda Zabetta kontra Bizottság egyesített ügyekben 1981. február 24-én hozott ítéletének (EBHT 1981., 543. o.) 21. pontja; 19/87. sz., Hecq kontra Bizottság ügyben 1988. március 23-án hozott ítéletének (EBHT 1988., 1681. o.) 6. pontja; C-116/88. és C-149/88. sz., Hecq kontra Bizottság egyesített ügyekben 1990. március 7-én hozott ítéletének (EBHT 1990., I-599. o.) 11. pontja; C-398/93. P. sz., Rasmussen kontra Bizottság ügyben 1994. augusztus 9-én hozott ítéletének (EBHT 1994., I-4043. o.) 11. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-98/96. sz., Costacurta kontra Bizottság ügyben 1998. január 22-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1998., I-A-21. o. és II-49. o.) 36. pontja; T-23/96. sz., De Persio kontra Bizottság ügyben 1998. szeptember 15-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1998., I-A-483. o. és II-1413. o.) 79. pontja; T-100/00. sz., Campoli kontra Bizottság ügyben 2001. március 6-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2001., I-A-71. o. és II-347. o.) 29. pontja; T-103/01. sz., Cwik kontra Bizottság ügyben 2002. november 26-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2002., I-A-229. o. és II-1137. o.) 30. pontja.

2. A tisztviselő akkor is kérheti az újrabeosztására vonatkozó határozat megsemmisítését, ha az újrabeosztást követően szolgálati érdekből kirendelték. Ugyanis abból következően, hogy a kirendelés letelte után azonnal ugyanabba a beosztásba kerül vissza, mint amelyben a kirendelést megelőzően volt, továbbra is személyes érdeke fűződik ahhoz, hogy a megtámadott határozat megsemmisítését kérje, mivel megsemmisítés esetén őt az újrabeosztást megelőző beosztásában maradtnak kell tekinteni.

(lásd a 40-43. pontot)

3. Ha bebizonyosodik, hogy valamely főigazgatóságon szabálytalanságok történtek, az adminisztráció nem követ el nyilvánvaló mérlegelési hibát azzal, hogy úgy ítéli meg, szolgálati érdek indokolja valamennyi igazgatónak az általa addig betöltött vezetői munkakörből való elmozdítását és főtanácsadói munkakörbe való újrabeosztását az említett szabálytalanságokra vonatkozó vizsgálat nyugodt körülmények közötti és megfelelő lefolytatatása, különösen pedig az e szabálytalanságokban való esetleges szerepük feltárása érdekében. E tekintetben e célra - amely nem irányul az igazgatók szankcionálására, vagy a szabálytalanságok megszüntetésére - figyelemmel közömbösek azok a körülmények, hogy a szóban forgó pénzügyi mozgásokat az egységvezetők ellenőrizték, és az igazgatónak a hivatalba lépése időpontjára tekintettel nem lehetett köze a szabálytalanságokhoz. Egyébiránt ez utóbbi újrabeosztása nem veszélyezteti az egyenlő bánásmód elvét, mivel ugyanolyan helyzetben van, mint a többi igazgató, akik szintén nem gyanúsíthatók azzal, hogy közük volt az elkövetett szabálytalanságokhoz.

Ezen álláspontot nem kérdőjelezi meg az újrabeosztási határozatok állítólagos politikai vagy mediatizált jellege, mivel a szolgálati érdek önmagában indokolja őket, az elfogadásuk indokaként szóba jöhető esetleges másodlagos szempontok pedig semmi esetre sem érintik jogszerűségüket.

(lásd a 70., 76., 77. és 107. pontot)

4. A tisztviselő olyan munkakörbe való újrabeosztásáról szóló határozat, amely a személyzeti szabályzat 25. cikkének (4) bekezdésére vonatkozó, a tisztviselő intézménye által elfogadott általános végrehajtási rendelkezések értelmében ugyanolyan besorolási fokozatnak és beosztástípusnak felel meg, mint az addig betöltött munkaköre, nem sérti a munkakörök egyenértékűségének elvét, valamint a besorolási fokozat és a beosztás közötti megfelelés elvét. Ugyanis objektív szempontból, mivel az érintett erre vonatkozó érzései nem relevánsak, az ilyen munkakör - mint olyan - nem alacsonyabb szintű a korábbi munkakörnél.

Az a körülmény, hogy egyrészt a tisztviselőt A2-es besorolási fokozatú igazgatói munkakörből főtanácsadói munkakörbe helyező újrabeosztási határozat nem tartalmazza az érintett újrabeosztás utáni munkakörének semmilyen leírását, másrészt újonnan létrehozott munkakörről van szó - tekintettel erre az újonnan létrehozott mivoltra és a főtanácsadó feladatainak jellegére - nem elegendő annak kimondásához, hogy nem tartották tiszteletben a munkakörök egyenértékűségét.

