62003CJ0160_SUM[1]

A Bíróság (nagytanács) 2005. március 15-i ítélete. Spanyol Királyság kontra Eurojust. Az EK 230. cikkre alapított megsemmisítés iránti kereset - Tagállam keresete az Eurojust által ideiglenes alkalmazotti álláshelyekre kiírt pályázati felhívások ellen - A Bíróság hatáskörének hiánya - Elfogadhatatlanság. C-160/03. sz. ügy

C-160/03. sz. ügy

Spanyol Királyság

kontra

Eurojust

"Az EK 230. cikkre alapított megsemmisítés iránti kereset - Tagállam keresete az Eurojust által ideiglenes alkalmazotti álláshelyekre kiírt pályázati felhívások ellen - A Bíróság hatáskörének hiánya - Elfogadhatatlanság"

M. Poiares Maduro főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2004. december 16.

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2005. március 15.

Az ítélet összefoglalása

1. Eljárás - Kereset jogi alapja - A felperest, nem pedig a közösségi bíróságot illető választás - A felperes választására tekintettel elbírált elfogadhatóság

2. Megsemmisítés iránti kereset - Keresettel megtámadható aktusok - Tagállam keresete az Eurojust által ideiglenes alkalmazotti álláshelyekre kiírt pályázati felhívás ellen - Kizártság - Bírósági felülvizsgálat követelménye - Módozatok

(EK 230. cikk; EU 35. cikk, EU 41. cikk, EU 46. cikk, b) pont; a Bíróság alapokmánya, 40. és 56. cikk; személyzeti szabályzat, 91. cikk; 2002/187 tanácsi határozat, 30. cikk)

1. Bírósági eljárás keretében a felperesre tartozik keresete jogi alapjának megválasztása, és nem a közösségi bíróság feladata, hogy saját maga válassza meg a legmegfelelőbb jogi alapot. Ebből következően, amikor a felperes keresetét egy rendelkezésre alapozza, a Bíróság belátására bízva ugyanakkor az említett kereset elbírálásához a számára legmegfelelőbbnek tűnő alap kiválasztását, akkor a kereset elfogadhatóságát e rendelkezésre való tekintettel kell vizsgálni.

(vö. 35. pont)

2. Az Eurojust által ideiglenes alkalmazotti álláshelyekre kiírt pályázati felhívás vonatkozásában nem lehet az EK 230. cikkre alapítottan megsemmisítés iránti keresetet indítani. Ugyanis egy ilyen felhívás nincs felsorolva azon jogi aktusok között, amelyek vonatkozásában - az említett cikk értelmében - a Bíróság vizsgálhatja a jogszerűséget. Egyébiránt az EU 41. cikk nem írja elő az EK 230. cikk alkalmazhatóságát az EU-Szerződés VI. címében foglalt, a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésre vonatkozó rendelkezésekre, mivel a Bíróság erre vonatkozó hatásköre az EU 35. cikkben szerepel, amelyre visszautal az EU 46. cikk b) pontja.

Egy ilyen pályázati felhívás mégsincs kivonva a bírói felülvizsgálat alól, mert - amint az a bűnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem céljából az Eurojust létrehozásáról szóló, 2002/187 határozat 30. cikkéből következik - az Eurojust személyzetére az Európai Közösségek tisztviselőire és egyéb alkalmazottaira vonatkozó szabályok és rendeletek vonatkoznak. Ebből az következik, hogy a legfőbb érdekeltek, vagyis a pályázati felhívásban szereplő álláshelyekre pályázók a személyzeti szabályzat 91. cikkében foglalt feltételek szerint rendelkeztek a közösségi bírósághoz fordulás lehetőségével. Egy ilyen kereset esetében - összhangban a Bíróság Alapokmányának 40. cikkével - a tagállamok beavatkozása az eljárásba elfogadható lenne, és adott esetben jogosultak lennének - amint ez az ugyanazon Alapokmány 56. cikkének második és harmadik bekezdéséből kitűnik - fellebbezést benyújtani az Elsőfokú Bíróság ítélete ellen.

