A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30842/2013/11. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (KAMARAI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1998. évi XI. törvény (Üt.) 8. §, 41. §] Bíró: Nagy Anita

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

6.K.30.842/2013/11.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Hegedűs László Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: dr. Hegedűs László ügyvéd) által képviselt felperes(felperes címe) dr. Papp Géza ügyvéd (cím) által képviselt Magyar Ügyvédi Kamara (alperes címe) alperes ellen kamarai ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

Í t é l e t e t

A bíróság az alperes 2013. január 23-án kelt Üft/6098/2012. számú határozatát hatályon kívül helyezi és a másodfokon eljárt kamarai szervet új eljárásra kötelezi.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy fizessen meg külön felhívásra 22.500 (Huszonkétezer-ötszáz) forint kereseti illetéket.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 40.000 (negyvenezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2003. decemberében ismerkedett meg Név1 vállalkozóval, akinek megbízását teljesítette, majd ez utóbbi ajánlásával a vállalkozó ismeretségi körébe tartozó több személy érdekében is eljárt. A felperes többek között cégbíróság előtti képviseletet látott el, üzletrész átruházási-, valamint társasági szerződéseket készített. Az érintett cégek: Cég1, Cég2, Cég3, Cég4, Cég5, Cég6, Cég7

Részben a fenti szerződéseket érintően a Központi Nyomozó Főügyészség Nyom.482/2007. szám alatt a különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmények miatt indult bűnügyben 2008. február 14-én házkutatást tartott a felperesi ügyvédi iroda székhelyén. Az eljárás alá vont ügyvéd ennek folyamán az általa saját kezűleg írt és aláírt nyilatkozatában kijelentette, hogy az eljárás során önként közreműködik, átadja mindazon iratokat, amelyeket a házkutatás során fellel.

Ugyanezen büntető ügyben a felperest a Központi Nyomozó Főügyészség 2008. április 9. és 2008. október 8. között összesen 21 alkalommal hallgatta meg tanúként. A mentességi okokra történő figyelmeztetést követően az ügyvéd úgy nyilatkozott, hogy a tanúvallomás megtételének akadálya nincs.

A vádemelés folytán a Fővárosi Bíróságon 15.B.14.492/2010. számon folyamatban volt büntető ügyben a 2011. szeptember 16. napján tartott tárgyaláson tett - törvényes kioktatást követően - az ügyfél tanúvallomást, e tárgyalásról felvett jegyzőkönyv 11. oldalának tanúsága szerint Név2 V. rendű vádlott, Név3 VI. rendű vádlott, Név4 VII. rendű vádlott, Név5 XV. rendű vádlott, Név6 XIV. rendű vádlott nem mentette fel a titoktartás alól az eljárás alá vont ügyvédet.

A Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke - a 2011. szeptember 21-én kelt 2011.V.370/1. számú feljegyzés tartalma szerint - a felperessel szemben az előzetes vizsgálatot elrendelte. Hivatkozott a ... című napilap 2011. szeptember 17-én megjelent számában közölt újságcikkre és megítélése szerint ebből olyan következtetést lehet levonni, hogy az ügyvéd az ügyvédi titoktartás alóli felmentés híján, vagy nem a teljes ügyfélkörtől származó felmentés birtokában, önként szolgáltatott ki ügyvédi titkot.

A felperes 2011. október 25-én kelt észrevételében hangsúlyozta, hogy a 2008. február 14-én tartott házkutatás során nem önként adta át az iratokat a hatóságoknak, kényszerintézkedés nyomására cselekedett. Mindezeken túl az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 8. § (2) bekezdése alapján a hatósági eljárást nem is akadályozhatta. A felperes kiemelte, hogy egyik vádlott sem volt a ... megbízója, egyik terhelt sem hozott ügyvédi titok alá eső tényt tudomására. A 2011. szeptember 16-i bírósági tárgyaláson sem nyilatkozott ügyvédi titok alá eső körülményről.

A fegyelmi megbízott 2012. március 20-án kelt összefoglaló jelentésében indítványozta a fegyelmi eljárás elrendelését arra figyelemmel, hogy a felperes a titoktartás körébe tartozó tényekre és adatokra a titokgazdák felmentése nélkül tanúkénti nyilatkozatokat tett, amely alapján a titokgazdákkal szemben büntető eljárás indult és később az ő büntetőjogi felelősségüket is megállapították.

A felperes 2012. április 24-én személyesen is észrevételeket tett, melyek között elsődlegesen eljárási kifogással élt. Hangsúlyozta, hogy az évekig tartó nyomozás során nagy terjedelmű okirati és más bizonyítékok összessége alapján született az elsőfokú ítélet, nem az ő egyedüli tanúvallomása nyomán. Az eljárás alá vont ügyvéd a 3/1998. (VI. 27.) MÜK szabályzat (a továbbiakban: FESZ) 14. § (4) bekezdésére hivatkozással úgy vélte, hogy az elévülés bekövetkezett.

Tartalmi kifogása volt a felperesnek, hogy az első fokon eljárt Fővárosi Bíróság a vádlottakat a bűncselekmények elkövetésében bűnösnek találta, ennélfogva azok a terheltek, akik ügyvédi meghatalmazást írtak alá előtte, valójában nem kívántak ténylegesen céget alapítani vagy valóságosan tulajdont szerezni. Ennélfogva jogszerű, érvényes megbízásról sem beszélhetünk, e jogviszonyból jogok és kötelezettségek sem származhatnak, így a felperesre bízott ügyvédi titokról sem lehet szó.

A felperes jogi képviselője 2012. április 22-én kelt beadványában hivatkozott az FBK 1994/40. számú eseti döntésre, melynek értelmében a fiktív adásvételi szerződés megkötésénél közreműködő ügyvéd a titoktartási kötelezettségre hivatkozva e körben a tanúvallomást nem tagadhatja meg. A bűncselekménnyel összefüggésben az ügyvédet a titoktartási kötelezettség sem terheli. Ha az eljárás alá vont ügyvéd megtagadta volna a vallomást, megkockáztatta volna azt, hogy ellene hamis tanúzás miatt eljárás indul arra figyelemmel, hogy a valót elhallgatta. A jogi képviselő szerint azt is értékelni kell, hogy a felperes csakis a közhiteles nyilvántartásban is fellelhető tényekről adott tanúvallomást.

Az első fokon eljárt kamarai szerv az ügyben két tárgyalást tartott - 2012. május 14-én és 2012. június 28-án -, amelyek során meghallgatta az eljárás alá vont ügyvédet is.

A Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsa 2012. június 28-án kelt 2012.F.172/17. számú határozatával megállapította, hogy az ügyfél 15 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért őt kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta, egyidejűleg az ügyvédi tevékenységet a fegyelmi eljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette.

A döntés az ügy előzményeinek és a fegyelmi megbízott összefoglaló jelentésének ismertetését követően III/1. pontban rögzíti a Központi Nyomozó Főügyészség előtt tett tanúvallomások jelen ügy szempontjából lényeges részeit, majd a III/2. pontban részletezte azon körülményeket, amelyekről a felperes a Fővárosi Bíróság 2011. szeptember 16-án tartott tárgyalásán számolt be (az elsőfokú döntésben elírás miatt 2011. szeptember 11-e szerepel).

Az első fokon eljárt fegyelmi szerv határozata III/3. pontjában ismertette a 15.B.1492/2010/178. számú ítélet 9. és 32. oldalán tett bírói megjegyzéseket. A kamara eljáró fegyelmi tanácsa hangsúlyozta, hogy a bíróság az ítéleti tényállást - többek között - az eljárás alá vont ügyvéd tanúvallomására alapította. E körben megállapította, hogy Név1 az üzlettársaival (Név2, Név3, Név4) projektcégeket alapított az eljárás alá vont ügyvéd közreműködésével, amelyekbe névleges tulajdonosként és ügyvezetőként az általuk felkért személyeket jegyeztették be. A négy férfi az ügyvéd értésére adta, hogy ők jelentős összegeket fektettek az ingatlanok hasznosításába, amit haszonnal kívántak tovább értékesíteni. A kamarai döntés megállapításai szerint a felperes tanúvallomásában feltárta a Név1, Név2, Név4, Név3 közötti pénzügyi-gazdasági kapcsolatot, elmondta, hogy az egyes cégek ügyvezetői, tagjai megjelentek az irodájában, akikről akkor még azt hitte, hogy valóságos tagjai és ügyvezetői lesznek a cégeknek. 2012. május 31-én megszületett a Fővárosi Törvényszék 15.B.1492/2010/306. számú, további vádlottakat érintő ítélete, melyben a bíróság részletesen ismertette az eljárás alá vont ügyvéd ügyeletekben játszott szerepét, az általa kifejtett tevékenységeket és a vallomásban elmondottakat (120, 124-129., 189-196. oldalak).