A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21092/2018/8. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 209/A. §, 226. §, 241. §, 2014. évi LXXVII. törvény (DH3. törvény) 3. §, 10. §, 2014. évi XL. törvény (DH2. törvény) 37. §, 2014. évi XXXVIII. törvény (DH1. törvény) 3. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Matosek Edina

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.24409/2014/13., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21092/2018/8.*, Kúria Pfv.20974/2019/5. (BH 2020.7.214)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.21.092/2018/8/II.

A Fővárosi Ítélőtábla az 1000. sz. Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Dantesz Péter ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (II. rendű felperes címe) II. rendű felperesnek - a Lendvai és Szörényi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Lendvai András ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű és II. rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2016. március 11. napján meghozott 23.P.24.409/2014/13. számú ítélete ellen az alperes részéről 14. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperesek keresetét elutasítja.

Az alpereseket a jogelődjük terhére megállapított elsőfokú perköltség és kereseti illeték térítése alól mentesíti és megállapítja, hogy felmerült elsőfokú költségeiket a felek maguk viselik, míg a feljegyzett 36.000 (harminchatezer) forint kereseti illeték térítését akként rendezi, hogy abból a felperesek és az alperesek egyaránt 18.000 (tizennyolcezer) forintot kötelesek egyetemlegesen az államnak külön felhívásra megfizetni.

Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg 15 napon belül az I. és II. rendű alpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 175.000 (százhetvenötezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesek végleges kereseti kérelmükben elsődlegesen kérték annak megállapítását, hogy az alperesi jogelőddel 2008. február 15. napján kötött, közjegyzői okiratba foglalt, részben hitelkiváltási célú CHF alapú kölcsönszerződés I.4.7.1. pontjának "tartozás esedékességének napjának" fordulata, valamint a szerződés I.10. pontja a Ptk. 209/A. § (2) bekezdése alapján tisztességtelen. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként kérték a szerződés érvényessé nyilvánítását azzal, hogy a szerződés az érvénytelen rész nélkül teljesítendő, ennek következtében a felpereseknek az alperesi jogelőd felé fennálló tőketartozása 23.962.462 forint, amelyet a felperesek 2029. január 25-i lejárattal kötelesek visszafizetni, míg a havi törlesztőrészletek száma 2016. január 15-től számolva 156 hónap, a havi törlesztőrészletek összege pedig 144.350 forint. A felperesek másodlagos kereseti kérelmükben kérték annak megállapítását, hogy a perbeli szerződés a Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontja alapján teljes egészében semmis. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként kérték az érvénytelen szerződés ítélethozatalig történő hatályossá nyilvánítását akként, hogy a felperesek fennálló tartozásának összege 31.539.246 forint, amelyet 156 hónapos futamidő alatt havi 202.175 forintos törlesztőrészletekben kell megfizetniük. A felperesek az elsődleges kereseti kérelmükkel összefüggésben hivatkoztak a Hpt. 203. §-ára, valamint a Kúria 2/2014. PJE határozatának 1. pontjára azzal, hogy az alperesi jogelőd a szerződés megkötését megelőzően nem tájékoztatta a felpereseket az árfolyamváltozással járó kockázatról megfelelően.

Az alperesi jogelőd kérte a felperesek keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalásukat.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesek elsődleges keresetének helyt adva megállapította, hogy a perbeli kölcsönszerződés I.4.7.1. pontjának "tartozás esedékességének napjának" fordulata, valamint I.10. pontja érvénytelen. Az elsőfokú bíróság az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével a szerződést a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilvánította, és megállapította, hogy a szerződés alapján fennmaradt felperesi tőketartozás összege 23.962.462 forint, amelyet a felperesek havi egyenlő 144.350 forintos részletekben kötelesek az alperesi jogelőd részére megfizetni 2016 márciusától kezdődően az egyes hónapok 15. napjáig. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek szerződése fogyasztói szerződésnek minősül, majd ezt követően a felperesek elsődleges kereseti kérelmére tekintettel azt vizsgálta, hogy a perrel érintett szerződési kikötések tisztességtelenek-e. Kiemelte, hogy a perbeli szerződés megkötését a felperesek részéről az indokolta, hogy a forint alapú kölcsönszerződésekre irányadónál alacsonyabb mértékű kamat ellenében kívántak kölcsönhöz jutni. A szerződés megkötésekor azonban a hitelnyújtással foglalkozó megfelelő pénzügyi elemzői tudással rendelkező gazdasági szereplők számára már ismeretes volt, hogy a lappangó gazdasági válság kitöréssel, majd összeomlással fenyeget, amely a svájci frank árfolyamának aránytalan, akár a gazdasági fundamentumoktól elszakadó mértékű emelkedéséhez vezet. Ilyen körülmények között nem volt reális esélye annak, hogy a forint számottevően erősödjön a svájci frankhoz képest, vagy hogy akár csak tartsa a szerződés megkötése időpontjában jellemző árfolyamot. Az elsőfokú bíróság jelentőséget tulajdonított a 2008. július 4. napján a www.origo.hu <http://www.origo.hu/> internetes oldalon megjelent elemzés tartalmának, amely szerint a forint tartós erősödését számos kockázati és bizonytalansági tényező teszi kétségessé. A magyar gazdasági mutatók ugyanis a leggyengébbek közé tartoznak Európában. Mindezek alapján az alperesi jogelőd részéről elvárható a Hpt. 203. § (6) bekezdésében foglalt előírásnak megfelelő tájékoztatás az lett volna, ha a gazdasági körülményeket részletesen bemutatja a felperesek számára a perbeli szerződés megkötését megelőzően, utalva arra, hogy közép és hosszú távon a forint gyengülése a svájci frankkal szemben törvényszerű és az ezzel ellentétes folyamat hosszabb távon elenyésző valószínűséggel bír. Az alperesi jogelőd által csatolt 5/A/2. szám alatti iratban szereplő tájékoztatás az ilyen tartalmú elvárásnak azonban nem felelt meg. Ebből következően a perrel támadott szerződési kikötések tisztességtelenek és a Ptk. 209/A. § (2) bekezdése alapján semmisek. Mindebből a perbeli szerződés részleges érvénytelensége következik, azonban ennek nyomán a Ptk. 239. § (1) bekezdés első mondatára figyelemmel a perbeli szerződés egésze nem dől meg. Az érvénytelenség lehetséges jogkövetkezményei közül az érvényessé nyilvánításra a Ptk. 237. § (2) bekezdése és az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5. pontja alapján akkor kerülhet sor, ha az érvénytelenség oka kiküszöbölhető. A felperesek az érvénytelenségi ok kiküszöbölését az általuk csatolt elszámolással teremtették meg, amellyel összefüggésben az alperesi jogelőd nem terjesztett elő védekezést, mivel a felperesi keresetet jogalapjában vitatta. Az elsőfokú bíróság a felperesek elsődleges kereseti kérelmének helyt adott, így a másodlagos kereseti kérelem elbírálását nem tartotta szükségesnek. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a perbeli szerződés a Hpt. értelmében fogyasztási kölcsönszerződésnek minősül, amelyben a törlesztőrészlet kiszámítási módjának meghatározása nem sérti a Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontját.