A Kúria Bfv.1222/2013/4. számú precedensképes határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 179. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 424. §, 426. §] Bírók: Csere Katalin, Soós László, Szabó Péter

KÚRIA

Bfv.I.1222/2013/4.szám

A Kúria Budapesten, a 2014. év március hó 10. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A rágalmazás vétsége miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Siófoki Városi Bíróság 4.B.113/2012/14. számú ítéletét és a Kaposvári Törvényszék 1.Bf.615/2012/8. számú végzését hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Siófoki Városi Bíróság - hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban - a 2012. október 30-án kihirdetett 4.B.113/2012/14. számú ítéletében a terhelt büntetőjogi felelősségét rágalmazás vétségében [1978. évi IV. törvény 179. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pont] állapította meg. Ezért őt száz napi tétel, napi tételenként kétezer-ötszáz forint pénzbüntetésre ítélte. A másodfokon eljáró Kaposvári Törvényszék a 2013. február 13-án meghozott 1.Bf.615/2012/8. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú jogerős határozat ellen, lényegében az első fokú ítéletre is kiterjedően a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a Be. 416. § (1) bekezdésének a), b) és c) pontjára hivatkozással.

Álláspontja szerint a sérelmezett közlések egyfelől valós, megalapozott állítások, másfelől viszont nem a magánvádlóra vonatkoztak. Az első fokú ítélet tényállása az indítványozó vélekedése szerint megalapozatlan, mivel részben hiányos, részben iratellenes, részben pedig téves ténybeli következtetésen alapszik. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok elvetették a védelem által becsatolt nyelvészeti véleményt, holott az alátámasztja, hogy a közlések nem a magánvádlóra, mint polgármesterre, hanem az önkormányzatra vonatkoztak.

Ebből következően a magánvádló nem, csupán az önkormányzat, mint jogi személy lett volna jogosult a magánindítvány előterjesztésére, míg a magánvádlót, mint polgármestert csak a képviseleti jogosultság illette volna meg. Ezért a magánvádló saját személyében előterjesztett magánindítványa - nem joghatályos. Ennek hiányában lefolytatott eljárásban meghozott határozat hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését indítványozta.

Mindemellett a terhelt bűnösségének megállapítására az eljárt bíróságok részéről büntető anyagi jogi törvénysértéssel került sor. Ennek alátámasztására hivatkozott az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI.24.) határozatra, amely szerint a terhelt a közügyekben való véleménynyilvánítás szabadságát gyakorolta, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának Lingens v. Austria, illetve Oberchlick v. Austria ügyében hozott ítéleteire.

Sérelmezte a megismételt eljárásban lefolytatott valóságbizonyítás terjedelmét és kifogásolta az első fokon eljárt bíróság okirati bizonyítékokat értékelő tevékenységét. Álláspontja szerint a terhelt "Fatolvajlások" címszó alatt közölt kijelentései nem tényállítások, hanem véleményközlés, amire nézve valóságbizonyítást egyáltalán nem lehetett volna lefolytatni. Ennek alapján indítványozta, hogy a Kúria a Kaposvári Törvényszék megtámadott végzését a Be. 427. § (1) bekezdésének a) pontja alapján változtassa meg, és hozzon a törvénynek megfelelő határozatot.

Végezetül a terhére megállapított rágalmazás vétségének minősítését is törvénysértőnek találta. Álláspontja szerint a polgármesteri választásokat megelőző kampányban a rivális jelölt lejáratására irányuló törekvés nem tekinthető egyben aljas célból elkövetettnek is [1978. évi IV. törvény 179. § (2) bekezdésének a) pontja]. Hivatkozott a politikusok - széles körben ismert - tűrési kötelezettségére, ami több az átlagemberénél, és megkívánja a jogi eljárások megindításától való tartózkodásukat is, még abban az esetben is, ha saját jó hírnevük védelméről van szó.

Harmadlagos indítványa ezért arra irányult, hogy a Kúria a Kaposvári Törvényszék megtámadott végzését a Be. 427. § (1) bekezdésének b) pontja alapján változtassa meg, és hozzon a törvénynek megfelelő határozatot.

A felülvizsgálati indítványra a magánvádló írásban tett észrevételében a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta, azok helytálló indokaira figyelemmel.

A Kúria a megtámadott határozatok felülbírálata során a Be. 423. § (4) bekezdésében írtaknak megfelelően a felülvizsgálati indítványban megjelölt okokra volt figyelemmel; emellett tekintettel volt ugyanezen törvényhely (5) bekezdése alapján a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt és az indítványban nem hivatkozott feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges eljárási szabálysértésekre is.

A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.

A Kúria a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerint értékelhető, a felülvizsgálati indítványban nem hivatkozott, ám hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést nem észlelt.

Ugyanakkor a Kúria a következőkre mutat rá:

Annak ellenére, hogy már az eljárás megindításakor kétségtelen volt, miszerint a feljelentésben megjelölt cselekmény hivatalos személy eljárása alatt, illetve amiatt elkövetett rágalmazás vétsége, az eljárt bíróságok nem vonták le ennek a ténynek az eljárásjogi következményeit. A Be. 52. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a becsületsértés és a rágalmazás közvádra üldözendő, ha hivatalos személy sérelmére hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt, vagy hatóság sérelmére hivatali működésével összefüggésben követik el. Abban az esetben pedig, ha az ügyészség - a törvény kötelező rendelkezése ellenére - a közvádra üldözendő ügyben nem jár el, nem a magánvádas eljárás lefolytatásának, hanem a Be. 501. § (4) bekezdése értelemszerű alkalmazásával a pótmagánvádas eljárásra történő áttérésnek lett volna helye.

Ez az eljárási szabálysértés azonban a vád, illetve a magánindítvány törvényességét nem érinti, így a Be. 373. § (1) bekezdésének I/b) vagy I/c) pontjában foglalt feltétlen hatályon kívül helyezési ok nem volt megállapítható (EBH.2011.2296).

A felülvizsgálati indítvány részben kizárt, részben megalapozatlan.

A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amely kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében tételesen felsorolt okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

A Be. 423. §-a (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható.

Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések - így a bűnösség megállapítása, és a cselekmény jogi minősítése - az esetleges anyagi jogi jogsértés is kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el.