BH 1981.11.467 A gondatlan üzemeltetés folytán előállott költségek - önokozta kárként - abban az esetben is a jogosultat terhelik, ha az eladó megbízottja a vevőszolgálat körében a nem garanciális jellegű hibák javítását is elvállalta [Ptk. 340. §].

A felperes az I. r. alperestől egy, a III. r. alperes által importált traktort vásárolt, amelyért 505 400 Ft vételárat fizetett. Az I. r. alperest 12 havi, ezen belül 1500 üzemórára terjedő jótállási kötelezettség terhelte, az esetleges hibák kijavítását pedig a III. r. alperessel kötött vevőszolgálati szerződés alapján a II. r. alperes, a jótállási feltételekből is következtethetően az I. r. alperes megbízottja vállalta. A traktor üzemelés közben meghibásodott. A felperes bejelentése alapján a II. r. alperes szakemberei a helyszínen szétszerelték a traktor hidraulika-szerkezetét és megállapították, hogy abban a fedélhez erősített munkahenger csavarjai elszakadtak, és a tányérkerék egyik foga letörött. Mivel a II. r. alperesnek a javításhoz szükséges alkatrész nem volt raktáron, azt megrendelte, belföldön azonban az alkatrész nem állt rendelkezésre, így a javítást a később importált alkatrésszel végezte el.

A II. r. alperes megbízottja közölte a felperessel azt az álláspontját, hogy a meghibásodás nem fogadható el garanciálisnak, mert a differenciálművet szétszedve megállapította, hogy "a támaszték beleesett a differenciálházba és az törte le a tányérkerék fogát". Ha a hidraukila meghibásodása után "a traktort álló helyzetben hagyták volna, a tányérkerék lefogazódása nem következett volna be". A felperes vitatta ezt az álláspontot és ragaszkodott a haladéktalan javításhoz, bejelentve azt is, hogy annak elmulasztása miatt kártérítési igényt is fog érvényesíteni. Mivel az erőgép kijavítása sem történt meg, a felperes bejelentette "szavatossági és kártérítési" igényét az I. r. és a II. r. alperesnek, ezt követőleg, néhány hét múlva pedig keresetet terjesztett elő, amelyben az utóbbiakat a traktor kicserélésére vagy a vételár visszafizetésére, továbbá 136 080 Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni. A felperes később a III. r. alperesre is kiterjesztette a keresetét és azt egyidejűleg úgy módosította, hogy 107 060 Ft-ban kérte a traktor árának a megállapítását, az I. r. és a III. r. alperest tehát 403 340 Ft vételár visszafizetésére, továbbá mindhárom alperest 204 120 Ft kártérítésnek megfizetésére kérte kötelezni.

Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a bíróság a beszerzett szakértői vélemény alapján megállapította, hogy az erőgép a traktor vezetőjének a kezelési utasításba ütköző eljárása miatt hibásodott meg, így az üzemeltetést akadályozó hiba nem tekinthető garanciálisnak.

A felperes fellebbezett az első fokú ítélet ellen, de azt a Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta.

A másodfokú ítélet ellen emelt - az első fokú ítéletre is kiterjedő - törvényességi óvás alapos.

A felperes és az I. r. alperes között létrejött adásvételi szerződéshez kapcsolódnak a jótállási feltételek, amelyekből megállapítható, hogy a gép zavartalan üzemeltetését az I. r. alperes szervezett vevőszolgálattal vállalta biztosítani, és ennek a megvalósítása érdekében a II. r. alperes az ő megbízott közreműködője volt. A jótállási feltételekben az I. r. alperes azt is vállalta, hogy az erőgép meghibásodása esetén a hiba kijavítását gyári új alkatrészek vagy fődarabok beépítésével a bejelentés kézhezvételétől számított hetvenkét órán belül megkezdi és legkésőbb hét napon belül befejezi. E jótállási feltételeknek az "eljárás vitás esetekben" című fejezete értelmében a II. r. alperes a javítást - bár díjazás fejében - "a garanciális javítások feltételei szerint" köteles elvégezni akkor is, ha a vevőszolgálat álláspontja szerint a hiba nem garanciális jellegű, de annak elvégzéséhez a vevő írásban továbbra is ragaszkodik. Ez a feltétel már abban a közös jegyzőkönyvben megvalósult, amelyben a II. r. alperes a garanciát kizáró okot közölte. Az eljárt bíróságok tehát tévesen helyezkedtek arra az álláspontra, hogy a javítási munka kezdési és befejezési idejére vonatkozó kikötés csak a jótállás alapján végzett javításokra vonatkozik és hogy ennek folytán a II. r. alperes a javítást csak a jótállás körébe tartozó hiba esetén lett volna köteles hét nap alatt befejezni.

A II. r. alperes a III. r. alperessel kötött vevőszolgálati szerződésben is vállalta, hogy a jótállás körét meghaladó javításokat is a garanciális javítási feltételek szerint végzi el. Ennek a kötelezettségének teljesítése érdekében a szerződés szerint arra is vállalkozott, hogy a javításhoz szükséges alkatrészekből készletet biztosít, továbbá vállalta, hogy amennyiben a MEGÉV sem tud alkatrészt biztosítani, úgy a hibát főszerkezeti egység cseréjével vagy egyéb módon hárítja el.

Mindezekből következik, hogy az I. r. és a II. r. alperes a vállalt javítási határidők elmulasztásával szerződésszegést követett el, valamint hogy annak eldöntésénél, hogy az I. r. és a II. r. alperes úgy járt-e el, ahogyan az az adott esetben általában elvárható lett volna, nem volt elég csupán azt vizsgálni, hogy a II. r. alperes az alkatrészt kellő időben megrendelte-e, hanem azt is mérlegelni kellett volna, hogy a szükséges alkatrészkészlet biztosítása terén is megfelelő magatartást tanúsított-e, valamint hogy főszerkezeti egység cseréjével vagy más módon nem tudta volna-e a javítást a vállalt határidő alatt, illetőleg a javítás tényleges befejezéséhez képest korábban elvégezni.