BH+ 2010.12.520 Televízió műsorban az arra utaló kijelentés, hogy a magánvádló elhunyt édesapjának terhelő vallomása meghatározó szerepet játszhatott a vádlott-társa halálra ítélésében, nem a becsület csorbítására alkalmas kifejezés használatának, véleménynek, hanem tényállításnak tekintendő, amellyel kapcsolatban valóság bizonyításának van helye [Btk. 179. §, 180. §, 181. §, 182. §].

Az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárásban hozott és 2009. év február hó 6. napján kihirdetett ítéletében a terheltet az ellene kegyeletsértés vétsége (Btk. 181. §) miatt emelt vád alól felmentette.

Az ítéletben rögzített tényállás szerint a terhelt 2004. év január hó 23. napján a H. Tv 20 órakor kezdődő műsorában az alábbiakat adta elő: "Módom volt a N. I. per, a mai napig teljesen zárt és a mai napig teljesen titkos anyagát végigolvasva, nem a bírósági pert - félreértés ne essék -, mert az igazi anyag, amit titkosítani kell valakinek, az az operatív és a nyomozati dobozok tömege, tehát ez egy nagyon nagy iratanyag, én egy teljes nyáron át átrágtam magam ezen és szembesültem, némileg megrázó módon például egy olyan problémával, hogy G. M. felakasztása, amit az ember soha nem értett, hisz ő egy újságíró volt '56-ban, nem viselt politikai funkciót és mégis kíméletlenül ugye felakasztották. Az ember ezt még a kommunista logika nézőpontjából sem igazán értette. No, én ott megértettem, mert néhány társa olyan mértékig terhelő vallomásokat tett rá, például V. M., ami számomra megdöbbentő volt."

V. M., aki dr. V. M. magánvádló édesapja, 2001. év június hó 30. napján elhalálozott.

A magánvádló feljelentése alapján eljáró elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hivatkozása szerint a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésében foglaltakra is figyelemmel, az Alkotmánybíróság 36/1994. számú határozatának iránymutatásait is figyelembe véve, az ügyben a valóság bizonyítását rendelte el. E körben rögzítette, hogy valóság bizonyítására kizárólag tényállítások esetén van lehetőség, tényből levont következtetés, tényekre épülő értékítélet tekintetében viszont a törvény nem teszi lehetővé a valóság bizonyítását, ami egyébként fogalmilag is kizárt. Ebből a szempontból vizsgálva a terhelt kijelentését, arra az álláspontra helyezkedett, hogy tényállításnak a terhelt azon kijelentése tekinthető, mely szerint V. M. G. M.-ra terhelő vallomást tett, míg értékítéletnek minősül azon állítása, mely szerint ebből kifolyólag értette meg, hogy G. M.-t, aki egy újságíró volt '56-ban, miért akasztották fel. A valóság bizonyítása keretében igazoltnak látta, hogy V. M. G. M.-ra terhelő vallomást tett, ugyanakkor a tanúvallomásnak G. M. elítélésében játszott szerepével kapcsolatos megállapítást véleménynek, értékítéletnek tekintette, amely tekintetében így a valóság bizonyításának nem lehet helye, és mivel az állított tény valóságtartalma bizonyítást nyert, az értékítélet pedig bűncselekmény megállapításának alapjául nem szolgálhat, a terheltet a Btk. 182. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel, a Be. 6. § (3) bekezdés c) pontjára tekintettel felmentette.

A magánvádló és jogi képviselője fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság a 2009. év március hó 25. napján megtartott tanácsülésen meghozott végzésével a kerületi bíróság ítéletét - annak indokaival maradéktalanul egyetértve - helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen dr. V. M. magánvádló és jogi képviselője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Az indítványt a jogi képviselő a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapította, mivel álláspontja szerint a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.

A jogi képviselő indítványa indokolásakor kifejtette, hogy az ügyben megismételt eljárásra került sor, hatályon kívül helyező határozatában a másodfokú bíróság egyértelműen leszögezte, hogy a sérelmezett állítás tényállítás, ennek ellenére a megismételt eljárást lefolytató bíróság ismételten azt állapította meg, hogy a sérelmezett kijelentés vélemény. A jogi képviselő kiemelte, hogy a vád tárgyává tett tényállítás nem az, hogy az alapul szolgáló tanúvallomás terhelő-e, hanem az, hogy e vallomás miatt született a halálos ítélet. A jogi képviselő jogi álláspontja szerint az e körben tett kijelentés - miként arra a hatályon kívül helyezést kimondó másodfokú bírósági határozat is rámutatott - tényállítás és a valóság bizonyítását is ebben a körben kellett volna lefolytatni.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.

A jogerős határozatot a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott okból felülbírálva, a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.