A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20862/2016/4. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 78. §] Bírók: Hercsik Zita, Kincses Attila, Kovács Éva

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.862/2016/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Bodolai László ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indult perében - a Fővárosi Törvényszék 65.P.20.990/2015/20. számú végzésével kijavított - a Fővárosi Törvényszék 2016. március 9. napján kelt 65.P.20.990/2015/19. számú ítélete ellen a felperes részéről 20. és 22. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 25.000 (huszonötezer) forint + áfa másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 80.000 (nyolcvanezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 60.000 forint eljárási illetéket, míg 15 napon belül az alperesnek 50.000 forint perköltséget áfa-val növelten.

Határozatának indokolásában ismertette az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. § (1) bekezdésében, a 78. §-ában foglalt szabályokat, valamint a PK 12. és a 14. számú állásfoglalás rendelkezéseit, továbbá a Pp. 164. § (1) bekezdésének és a 206. § (1) bekezdésének szabályozását.

Rögzítette, hogy a perben az alperest annak igazolására hívta fel, hogy mi hangzott el a felperessel és társaival szemben indult büntetőeljárásban meghallgatott ... tanúvallomásában, továbbá a többek között az ... televízió adásában is lejátszott és az alperesi lapban is idézett hangfelvételeken milyen tartalommal készült az ... folytatott beszélgetés. Abban az esetben, ha az alperes igazolja, hogy a felperes által sérelmezett közlések azonos tartalommal a büntetőeljárásban bizonyítékként felmerültek, a sajtószervet nem terheli a kifogásolt kijelentések valóságtartalmának bizonyítása, feltéve, hogy a cikkből kiderül, hogy az adott bizonyítékkal érintett ügyben az eljárás még folyamatban van.

Ismertette a ... ... számú eljárásának anyagából ... tanú ...-i tanúvallomásának a ... kapcsolatosan tervezett merényletre vonatkozó részét, továbbá a ...-ai tanúkihallgatási jegyzőkönyvben foglalt, ... személye elleni merénylettel kapcsolatos előadást, valamint a ... volt rendőr autójára szerelt robbanószerkezettel kapcsolatos nyilatkozatokat. A tanú vallomásában hivatkozott merényletek és a robbanószerkezet ügyét egybevetette a főügyészségi tájékoztatókkal, ennek alapján megállapította, hogy ezen ügyek nem képezték a gyanúsítás, majd később a vád tárgyát, az azonban tényként volt megállapítható, hogy ... tanúvallomásának megtétele során a nyomozóhatóság ezen eseményekről beszámolt. Ezen, más sajtóorgánumokban megjelent híradásokra utalással tájékoztatást adott az alperesi írások egy része is. Az elsőfokú bíróság az alperesi írás címeinek és kifogásolt tartalmának szövegösszefüggésében történő vizsgálata eredményeként azt állapította meg, hogy ezen cselekményeket az alperes nem úgy tárta a nyilvánosság elé, mintha a felperes azokat tervezte, elkövette volna, vagy akár az előkészületben közreműködött volna. Mindez abban az esetben sem állapítható meg, hogy "a ... nyilatkozata szerint", illetőleg "a csatolt hangfelvételek szerint" kitételeket nem tartalmazza minden egyes kijelentés. A szövegek egyértelműen rögzítik, hogy a ... nyilatkozó ... állításai azok, amelyeket az alperes is közölt ...-én. A cikk beszámol arról, hogy ... hangfelvételeket készített a mozgalom egyik tagjával és ezen bizonyítékra hivatkozással állítja tanúként, hogy ... is bántalmazni akarta a ..., azonban a tervük végrehajtásától elálltak, mert túlságosan kockázatosnak ítélték. Ezen sajtóbeli közlés összhangban áll ... nyomozati vallomásában foglaltakkal, ezért az alperesi sajtószerv a sajtónak nyilatkozó személy nyilatkozatának interpretálásával jogszerű közlést tett. A cikkben utalt egyrészt a ... történő nyilatkozattételre, továbbá közlésre került az is, hogy a ... mivel gyanúsítja a felperest. A hangfelvételek készítésére való utalás nem jelentette azok bizonyító erejének, vagy akár ... nyilatkozatának értékelését akként, hogy azok a felperes által ténylegesen előkészített merényletkísérletet igazoló dokumentumok.