(lásd a 93., 95., 97., 101. és 102. pontot)

5. Valamely főigazgatóság valamennyi igazgatójának szolgálati érdekből, az említett főigazgatóságon elkövetett szabálytalanságokra vonatkozó vizsgálat nyugodt körülmények közötti és megfelelő lefolytatatása, különösen pedig az e szabálytalanságokban való esetleges szerepük feltárása érdekében történő, főtanácsadói munkakörbe való újrabeosztása általános, és nem egyedi jellegű intézkedés, amely kizárja, hogy azzal az adminisztráció az újrabeosztott tisztviselők egyéni magatartását akarta volna szankcionálni. E tisztviselők, ha a besorolási fokozatuknak megfelelő beosztást kapnak, megalapozottan nem állíthatják, hogy velük szemben szankciót alkalmaztak, és nem róhatják fel az adminisztrációnak, hogy hatásköri vagy eljárási visszaélést követett el azzal, hogy nem indított ellenük fegyelmi eljárást.

(lásd a 127. és 129. pontot)

6. A szolgálati érdekkel összhangban elfogadott újrabeosztási határozat jogszerűségét önmagában nem érinti az a körülmény, hogy a határozat adminisztráció általi nyilvánosságra hozatala megalapozatlanul megerősíthette azt a vélekedést, hogy az érintett tisztviselő részt vett a szabálytalanságok elkövetésében, vagy legalábbis azzal gyanúsítható. E körülmény azonban releváns lehet az érintett által benyújtott kártérítési kérelem elbírálásakor.

(lásd a 145. és 146. pontot)

7. Mivel a szolgálati érdekből hozott egyszerű belső szervezeti intézkedés, mint amilyen az újrabeosztásról szóló intézkedés, nem veszélyezteti a tisztviselő személyzeti szabályzat szerinti helyzetét vagy a besorolási fokozat és a beosztás közötti megfelelés elvét, meghozatala előtt nem kell meghallgatni az érintettet, és indokolást sem kell fűzni hozzá.

(lásd a 147., 153. és 195. pontot)

Hivatkozás: a fent hivatkozott Hecq kontra Bizottság ügyben 1990. március 7-én hozott ítélet 14. pontja; a fent hivatkozott Cwik kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 62. pontja.

8. Ha az adminisztráció a valamely főigazgatóságon elkövetett szabálytalanságokra vonatkozó vizsgálat lezárását követően a szervezeti egységeket átszervező olyan határozatot hoz, amelynek két összetevője van, egyfelől az igazgatóságok számának csökkentése és feladatkörük módosítása, valamint az új igazgatói beosztások áthelyezéssel, előléptetéssel vagy új tisztviselő kinevezésével történő betöltése érdekében álláshirdetések közzététele, másfelől több olyan egyedi határozat meghozatala, amelyek fenntartják a volt igazgatóknak a vizsgálat megfelelő lefolytatása érdekében történő, korábban elhatározott újrabeosztását, az első összetevő nem okoz sérelmet ezeknek a korábbi igazgatóknak, míg a második sérelmet okoz nekik annyiban, amennyiben fenntartja újrabeosztásukat egy olyan ok - nevezetesen a szervezeti egységek átszervezésének szükségessége - miatt, amely eltér attól az októl, amely az ideiglenes újrabeosztás indokául szolgált, így az e második összetevőt képező határozatokat nem lehet pusztán megerősítő aktusoknak tekinteni.

(lásd a 180. pontot)

9. Azok a körülmények, hogy egyrészt a tisztviselő újrabeosztására vonatkozó határozat ideiglenes jellegű volt, másrészt az eredeti beosztásába való visszahelyezése az adminisztráció számára szóba jöhető lehetőségek részét képezte, nem jelentenek olyan konkrét, feltétlen és egybehangzó ígéretet, amely az említett visszahelyezésre vonatkozóan jogos bizalmat keletkeztet, aminek következtében a tisztviselő újrabeosztásának az újrabeosztás indokául szolgáló eredeti okoktól eltérő okokból történő fenntartása nem ellentétes a bizalomvédelem elvével.

(lásd a 201., 202. és 204. pontot)

10. Az adminisztráció a felelőssége megállapítását megalapozó közszolgálati kötelességszegést követ el, ha a nyilvánosság számára szabadon hozzáférhető sajtóközlemény útján azt a benyomást kelti, hogy a szolgálati érdekből újrabeosztott tisztviselőnek köze volt bizonyos szabálytalanságokhoz, még akkor is, ha az újrabeosztásról szóló határozat önmagában nem jogellenes. Az ilyen kötelességszegés nem vagyoni kárt okoz az említett tisztviselőnek, mivel őt olyan helyzetbe hozza, hogy folyamatosan igazolnia kell saját magát mind a kollégák, mind a szervezeti egységen kívüli személyek előtt.

(lásd a 219-221. pontot)