A Fővárosi Törvényszék K.705030/2020/8. számú határozata versenyfelügyeleti ügyben hozott végzés, mint közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. §, 67. §, 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 43/K. §, 62. §, 67. §, 82. §, 95/E. §, 2016. évi CL. törvény (Ákr.) 80. §, 112. §, 124. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 82. §, 2017. évi I. törvény (Kp.) 4. §, 88. §, 126. §]

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Törvényszék K.705030/2020/8.*, Kúria Kfv.37808/2020/7. (BH 2021.6.180)

***********

A Fővárosi Törvényszék

Az ügy száma: 106.K.705.030/2020/8.

A felperes: felperes neve(felperes címe)

A felperes képviselője: felperesi képviselő neve, eljáró ügyvéd: felperesi képviselő neve ügyvéd (felperesi képviselő címe)

Az alperes: Gazdasági Versenyhivatal (1013 Budapest, Krisztina krt. 39/B.)

Az alperes képviselője: alperesi képviselő neve kamarai jogtanácsos

A per tárgya: versenyfelügyeleti ügyben hozott végzés, mint közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata

Ítélet:

A törvényszék a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 50.000 (ötvenezer) forint perköltséget, és az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - 180.000 (száznyolcvanezer) forint kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2016. október 15-én összefonódás engedélyezés iránti kérelmet nyújtott be az alpereshez a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) VI. fejezetének rendelkezései szerint. Az eljárás során befizetett 1.000.000 forint igazgatási szolgáltatási díjat a Tpvt. 43/M. § (1) bekezdése alapján az összefonódás-bejelentés engedélyezéséért tekintettel arra, hogy a Tpvt. 43/K. § (1) bekezdése értelmében az eljárás nem része a versenyfelügyeleti eljárásnak, valamint befizetett további 3.000.000 forint igazgatási szolgáltatási díjat a Tpvt. 62. § (1) bekezdés b) pontja alapján az összefonódás-bejelentés alapján elindult versenyfelügyeleti eljárásért. Ezt követően az alperes a 2016. október 21. napján kelt VJ/87-7/2016. számú végzésével elrendelte az összefonódás teljes körű vizsgálatát, és a Tpvt. 62. § (3) bekezdése alapján további 12.000.000 forint igazgatási szolgáltatási díj megfizetését írta elő a felperes számára. A felperes az előírt díjak megfizetésének eleget tett.

[2] Az alperes a 2017. február 20. napján kelt VJ/87-197/2016. számú határozatával az összefonódás engedélyezését megtiltotta arra hivatkozással, hogy a Médiatanács a 46/2017. (I. 24.) számú szakhatósági állásfoglalásában az összefonódáshoz a szakhatósági hozzájárulást megtagadta. A határozattal szemben a felperes bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett, és a Kúria a 2019. december 9. napján kelt Kfv.IV.38.095/2018/10. számú ítéletével (a továbbiakban: a Kúria ítélete) a Fővárosi Törvényszéknek a felperes keresetét elutasító, 21.K.700.023/2018/12. számú ítéletét megváltoztatta és a határozatot hatályon kívül helyezte, valamint az alperest új eljárásra kötelezte. Ezt követően az alperes elsőfokú szerve a 2020. március 2. napján kelt VJ/8/2020. számú végzésével ismét elindította a Tpvt. 67. § (4) bekezdés b) pontja szerinti eljárást, valamint felhívta a felperest, hogy fizessen meg 3.000.000 forint igazgatási szolgáltatási díjat. Rögzítette, hogy a végzés ellen a Tpvt. 80/I. §-a alapján alkalmazandó általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 112. §-a és 116. § (1) bekezdése alapján nincs helye fellebbezésnek.

[3] A felperes fellebbezését az alperes a 2020. április 20. napján kelt VJ/8-10/2020. számú végzésével visszautasította, hivatkozással a Tpvt. 46. § (1) bekezdésére, 43/K. §-ára, 62. § (1) és (4) bekezdésére, 62/A. § (6) és (7) bekezdésére, 62/B. § (10) bekezdésére, 64. § (4) bekezdésére, 80/I. §-ára, valamint az Ákr. 80. § (1) bekezdésére. Rögzítette, hogy mivel a Tpvt. rendszerében az igazgatási szolgáltatási díj és az eljárási költség különbözik, ezért az előbbi ellen önállóan nincs helye jogorvoslatnak. Hangsúlyozta, hogy ez önmagában nem jelenti azt, hogy a felperes jogorvoslattal egyáltalán nem élhet, ugyanis halasztott időpontban - az eljárást lezáró érdemi döntés (határozat vagy eljárást megszüntető végzés) ellen benyújtott keresetében - vitathatja azt.

