A Szegedi Ítélőtábla Pf.20529/2008/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 1. §, 2. §, 183. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 339. §, 348. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §, 129. §, 136. §] Bírók: Kasza Ferenc, Kiss Gabriella, Kissné dr. Koch Ágnes

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.III.20.529/2008/5. szám

A M A G Y A R K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N !

A Szegedi Ítélőtábla a dr. Simon D. Gábor ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (címe) alatti lakos I. rendű, II.rendű felperes neve (címe) alatti lakos II. rendű, kk. III.rendű felperes neve (címe) alatti lakos III. rendű, kk. IV.rendű felperes neve (címe) alatti lakos IV. rendű, kk. V.rendű felperes neve (címe) alatti lakos V. rendű, VI.rendű felperes neve (címe) alatti lakos VI. rendű, VII.rendű felperes neve (címe) alatti lakos VII. rendű felpereseknek, - a dr. Tóth Ilona ügyvéd által képviselt ... KÓRHÁZA (címe) alatti székhelyű alperes ellen kártérítés iránt indított perében - melybe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében

b e a v a t k o z o t t a ... jogtanácsos által képviselt beavatkozó neve (címe) - a Békés Megyei Bíróság 2008. szeptember hó 25. napján kelt 12.P.20.043/2007/67. sorszámú ítélete ellen az I-VII. rendű felperesek részéről 69. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

K Ö Z B E N S Ő Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, egyben megállapítja, hogy az alperes felelőssége fennáll az I. rendű felperes szülésének 2002. november hó 15. napján történt levezetése során a III. rendű felperesnél bekövetkezett egészségkárosodással okozati összefüggésben az I-VII. rendű felpereseket ért károkért.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az I. rendű felperes 5. terhességével rendszeresen részt vett terhesgondozáson. A szülés várható időpontját ultrahangos vizsgálat alapján 2002. november 8-10. közti időszakban határozták meg. A terhesség problémamentesen zajlott, a vizsgálatok során kórós eltérést nem észleltek. 2002. november 8-án az alperes osztályra való felvételt ajánlott az I. rendű felperesnek, amit ő nem fogadott el. Az ekkor elvégzett

-2-

ambulanter vizsgálatokat negatívnak ítélték. Majd 2002. november 11-én felvették az alperes szülészeti-nőgyógyászati osztályára. 2002. november 15-én kb. 11 órától renyhe fájásai jelentkeztek, 13 óra 20 perckor spontán burokrepedés következett be és 100 ml tiszta magzatvíz ürült. 13 óra 35 perckor bradycardiás magzati szívműködést észleltek és CTG kontroll mellett megfigyelést rendeltek el. A szívműködés rendeződött. 13 óra 50 perckor eltűnt a méhszáj, majd 14 óra 15 perckor megszületett a III. rendű felperes 7/8 Apgar értékkel. A köldökzsinór kétszer szorosan az újszülött nyakára csavarodott és a feje mellé rögzítette bal kezét is. Nem sírt fel, tónustalan volt, spontán légzés csak leszívást követően indult be nála, ezért mentővel az alperes gyermekosztályára szállították. Általános állapota súlyos volt, izomzata, teste hypotóniás, fájdalomingerekre renyhén reagált, jobb oldali tüdejében nedves zörejek voltak hallhatók. Görcsei hátterében agyödéma igazolódott, amit terápiásan rendeztek. Tónuseloszlási és szabályozási zavara okaként hypoxiás eredetű agyvelőbántalmat diagnosztizáltak. Mindezek alapján súlyos szülési asphyxiát, meconium aspiratiós syndromát, újszülöttkori görcsöt, hypotermiát, icterus neomatorumot állapítottak meg. A III. rendű felperes fejlettsége megkésett, jelenleg is előfordulnak eszméletvesztéssel és végtagrángással járó epilepsziás rohamai.

A felperesek vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest, mivel álláspontjuk szerint az I. rendű felperes 2002. november 11-i kórházi felvételét követő ellátása és a szülésvezetés során orvosai nem a legnagyobb gondossággal jártak el, felróható magatartásukkal okozati összefüggésben áll a III. rendű alperes maradandó egészségkárosodása.

Az alperes és a beavatkozó egyaránt a kereset elutasítását kérte hivatkozással arra, hogy az I. rendű felperes szülésvezetése a szakma szabályainak megfelelően folyt.

Az elsőfokú bíróság a keresetet jogalapjában utasította el. Megállapította, hogy bár a III. rendű felperes súlyos egészségkárosodással született, testi fogyatékossága maradandó, s ezzel a felpereseket kár érte, azonban álláspontja az volt, hogy a felperesek nem tudtak eleget tenni azon bizonyítási kötelezettségüknek, mely szerint az alperes alkalmazottai az elvárható gondosságot elmulasztották, az általuk végzett szülésvezetés jogsértést valósított meg. Értékelte a felperesek által csatolt magánszakértői és a kirendelt igazságügyi orvosszakértői véleményt, valamint a kirendelt szakértő szakközreműködője által tárgyalási meghallgatásakor előadottakat. Ennek során úgy foglalt állást, hogy a szakközreműködő a felmerülő kérdésekre megfelelő válaszokat adott, a kétségeket eloszlatta, így szakmai álláspontját elfogadva állapította meg, hogy az alperes orvosai az elvárható gondossági mércének megfelelően jártak el az I. rendű felperes ellátása során. A felperesek által felkért magánszakértő és a kirendelt szakértő, illetve szakközreműködő személyes konfliktusa nem adott okot arra, hogy a véleményeket a bizonyítékok sorából kirekessze.

Az ítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő fellebbezést elsődlegesen az alperes kereseti kérelemnek megfelelő marasztalása, másodlagosan a jogalap kérdésében közbenső ítélet meghozatala, harmadlagosan az elsőfokú ítélet hatályon

-3-

Pf.III.20.529/2008/5. szám

kívül helyezése iránt. Úgy értékelték, hogy az elsőfokon eljárt bíróság ítélete megalapozatlan, mert a szükséges bizonyítást nem folytatta le, ugyanakkor a felmerült bizonyítékokat tévesen értelmezte. Sérelmesnek tartották a Szegedi Igazságügyi Orvostani Intézet kirendelését, hiszen a szakértői bizonyítás szükségességének felmerülésekor az ellen mindkét fél tiltakozott. Álláspontjuk az volt, hogy még az alperesi vélemény megváltoztatása esetén sem rendelhető ki az az intézet, amely ellen a felek korábban egyöntetűen tiltakoztak, ha van más kirendelhető intézmény. Sérelmezték az elsőfokú ítéletnek azt a megállapítását, hogy a Szolnoki Igazságügyi Orvostani Intézet a szegedinél kisebb klinikai háttérrel rendelkezik, ezért szakmai szempontból megnyugtatóbb a szegedi intézet szakvéleményadása. Ezzel összefüggésben kifejtették, hogy valamennyi szakértői intézet alkalmas az orvosszakmai kérdések megválaszolására. Ugyanakkor az elsőfokú bíróságnak szükséges lett volna újabb szakértőt kirendelnie, amikor szakértők közti személyes ellentétek napvilágra kerültek, részükről indokolatlanul személyeskedő megnyilvánulások voltak tapasztalhatók különös tekintettel arra, hogy ilyen körülmények között a vélemények ütköztetésére nem kerülhetett sor. Kérték azonban figyelembe venni, hogy a kirendelt szakértői intézet részéről eljárt /szakértő neve/ szakértő maga is nagyfokban hiányosnak, illetőleg olvashatatlannak ítélte a dokumentációt és hangsúlyozta, hogy a szülést megelőző időre vonatkozó CTG regisztrátum nem állt rendelkezésre. Ugyanakkor a III. rendű felperes megszületését követően tapasztalt igen rossz állapota ellentmondani látszik a szülészeti kórtörténeti adatoknak, de a dokumentáció hiányosságai miatt az ellentmondás szakértői módszerekkel nem oldható fel. Ezzel szemben a szakközreműködő véleménye ítélkezés alapjául nem szolgálhat ellentmondásossága, és minden alapot nélkülöző feltételezései, megállapításai miatt, amiket tárgyalási nyilatkozatai egyértelműen alátámasztanak. Álláspontjuk az volt, hogy az alperesi felróható magatartás és a felpereseket ezzel okozati összefüggésben ért kár tekintetében az alperesi felelősség megállapítható, mivel az alperes nem észlelte az oxigénhiányos állapotra utaló tüneteket, nem ellenőrizte megfelelően a felperest szülése során, a szükséges döntéseket nem hozta meg a kellő időben, és a szülészeti események rekonstruálásához elengedhetetlen dokumentációt hiányosan vezette, a gyermek állapota pedig ellentmond a meglévő orvosi iratokban, regisztrátumokban rögzítetteknek. Sérelmezték továbbá az elsőfokú bíróság elutasító magatartását atekintetben, hogy a felperesek által felmutatott tankönyvi oldalakat nem kívánta a rendelkezésre álló CTG regisztrátumokkal összevetni és megállapítani azok egyezőségét, továbbá, hogy ettől kezdődően a tárgyaláson kérdésfeltevést a felperesek számára megtiltotta. Álláspontjuk szerint ezzel a polgári peres eljárás szabályait megsértette.