A Zalaegerszegi Törvényszék Pf.20861/2011/4. számú határozata kártérítés (VADKÁR megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 228. §, 239. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 301. §, 340. §, 355. §, 153/2009. (XI. 13.) FVM rendelet (Evt. Vhr.) 4. §] Bírók: Bartalné dr. Mentes Judit, Licskay József, Polgárné dr. Vártok Irén

éíööáóÉőíéáíáA Zala Megyei Bíróság

mint másodfokú bíróság

2.Pf.20.861/2011/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság ... ügyvéd (ügyvéd címe.) által képviselt felperes neve felperes lakcíme. szám alatti lakos felperesnek, ügyvéd neve (ügyvéd címe.) által képviselt alperes neve alperes címe alatti székhelyű alperes ellen vadkár megtérítése iránt indított perében a Nagykanizsai Városi Bíróság 7.P.21.456/2010/13. számú ítélete ellen az alperes 14. sorszámú fellebbezése és a felperes Pf. 3. sorszámú csatlakozó fellebbezése folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezéssel és csatlakozó fellebbezéssel nem érintett részében nem érinti, fellebbezett és csatlakozó fellebbezéssel támadott részében helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 22.000.- /huszonkettőezer/ Ft fellebbezési perköltséget azzal, hogy az egyéb fellebbezési perköltségüket a felek maguk viselik.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 1.191.370.-Ft-ot és ennek 2009. november 5. napjától a kifizetésig terjedő időszakra járó törvényes mértékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az alperest a felperes javára 131.050.-Ft perköltség 15 nap alatti megfizetésében is marasztalta azzal, hogy ezt meghaladóan a felek viselik a saját perköltségüket.

Indokai szerint az alperes a vadászatra jogosult a felperes által megművelt hrsz.-ú, valamint az un. "pedagógusföld" és "mesterföld" dűlőben található mindösszesen 346 hektár szántó területen. E területet az alperes 2009-ben harmadik személy részére kizárólagos bérvadászati tevékenység folytatására bérbeadta, a feladatává jelölve a vadkár elhárító tevékenység végzését is. Ennek keretében 2009. március és október eleje között vadászatok folytak, melyek

2

során 17-18 vaddisznót, 6-7 szarvast, 4-5 őzet lőttek ki és 0,17 h területen vadászati nyiladékot vágattak ki. A felperest az általa művelt területeken 2009-ben 1406,7 mázsa takarmánykukorica, 12 mázsa napraforgó, 29,9 mázsa őszi kukorica terménykiesésével vadkár érte, melynek 3.523.562.-Ft összegéből az alperes 2.034.353.-Ft-ot térített meg a felperesnek.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a vadkár megtérítésére a Vt. 75. § /1/ bekezdése értelmében az alperes köteles, aki a kár tényét nem vitatta. Elfogadta a felperes által felkért személynév magánszakértői véleményében levezetett számítást is a terménykiesés nagyságával kapcsolatban. A pert megelőző levelezések és a felek előadása alapján az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes nem tett maradéktalanul eleget a Vt. 79. § /2/ bekezdésében foglalt közreműködési kötelezettségének a vadkár elhárítása terén, mivel elzárkózott a vadvédelmi kerítés és villanypásztor létesítése költségeinek bármilyen arányú viselésétől, ezért - személynév magánszakértői véleményében a vadvédelmi kerítés és villanypásztor felállításának költségei 80-20 %-os megosztására vonatkozó általános gyakorlatra figyelemmel - a vadkár 20 %-ának felperes általi viselését tartotta indokoltnak. A felperes részéről csatolt felvásárlási szerződésekben rögzített vételárakra és személynév magánszakértői véleményében foglaltakra tekintettel 30.500.-Ft/t felvásárlási ár alapulvételével határozta meg a terménykiesés következtében a felperest ért vadkár nagyságát, mivel az alperes nem bizonyította, hogy 23.000.-Ft/t egységáron képes és hajlandó lett volna terményfelvásárlásra és a kár természetbeni megtérítésére. Az elsőfokú bíróság az alperes által önként meg nem térített 1.489.209.-Ft-ból - az alperesre terhesebb 80-20 %-os kármegosztást alkalmazva - 1.191.370.-Ft vadkár és ennek 2009. november 5-től a Ptk. 301. § /1/ bekezdése szerint járó késedelmi kamata megfizetésére kötelezte az alperest a felperes javára, míg a 109.448.-Ft elmaradt vagyoni előnnyel kapcsolatos kártérítés iránti igényt - bizonyítottság hiányában - elutasította. A perköltség viseléséről a Pp. 81. § /2/ bekezdésére utalással határozott.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezést, a felperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő.

Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, a kereset teljes elutasítását, a felperes első- és másodfokú perköltségben marasztalását kérte.

Hivatkozása szerint a felperes a vadkár megtérítése iránti igényét nem a Vt. 81. § /1/ bekezdése alapján a kár bekövetkeztétől számított 30 napon belül, hanem mintegy 2,5 hónappal a kár bekövetkezte után közölte az alperessel 2009. december közepén. A 30 napos határidőn túl követelt vadkár iránti igény naturális obligációnak minősül, vagyis peres úton nem érvényesíthető. Kifogásolta a 30.500.-Ft/t felvásárlási ár alapulvételével meghatározott kárösszeget, mivel megítélése szerint bizonyította: egyrészt a korábbi években is előfordult, hogy természetben (kukoricában) térítette meg a felperes vadkárát, másrészt okirati bizonyítékokat csatolt a kár bekövetkezését követő hónapokban érvényes 22.000.-Ft/t felvásárlási árakról. Érvelése értelmében a felperes által becsatolt szerződésekben szereplő 30.000.-Ft/t egységárak nem vehetők figyelembe, mert a felperes nem bizonyította, hogy ilyen egységárral tudott volna a

3

vadkár miatt kiesett terményre is szerződéseket kötni, a becsatolt szerződéseket pedig a kár bekövetkezését követő 1,5-2 hónap elteltével kötötte.

A felperes a csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a vadkár összegének 1.489.209.-Ft-ra való felemelését és az alperes másodfokú perköltségben marasztalását kérte.

Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság megalapozatlanul alkalmazott kármegosztást. Az elsőfokú ítélet indokolásából nem tűnik ki, milyen alapon került sor kármegosztásra, mivel az elsőfokú bíróság nem jelölte meg, mivel szegte meg a közreműködési kötelezettségét. A BH 2002.484. számú eseti döntés értelmében a már bekövetkezett vadkár teljes megtérítésére a vadászatra jogosult köteles. A vadászatra jogosult által végzett kárelhárító beruházás megtérítésére a föld használója nem kötelezhető, különös tekintettel a rendes gazdálkodás körét meghaladó közreműködésre. A kerítésépítés meghaladja a rendes gazdálkodás körét a 153/2009.(XI.13.) FVM rendelet 4. § /2/ bekezdése alapján, ennélfogva alaptalanul állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy nem tett eleget maradéktalanul közreműködési kötelezettségének. A vadkár objektivizált felelősség, a föld használójaként a Vt. 79. § /1/ bekezdésében felsorolt kötelezettségeit teljesítette. személynév magánszakértői véleményében a 80-20 %-os kármegosztást a felek közötti megegyezés előbbre mozdítása érdekében javasolta, de nem vizsgálta a földhasználó vadkárelhárítás és -csökkentés keretében tanúsított kötelezettségszegését. A BDT 2001.541. számú eseti döntés is alátámasztja, hogy a vadkár keletkezésének ténye önmagában megalapozza a megtérítési kötelezettséget és csak az abból eredő vadkár vehető figyelembe a föld használójának a terhére, ami a földhasználó rendes gazdálkodás körébe tartozó közreműködési kötelezettsége megszegése miatt következett be.