(vö. 36-38., 40-43. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2005. március 15.(*)

"Az EK 230. cikkre alapított megsemmisítés iránti kereset - Tagállam keresete az Eurojust által ideiglenes alkalmazotti álláshelyekre kiírt pályázati felhívások ellen - A Bíróság hatáskörének hiánya - Elfogadhatatlanság"

A C-160/03. sz. ügyben,

az EK 230. cikk alapján megsemmisítés iránt a Bírósághoz 2004. április 8-án

a Spanyol Királyság (képviseli: L. Fraguas Gadea, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek,

támogatja:

a Finn Köztársaság ( képviseli: T. Pynnä, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg),

az Eurojust (képviselik: J. Rivas de Andrés abogado és D. O'Keeffe solicitor)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans, A. Rosas (előadó) és A. Borg Barthet tanácselnökök, R. Schintgen, N. Colneric, S. von Bahr, J. N. Cunha Rodrigues, Juhász E., G. Arestis, M. Ilešič és J. Malenovský bírák,

főtanácsnok: M. Poiares Maduro,

hivatalvezető: H. von Holstein hivatalvezető-helyettes,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2004. október 6-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2004. december 16-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetével a Spanyol Királyság az Eurojust által az ideiglenes alkalmazottak felvételére kiírt hét pályázati felhívásnak a jelentkezési lapjukat más nyelven benyújtó pályázók számára angol nyelven beadni előírt iratokra (a továbbiakban: megtámadott pályázati felhívások) vonatkozó pontja, továbbá a mindegyik pályázati felhívásban szereplő, a pályázók nyelvismerettel kapcsolatos képesítésére vonatkozó egyes pontok megsemmisítését kéri.

Jogi háttér

2 Az EU-Szerződés VI. címe a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza, éspedig az EU 29-42. cikket.

3 Az EU 31. cikk felsorolja a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésre vonatkozó közös fellépés céljait.

4 Az EU 34. cikk szerint:

"A Tanács az e címben megállapított megfelelő forma és eljárás alkalmazásával intézkedéseket tesz, és előmozdítja az együttműködést, hozzájárulva ezzel az Unió célkitűzéseinek megvalósításához. Ebből a célból a Tanács bármely tagállam vagy a Bizottság kezdeményezésére egyhangúlag eljárva:

[...]

c) határozatokat fogadhat el - a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítését kivéve - bármely egyéb olyan célból, amely e cím célkitűzéseivel összhangban van. Ezek a határozatok kötelezőek és nem rendelkeznek közvetlen hatállyal; a Tanács minősített többséggel elfogadja az ezeknek a határozatoknak az Unió szintjén történő végrehajtásához szükséges intézkedéseket;

[...]"

5 Az EU 35. cikk a Bíróságnak az EU-Szerződés VI. címe rendelkezéseivel kapcsolatos hatáskörére vonatkozik. E cikk (6) és (7) bekezdésének szövege a következő:

"(6) A Bíróság hatáskörrel rendelkezik a kerethatározatok, illetve határozatok jogszerűségének felülvizsgálatára olyan keresetek tekintetében, amelyeket valamely tagállam vagy a Bizottság nyújt be hatáskör hiánya, lényeges eljárási szabályok megsértése, e szerződés vagy az alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése vagy hatáskörrel való visszaélés miatt. Az ebben a bekezdésben szabályozott eljárásokat az intézkedés kihirdetésétől számított két hónapon belül kell megindítani.

(7) A Bíróság hatáskörrel rendelkezik a tagállamok közötti, a 34. cikk (2) bekezdése szerint elfogadott jogi aktusok értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó minden vita eldöntésére, amennyiben az ilyen vitát a Tanács, attól számított hat hónapon belül, hogy egy tagállam a vitás kérdést a Tanács elé utalta, nem tudja rendezni. A Bíróság hatáskörrel rendelkezik továbbá a tagállamok és a Bizottság közötti, a 34. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerint létrejött egyezmények értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó minden vita eldöntésére."

6 Az EU 41. cikk (1) bekezdése alapján:

"Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 189., 190., 195., 196-199., 203., 204., 205. (3), 206-209., 213-219., 255. és 290. cikkét az e címben említett területekre vonatkozó rendelkezésekre is alkalmazni kell."

7 Az EU-Szerződés záró rendelkezései között található EU 46. cikk szövege szerint:

"Az Európai Közösséget létrehozó szerződésnek, az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződésnek és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésnek az Európai Közösségek Bíróságának hatáskörére és az e hatáskör gyakorlására vonatkozó rendelkezéseit e szerződésnek kizárólag a következő rendelkezéseire kell alkalmazni:

[...]

b) a VI. cím rendelkezései, a 35. cikkben meghatározott feltételek szerint;

[...]"