A ...-ei írásban az alperes az olvasói számára ismertté vált hangfelvételekből idéz, utalva arra, hogy a hangfelvételek tanúsága szerint volt célpont ..., ... és ..., de ... alatt is folytatták volna e tevékenységüket. A sérelmes közlés nem állítja, hogy ezen felvételek bizonyítják a felperes és csoportja bűnösségét. Az írás bevezetőjéből egyértelműen kiderül, hogy a nyomozati eljárás során előkerült bizonyíték tartalmáról van szó. Az írás a hangfelvételről való tájékoztatót követően a valóságnak megfelelően számolt be arról, hogy milyen cselekményekkel gyanúsítják a felperest és társait, mely közlések a főügyészségi tájékoztatók tartalmával megegyeztek. A leírtak nem keltik azt a látszatot, hogy a hangfelvételekkel igazolt cselekmények miatt is meggyanúsítanák, vagy meggyanúsíthatnák a felperest. Az, hogy a nyomozóhatóság nem tanúsított a hangfelvételen rögzítetteknek olyan bizonyító erőt, ami a gyanúsítást, a későbbi vádat megalapozta volna, önmagában nem jelenti azt, hogy ezen bizonyítékot nem lehet a nyilvánosság elé tárni. A hangfelvételről való tájékoztatás nem volt jogsértő, a leírtak nem állítják, hogy a felperes ezen cselekmények miatt büntetőeljárás alanya, nem keltik azt a látszatot sem, hogy ezen cselekményeket a terhére rótták. A sajtószerv addig nem követ el jogsértést, amíg nem foglal állást, nem értékeli a nyomozóhatóság, a vádhatóság, vagy a bíróság szerepét átvéve a feltárt bizonyítékokat. Jelen eljárás tárgyát nem képezhette az, hogy a hangfelvételen szereplő állítások valóságtartalmának vizsgálatára sor került-e, vagy sem.

A sérelmes kijelentések a fentiek szerint a való tényeket tárták a nyilvánosság elé és nem állították a tudósítások, hogy a hangfelvételek igazolják azt, hogy a felperes elkövette a megjelölt cselekményeket, mint ahogy azt sem, hogy azok a gyanúsítás tárgyát képeznék.

Hangsúlyozta, hogy a szövegből kiemelt címet és a bevezetőben megfogalmazott sérelmes állítást nem önmagában vizsgálta, a hangfelvételek tartalmaként megjelenített cselekménysor pedig valós közlés volt. Perbeli esetben az alperes a tudomására jutott bizonyítékokról jogszerűen számolt be, annak tartalmát valósághűen tárta a nyilvánosság elé. Nem keltette azt a látszatot, hogy az adott bizonyíték a gyanúsítás, vagy a vád tárgyát képező cselekményt bizonyítja is.

A sajtó nemcsak azon bizonyítékokról számolhat be, melyek kétséget kizáróan bizonyítanak nyomozóhatósági, vagy vádhatósági álláspontot, hanem azokról is, amelyek a nyomozóhatóság látókörébe kerültek, ezért tudósíthatott az alperes ... vallomásának azon részéről is, amely a ...-ei közlésben a ... cikke után a nyomozati iratokra hivatkozással jeleníti meg a volt ... rendőrfőkapitány gépkocsijára szerelt robbanószerkezetet, ... tanúvallomásában szereplő nyilatkozatként. Ezen közlés szintén nem állította, hogy emiatt meggyanúsították volna, vagy vádat emeltek volna a felperessel, illetőleg az általa vezetett mozgalommal szemben.