A felperes keresete, az alperes védirata

[4] A felperes keresetében elsődlegesen az alperes határozatának - az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére kötelezés mellőzése és a megfizetett összeg kamatos visszafizetésének elrendelése melletti - megváltoztatását, másodlagosan az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését kérte perköltségigény érvényesítése mellett. Érvelése szerint az alperes jogértelmezése abszurd és életszerűtlen, ugyanis lényegében azt állítja, hogy a versenyügyek esetében az igazgatási szolgáltatási díj kivételesen egy olyan speciális költségelem, amely más közigazgatási eljárások azonos elnevezésű és funkciójú igazgatási szolgáltatási díjaival ellentétben nem minősül eljárási költségnek, és így nincs ellene helye jogorvoslatnak, miközben a Tpvt. alapján kirótt valamennyi egyéb eljárási költség önállóan támadható. Rögzítette, hogy jelen ügyben az alperes ún. "bejelentéses" rendszerben értelmezi az összefonódást a korábbi ún. "kérelmes" eljárás helyett, amely megújult fúziókontroll rezsim bevezetésére az összefonódást követően került sor, így álláspontja szerint a másodfokú végzésben hivatkozott jogszabályok többségének elvi keretei a Tpvt. 95/E. § (1) bekezdése értelmében eleve nem alkalmazandók jelen eljárásban, amellyel szemben egyébként az alperes számos esetben hol a bejelentéses, hol a versenyfelügyeleti eljárásra vonatkozó szabályokra hivatkozik. Érvelése szerint a vizsgálatot jelentő, ún. "versenyfelügyeleti eljárás" szabályai az irányadók, hiszen nem egy új, hanem egy megismételt ügyről van szó. Hangsúlyozta, hogy egy kérelemre indult eljárásról beszélhetünk (ti. annak megismétléséről), amelyből következik, hogy az alperes valamennyi új fúziós rezsimre alapozott következtetése eleve megalapozatlan és jogszabálysértő, hiszen nem egy új ügyről van szó. Vitatta, miszerint eltérő jogorvoslati lehetőség indoka lehetne önmagában az a körülmény, hogy az igazgatási szolgáltatási díj és az egyéb eljárási költségek külön jogszabályhelyek alatt szerepelnek a Tpvt. X. fejezetében, amely az ő értelmezésében pusztán az igazgatási szolgáltatási díj speciális eljárási költség jellegére utalhat, és semmiképp sem írhatja felül az egyéb tételes jogi rendelkezéseket. Hangsúlyozta, hogy - az alperes megközelítésével ellentétben - a fenti jogszabályok láncolatából az a jogszerű következtetés adódik, miszerint egyrészt a díj eljárási költségnek minősül, másrészt az annak megfizetését kiszabó elsőfokú végzés eljárási költséget állapított meg, amely ellen a felperes jogszerűen élhetett fellebbezéssel, így a másodfokú végzés ezt kizáró döntése jogszabályellenes volt. Kifejtette a Kp. 4. § (6) bekezdésére és az azt értelmező, a Kúria Kpkf.VI.37.708/2019/2. számú végzésére hivatkozással, hogy ezen logikai láncolat integritásán az a körülmény sem változtat, hogy az alperes nem tette lehetővé a jogorvoslatot, illetve, hogy kérelemként interpretálta a fellebbezését, mivel a közigazgatási hatóság általi cselekményeket azok tartalma és nem formája szerint kell megítélni. Kérte a releváns jogkérdések formai szempontokon túli, tartalmi felülvizsgálatát, ugyanis álláspontja szerint az alperesi megközelítés téves alapokon nyugszik, hiszen a Tpvt. nem véletlenül "hallgat" az ilyen esetekben irányadó igazgatási és szolgáltatási díjfizetésről vagy az összefonódás-bejelentő személyének "új" kilétéről, mivel az alapul fekvő versenyfelügyeleti eljárást - és különösen a Kúria ítéletét - nem lehet előzmények nélküli összefonódás-bejelentésnek tekinteni, hiszen azt megelőzte már egy - az akkori szabályoknak megfelelően kérelemre induló - versenyfelügyeleti eljárás. Kiemelte, hogy bár az alperes érvelése alapján a bírósági döntések miatti megismételt eljárásokra a Tpvt. nem tartalmaz megfelelő rendelkezéseket, ugyanakkor ez azt is jelenti álláspontja szerint, hogy a díj ismételt megfizetését sem írja elő jogszabály. Hivatkozott arra, hogy tételes jogalap hiányában még egy valóban fennálló jogbizonytalanság esetén sem volna alkalmazható hátrányos jogkövetkezmény az eljárás alá vontakkal szemben, tekintettel a közigazgatási hatósági eljárásokban általánosan irányadó jogszerűség elvére, valamint a jogbiztonság és a kiszámíthatóság követelményére. Rámutatott, hogy irányadó jogszabályi rendelkezések hiányában nem kötelezhető a díj ismételt (kétszeres) megfizetésére. Kiemelte, hogy egy speciális megismételt eljárásról van szó, amely vizsgálat újbóli lefolytatására éppen az alperes jogsértő magatartása miatt kerül sor, ekként a felmerülő hatósági többletköltségek jogszerűen nem terhelhetők át a vétlen ügyfélre.