8 Az EK 12. cikk első bekezdése úgy rendelkezik, hogy:

"E szerződés alkalmazási körében és az abban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés."

9 Az EK 230. cikk első bekezdésének szövege szerint:

"A Bíróság megvizsgálja az Európai Parlament és a Tanács által közösen elfogadott jogi aktusok jogszerűségét, valamint a Tanács, a Bizottság és az EKB jogi aktusait, kivéve az ajánlásokat és a véleményeket, továbbá az Európai Parlament harmadik személyekre joghatással járó aktusait."

10 Az EK 236. cikk alapján a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a Közösség és alkalmazottai között felmerülő minden vitás ügyben a személyzeti szabályzatban vagy az alkalmazási feltételekben megállapított keretek között és feltételek mellett.

11 A Finn Köztársaság, az Osztrák Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 1994., C 241., 21. o. és HL 1995., L 1., 1. o.) 1. cikke a következőképpen szól:

"Az Unió intézményeinek hivatalos nyelvei és munkanyelvei az angol, a dán, a finn, a francia, a görög, a holland, a német, az olasz, a portugál, a spanyol és a svéd".

12 A bűnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem céljából az Eurojust létrehozásáról szóló, 2002. február 28-i 2002/187/IB tanácsi határozat (HL L 63., 1. o., a továbbiakban: határozat) az EU-Szerződésen, és különösen az EU 31. cikken, valamint az EU 34. cikk (2) bekezdésének c) pontján alapul. A határozat 1. cikke úgy rendelkezik, hogy az általa létrehozott egység az Unió jogi személyiséggel rendelkező szerveként tevékenykedik.

13 Az említett határozat 2. cikkének megfelelően, az Eurojust az egyes tagállamok által - saját jogrendjüknek megfelelően - kiküldött egy-egy tagból áll, akik ügyészek, bírák vagy velük egyenértékű jogkörrel rendelkező rendőrségi tisztviselők.

14 Az Eurojustnak a határozat 3. cikkében foglalt céljai különösen: a tagállamokban a nyomozások és a büntetőeljárások összehangolásának ösztönzése és fokozása a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai között, a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai közötti együttműködés fejlesztése, különösen a kölcsönös nemzetközi jogsegély és a kiadatási kérelmek teljesítésének előmozdítása, valamint a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak egyéb támogatása, a nyomozások és büntetőeljárások hatékonyabbá tétele. Az esettől függően az Eurojust segítséget nyújthat olyan nyomozáshoz és büntetőeljáráshoz, amely csak egyetlen tagállamot vagy harmadik államot, illetőleg egy tagállamot és a Közösséget érinti.

15 Az Eurojust-határozat "Személyzet" címet viselő 30. cikke úgy rendelkezik, hogy:

"(1) Az Eurojust személyzetére az Európai Közösségek tisztviselőire és egyéb alkalmazottaira vonatkozó szabályok és rendeletek vonatkoznak, különösen a felvétel és a jogállás tekintetében.

(2) Az Eurojust személyzetét az (1) bekezdésben említett szabályok és rendeletek alapján felvett személyzet alkotja, figyelembe véve az Európai Közösségek tisztviselőinek a 259/68/EGK, Euratom, ESZAK rendeletben [...] megállapított személyzeti szabályzata 27. cikkében említett kritériumokat, többek között a földrajzi megoszlásra vonatkozó követelményeket. [...]

(3) A testületnek alárendelten, a személyzet feladatai ellátása során szem előtt tartja az Eurojust célkitűzéseit és megbízatását [...]"

16 Ugyanezen határozat "Segítségnyújtás a tolmácsolás és fordítás terén" címet viselő 31. cikke úgy rendelkezik, hogy:

"(1) Az Eurojust eljárásaira az Unió hivatalos nyelvhasználatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni [A spanyol szövegben: »El régimen lingüístico de las instituciones de la Comunidad Europea será aplicable a Eurojust«].

2) A 32. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett, a Tanácsnak szóló éves jelentést az Unió intézményeinek hivatalos nyelvein kell elkészíteni."

