BH 2020.2.30 Emberkereskedelem - és nem kényszermunka - bűntette valósul meg, ha a munkavégzésre kényszerítés kiszolgáltatott személy sérelmére, e helyzetének a kihasználásával, előny szerzése érdekében történik, és az elkövető kizsákmányolás céljából sértetteket toboroz, szállít és elszállásol (Btk. 192. §, 193. §).

[1] A járásbíróság a 2018. január 11. napján meghozott és kihirdetett ítéletével

[2] - az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 7 rendbeli, társtettesként elkövetett kényszermunka bűntettében [Btk. 193. § (1) bek., (2) bek. a) pont], 2 rendbeli, társtettesként elkövetett súlyos testi sértés vétségében [Btk. 164. § (1) bek. és (9) bek. a) pont], valamint 2 rendbeli személyi szabadság megsértésének bűntettében [Btk. 194. § (1) bek., (2) bek. b) és c) pont]. Ezért, valamint a terhelttel szemben korábban alkalmazott próbára bocsátással elbírált garázdaság bűntette [1978. évi IV. törvény - a továbbiakban: korábbi Btk. - 271. § (1) bek. és (2) bek. a) pont] miatt - halmazati büntetésül - 7 év szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és abból a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra;

[3] - a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki 7 rendbeli, társtettesként elkövetett kényszermunka bűntettében [Btk. 193. § (1) bek., (2) bek. a) pont], kényszermunka bűntettének kísérletében [Btk. 193. § (1) bek.], és 2 rendbeli, társtettesként elkövetett súlyos testi sértés vétségében [Btk. 164. § (1) bek. és (9) bek. a) pont]. Ezért őt - halmazati büntetésül - 6 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és abból a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra;

[4] - a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki 5 rendbeli, társtettesként elkövetett kényszermunka bűntettében [Btk. 193. § (1) bek., valamint (2) bek. a) pont], és 2 rendbeli, társtettesként elkövetett súlyos testi sértés vétségében [Btk. 164. § (1) bek. és (9) bek. a) pont]. Ezért őt - halmazati büntetésül - 5 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és abból a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

[5] Emellett rendelkezett a bűnügyi költségről, valamint a II. r. terhelttől lefoglalt gépkocsi értékesítéséből származó 425 000 forintot elkobozta.

[6] A mindhárom terhelt tekintetében védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2018. október 18. napján meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet mindhárom terhelt tekintetében megváltoztatta: a terheltek kényszermunka bűntetteként értékelt cselekményeit a Btk. 193. § (1) bekezdése szerint minősítette, melyből a III. r. terhelt egyet tettesként követett el. A testi épség elleni cselekmények társtettesi minősítését mellőzte. Az I. r. terhelt személyi szabadság megsértése bűntetteként értékelt cselekményeinek a Btk. 194. § (2) bekezdés c) pontja szerinti minősítését mellőzte. Ugyancsak mellőzte az I. r. terhelttel szemben korábban hozott próbára bocsátó rendelkezés hatályon kívül helyezését és a próbára bocsátás megszüntetését, valamint e terhelttel szemben garázdaság bűntette [korábbi Btk. 271. § (1) bek., (2) bek. a) pont] miatt a büntetés kiszabását. Az I. r. és a II. r. terhelt szabadságvesztését egyaránt 3 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltást 4-4 évre, a III. r. terhelt szabadságvesztését 2 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltást 3 évre enyhítette; egyúttal a II. r. terhelttel szemben 1 420 400 forint, a III. r. terhelttel szemben 2 250 000 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el. Egyebekben az elsőfokú ítéletet mindhárom terhelt tekintetében helybenhagyta.

[7] A bíróság jogerős ítéletében megállapított tényállás a következő.

[8] A terheltek rokoni viszonyban állnak egymással. Az I. r. és a II. r. terheltek élettársak, az I. r. terhelt pedig a III. r. terhelt gyermeke.

[9] A II. r. és a III. r. terheltek a vádbeli időszakban bejelentett, állandó munkahellyel és jövedelemmel nem rendelkeztek. Az I. r. terheltnek volt munkaviszonya 2010. március és 2010. július hónap között, valamint 2011. november és 2011. december hónapokban. Az I. r. terhelt néhány hónapos közfoglalkoztatási jogviszonnyal rendelkezett 2013. december és 2014. március hó között, az ezen kívül eső időszakban nem volt bejelentett, állandó munkahelye és jövedelme.

[10] Az I. r. és a II. r. terheltek eltartásában ugyanakkor két kiskorú gyermek van. Egy gyermek az I. r. terhelt korábbi kapcsolatából született, egy gyermek az I. r. és a II. r. terheltek közös gyermeke.

[11] A terheltek a hosszabb elkövetési időszakban legális, bejelentett munka nélkül kívánták megélhetésüket biztosítani kiszolgáltatott, rászoruló emberek felhasználásával oly módon, hogy különböző helyeken hajléktalan személyeket kutattak fel, akiket magukhoz költöztettek, azután saját hasznukra koldultattak. A terheltek azzal az ígérettel, hogy könnyű munkát - plakátragasztást, ház körüli tevékenységet - tudnak adni a sértetteknek, illetve eltartásukról gondoskodnak, a sértetteket a lakásukra hívták, és elszállásolták, ám ígéretük ellenére nem munkát adtak számukra, hanem koldulásra vették rá, illetve kényszerítették őket.

[12] Azzal, hogy a terheltek a sértetteknek segítettek a szociális járadék megszerzéséhez szükséges feltételeket megszerezni, a saját megélhetésük forrását teremtették meg, mivel a járadékokat, illetve nyugdíjat teljesen vagy nagyrészt elvették a sértettektől. A sértettek hajléktalanként jövedelem nélkül kiszolgáltatott helyzetben voltak. A terheltek valamennyi sértettnek lakhatást, ház körüli munkát, ellátást ígértek, mely általánosságban tisztességes ellátásnak számít. Amikor a helyzetüket, fogyatékosságukat kihasználva utcán kell koldulniuk, ez további megalázásnak tekinthető kilátástalan helyzetükben. A sértetteket a létük biztosításának ígéretével megtévesztették.

[13] A sértettek többen laktak egy helyiségben, amikben csak a legszükségesebb tárgyak voltak. Látták, hallották vagy elmondták egymásnak, ami történt velük. Így szereztek tudomást arról, hogy miként beszélnek, hogyan viselkednek a terheltek a társaikkal, vagy melyik sértettet bántották, fenyegették. Ez a tudomásszerzés elég volt a kiszolgáltatott helyzetben élő sértetteknek, hogy a terheltektől féljenek, ne kerüljenek konfliktusba velük, hiszen nem volt a környezetükben olyan személy, aki megvédte volna őket, vagy valamilyen megoldást tudott volna nyújtani számukra.

[14] A terheltek többnyire E. város területén, illetve külföldön - Ausztriában és Németországban - koldultatták a sértetteket. A szerzett pénzt naponta elvették a sértettektől és a jövedelemmel nem rendelkező terheltek önmagukat, illetve családtagjaikat ebből a pénzből tartották el. A terheltek az egyes sértettek sérelmére elkövetett cselekményeiket egymás tevékenységéről tudva, közösen valósították meg.