17 Az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek (a továbbiakban: EAAF) 12-15. cikke rögzíti az egyéb alkalmazottak felvételi feltételeit. Az EAAF 12. cikke úgy rendelkezik, hogy:

"(1) Az ideiglenes alkalmazottak alkalmazása során arra kell törekedni, hogy az intézmény részére olyan személyek munkáját biztosítsák, akik megfelelnek az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek, és akiket a Közösségek tagállamainak állampolgárai közül a lehető legszélesebb földrajzi alapon toboroztak.

[...]

(2) Az ideiglenes alkalmazott kizárólag azzal a feltétellel alkalmazható, hogy:

[...]

e) tanúbizonyságot tesz a Közösségek egyik hivatalos nyelvének alapos ismeretéről és egy további hivatalos nyelvének a szolgálati feladatainak ellátásához szükséges szintű ismeretéről."

18 Az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 91. cikke, amely az EAAF - a személyzeti szabályzat jogorvoslatokról szóló VII. Címének rendelkezéseire visszautaló - 73. cikke értelmében az ideiglenes alkalmazottakra is alkalmazandó, részletesen kifejti a Bírósághoz benyújtott tisztviselői keresetek elfogadhatósági feltételeit. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ez a jogorvoslat nyitva áll a nyílt versenyvizsgák vagy a válogatási eljárások pályázói számára, függetlenül attól, hogy a Közösségek alkalmazásában állnak vagy sem (lásd ilyen értelemben a 23/64. sz. Vandevyvere-ügyben 1965. március 31-én hozott ítéletet [EBHT 1965., 205., 214. o.]).

19 2003. február 13-án az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétették a megtámadott pályázati felhívásokat. E pályázati felhívásokban a nyelvismerettel kapcsolatos követelmények a következők voltak:

- az adatvédelmi tisztviselői beosztáshoz (HL 2003., C 34. A., 1. o.): "az angol és a francia kiváló ismerete; előnyt jelent az Európai Unió más hivatalos nyelvén történő munkavégzésre való képesség";

- a könyvelői beosztáshoz (HL 2003., C 34. A., 4. o.): "az Európai Unió egyik hivatalos nyelvének alapos ismerete és egy másik hivatalos nyelv kielégítő ismerete, beleértve az angol kielégítő ismeretét";

- az Európai Igazságügyi Hálózat informatikai és információs technológiai szakértője (honlap-kezelő) beosztáshoz (HL 2003., C 34. A., 6. o.): "a jó angol nyelvismeret alapvető követelmény; előnyt jelent különösen legalább két másik - beleértve francia - nyelven való kifejezőképesség";

- a jogtanácsosi beosztáshoz (HL 2003., C 34. A., 11. o.): "az angol és a francia kiváló ismerete; előnyt jelent az Európai Unió más nyelvein történő munkavégzésre való képesség";

- a könyvtárosi/levéltárosi beosztáshoz (HL 2003, C 34. A., 13. o.): semmilyen különleges követelmény;

- a sajtómegbízotti beosztáshoz (HL 2003, C 34. A., 16. o.): "kifejezőképesség legalább angolul és franciául, előnyt jelent az európai Unió más hivatalos nyelveinek ismerete";

- az általános igazgatási szolgálat melletti titkárnői beosztáshoz (HL 2003., C 34. A., 18. o.): "az angol és a francia alapos ismerete, előnyt jelent a Közösségek más nyelveinek kielégítő ismerete".

20 Az említett pályázati felhívások úgy rendelkeznek, hogy a pályázónak a jelentkezési lapot saját nyelvén, továbbá angolul kell kitöltenie. A jelentkezési laphoz mellékelni kell ezen kívül kizárólag angol nyelven egy motivációs levelet és egy önéletrajzot.

A kereset jogalapjai

21 A Spanyol Királyság három jogalapot hoz fel keresete alátámasztására.

22 Az első jogalapot az EAAF 12. cikke (2) bekezdésének e) pontjából vezeti le, amelynek alapján a jelöltektől csak egy nyelv alapos ismerete követelhető meg, éspedig elvileg az anyanyelvük, valamint egy - a pályázók választásának megfelelő - másik nyelv kielégítő ismerete.

23 A második jogalapot az Eurojustnak az Eurojust-határozat 31. cikkében szabályozott hivatalos nyelvhasználatára vonatkozó rendelkezései sérelméből vezeti le. A hivatalos nyelvhasználatot - álláspontja szerint - az 1. rendelet szabályozza, amelynek 1. cikke rögzíti az intézmények hivatalos nyelveit és munkanyelveit. Minthogy az Eurojust-határozat egyetlen rendelkezése sem szól arról, hogy az angol és a francia az Eurojust munkanyelve, az Eurojust tagjai és e szerv titkárságának személyi állománya az Unió összes hivatalos nyelvét használhatja. Következésképpen a pályázati felhívások - véleménye szerint - megsértik az Eurojust hivatalos nyelvhasználatára vonatkozó rendelkezéseket.

24 A harmadik jogalapot a hátrányos megkülönböztetésnek - az EK 12. cikkében foglalt - tilalma, valamint az indokolási kötelezettség megsértéséből vezeti le. A Spanyol Királyság e tekintetben előadja, hogy a pályázóktól bizonyos iratok angolul való kitöltésének megkövetelése, valamint a pályázati felhívásokban az angol és a francia nyelvismeretre vonatkozó feltételek az állampolgárságon alapuló nyilvánvaló hátrányos megkülönböztetést valósítanak meg, mivel ez előnyt biztosít az angol vagy a francia anyanyelvű pályázók számára. E két nyelv kedvezőbb kezelése - álláspontja szerint - nem támasztható alá, de nem is indokolt, így az megvalósítja az EK 253. cikkben foglalt indokolási kötelezettség sérelmét.

A kereset elfogadhatóságáról

A felek érvei

25 Mielőtt az ügy érdemére vonatkozó érveit előadná, az Eurojust elfogadhatatlansági kifogást emel, amelyet vizsgálni szükséges.

26 Az Eurojust álláspontja szerint a kereset elfogadhatatlan, minthogy a keresetindításnak semmiféle jogalapja nincs.

27 Először is a kereset nem alapítható az EK 230. cikkre, minthogy azoknak a jogi aktusoknak a felsorolásában, amelyek jogszerűségét a Bíróság vizsgálhatja, az Eurojust - amely az Unió önálló jogi személyiséggel rendelkező szerve - által elfogadott jogi aktusok nem szerepelnek.

28 Másodsorban a kereset nem alapítható az EU 35. cikk (6) bekezdésére, mivelhogy a megtámadott jogi aktusok - véleménye szerint - nem tekinthetők sem kerethatározatnak, sem pedig e rendelkezésben említett valamely más határozatnak.

29 Harmadsorban a kereset nem alapítható a személyzeti szabályzat 91. cikkére, mert bár e rendelkezés lehetőséget biztosít a pályázónak, hogy keresetet terjesszen elő a pályázati felhívás ellen, nem teszi azonban lehetővé egy tagállam számára a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személyek vélt sérelmével járó jogi aktusok elleni keresetindítást.

30 Negyedszer a kereset nem alapítható az Eurojust-határozatra, minthogy abban a Bíróság nem kapott hatáskört az Eurojust jogi aktusainak felülvizsgálatára.

31 Végül a kereset nem alapítható az EU 35. cikk (7) bekezdésére, mivel - álláspontja szerint - nem az EU 35. cikk (7) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően az Eurojust-határozat 31. cikke (1) bekezdésének értelmezése iránt indított keresetről van szó.

32 A Spanyol Királyság emlékeztet arra, hogy a Közösség jogközösség, amelynek jogi aktusai bírósági felülvizsgálat alá tartoznak (a C-50/00. P. sz., Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben 2002. július 25-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-6677. o.] 38. pontja), és fenntartja, hogy a közösségi jog hatálya alá tartozó, jogi személyiséggel rendelkező szervtől származó egyetlen jogi aktus sem vonható ki a bírósági felülvizsgálat alól.

33 Elismeri, hogy az EU 35. és az EU 46. cikk értelmében a Bíróság hatásköre a harmadik pillér területén behatárolt. Mindazonáltal a megtámadott pályázati felhívások nem tekinthetők e területen belül kibocsátott jogi aktusnak, és ezeknek a jogi aktusoknak a Bíróság által történő vizsgálatát nem lehet feltételekhez kötni.

34 A Spanyol Királyság mégis a Bíróság belátására bízza keresete legmegfelelőbb jogi alapjának kiválasztását, és mindenféleképpen azt kéri, hogy az a hiba, amelyet esetlegesen a jogi alap megválasztásában elkövethetett, ne vonja maga után keresetének elfogadhatatlanná nyilvánítását vagy a jelen ügy érdemében hozandó döntés mellőzését.

A Bíróság álláspontja

35 Elöljáróban le kell szögezni, hogy a felperesre tartozik keresete jogi alapjának megválasztása, és nem a közösségi bíróság feladata, hogy saját maga válassza meg a legmegfelelőbb jogi alapot (lásd ilyen értelemben a 175/73. sz., Union syndicale és társai kontra Tanács ügyben 1974. október 8-án hozott ítéletet [EBHT 1974., 917. o.] és az Elsőfokú Bíróságnak a T-148/97. sz., Keeling kontra OHIM ügyben 1998. június 8-án hozott végzését [EBHT 1998., II-2217. o.]). A kereset vizsgálatából kitűnik, hogy a felperes azt az EK 230. cikkre alapította. A kereset elfogadhatóságát tehát e rendelkezésre való tekintettel kell vizsgálni.

36 Amint az az EK 230. cikkből következik, a Bíróság "megvizsgálja az Európai Parlament és a Tanács által közösen elfogadott jogi aktusok jogszerűségét, valamint a Tanács, a Bizottság és az EKB jogi aktusait, kivéve az ajánlásokat és a véleményeket, továbbá az Európai Parlament harmadik személyekre joghatással járó aktusait".

37 Megállapítható, hogy a jelen keresettel támadott jogi aktusok nincsenek felsorolva azon jogi aktusok között, amelyek vonatkozásában - az említett cikk értelmében - a Bíróság vizsgálhatja a jogszerűséget.

38 Egyébiránt az EU 41. cikk nem írja elő az EK 230. cikk alkalmazhatóságát az EU-Szerződés VI. címében foglalt, a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésre vonatkozó rendelkezésekre, mivel a Bíróság erre vonatkozó hatásköre az EU 35. cikkben szerepel, amelyre visszautal az EU 46. cikk b) pontja.

39 Akárhogyan is, a Spanyol Királyság vitatta, hogy a megtámadott pályázati kiírások az EU-Szerződés VI. címének keretében elfogadott jogi aktusnak lennének tekinthetők.

40 Ebből az következik, hogy az EK 230. cikk alapján benyújtott keresetet nem lehet elfogadhatónak nyilvánítani.

41 Ami a jogközösség keretén belüli hatékony bírósági védelmet illeti, amely - a Spanyol Királyság szerint - megköveteli, hogy a közösségi jog hatálya alá tartozó, jogi személyiséggel rendelkező szerv összes határozata bírósági felülvizsgálat alá tartozzék, ki kell mondani, hogy a jelen ügyben megtámadott jogi aktusokat nem vonták ki a bírói felülvizsgálat alól.

42 Az Eurojust személyzetére ugyanis, amint az az Eurojust-határozat 30. cikkéből következik, az Európai Közösségek tisztviselőire és egyéb alkalmazottaira vonatkozó szabályok és rendeletek vonatkoznak. Ebből az következik, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a legfőbb érdekeltek, vagyis a megtámadott jogi aktusokban szereplő álláshelyekre pályázók a személyzeti szabályzat 91. cikkében foglalt feltételek szerint rendelkeztek a közösségi bírósághoz fordulás lehetőségével (lásd ilyen értelemben a fent hivatkozott 23/64. sz., Vandevyvere kontra Európai Parlament ügyben 1965. március 31-én hozott ítélet [EBHT 1965., 205. o.] 214. pontját).

43 Egy ilyen feltételezett kereset esetében - összhangban a Bíróság Alapokmányának 40. cikkével - a tagállamok beavatkozása az eljárásba elfogadható lenne, és adott esetben jogosultak lennének - amint ez az ugyanazon Alapokmány 56. cikkének második és harmadik bekezdéséből kitűnik - fellebbezést benyújtani az Elsőfokú Bíróság ítélete ellen.

44 Mindezekből következik, hogy a kereset elfogadhatatlan.

A költségekről

45 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Spanyol Királyságot, mivel pervesztes lett, az Eurojust kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. Az eljárási szabályzat 69. cikkének 4. §-ával összhangban a Finn Köztársaság - mint beavatkozó - maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A kereset elfogadhatatlan.

2) A Bíróság a Spanyol Királyságot kötelezi a költségek viselésére.

3) A Finn Köztársaság maga viseli saját költségeit.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: spanyol.