A Legfelsőbb Bíróság Bhar.809/2010/3. számú határozata közösség elleni izgatás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 269. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 397. §] Bírók: Édes Tamás, Mészár Róza, Szabó Péter

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága

Bhar.I.809/2010/3.szám

A Magyar Köztársaság Nevében!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2010. év november hó 9. napján tartott harmadfokú nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A közösség elleni izgatás bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Katonai Fellebbviteli Főügyészség által benyújtott másodfellebbezést elbírálva a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf.21/2010/4. számú ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa a 2009. november 17-én kihirdetett Kb.II.154/2009/9. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondotta ki a Btk. 269. §-ának (b) pontja szerinti közösség elleni izgatás bűntettében. Ezért 180 napi tétel - napi tételenként 500 Ft - pénzbüntetésre és lefokozásra ítélte, egyben rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetés esetén szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról is.

Az első fokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a vádlott 1997. november 3-tól 2009. augusztus 15-ig - szolgálati viszonyának méltatlanság miatt történt megszüntetéséig - szerződéses katonai szolgálatot teljesített az MH Sz. alakulat állományában. Szolgálati feladatait, rajparancsnok-helyettesi beosztását kifogástalanul, jó szinten látta el.

A vádlott, még szerződéses katonai szolgálatának ideje alatt, 2009. április végén az Internetről letöltötte a Csendőrségi Lapok X. évfolyamának 11. számában, 1916. április 10-én "A czigánykérdés hazánkban" címmel megjelent, H. J. dr. ny. járásbíró által írt cikket.

A szerző az 1916-ban írt cikkben a cigányságról, mint etnikai népcsoportról negatív tényeket állít, őket a társadalom testén élősködő - ("a társadalom élő testén évszázadok óta rágódó fekély, nyitott seb")-, az állami hatalmon és törvényen kívül, sajátos babonás hitvilág által szabályozott normák között élő, kizárólag annak engedelmeskedő népcsoportként jellemzi.

A cigányokat bűnözőként említi, akik vándoréletet élnek, kivonják magukat az anyakönyvezés, a közterhek (adófizetés, katonai kötelezettség) viselése alól. Nem ismerik a tulajdon sérthetetlenségét, a házasság jogintézményét, a rendszeres és állandó munka szükségességét és "szükségleteiket majdnem kivétel nélkül büntetendő cselekményekkel, lopással, csalással, rablással, jóslással, kuruzslással, orvvadászattal, mezőrendőri kihágással szerzik be. Ha a körülmények úgy kívánják, úgy gyújtogatástól, emberöléstől, gyermekrablástól sem riadnak vissza."

A cigánykérdés "megoldására" a cigány kisebbség, mint etnikai népcsoport tagjai ellen gyűlöletre uszító kijelentéssel tesz javaslatot: "Évszázadok óta vajúdó, de még mindimáig is megoldatlan probléma, az ún. czigánykérdés és valóban bűn a társadalom ellen, ha ezt az egyre jobban elmérgesedő rákfenét kivágni, orvosolni meg nem kíséreljük." A cigánykérdés megoldatlanságára, társadalmi integrációjának eleve reménytelen, kudarcra ítélt voltára példaként említi J. főhercegnek -aki a cigány nyelv és szokások kiváló ismerője volt, a cigány nyelvről külön könyvet, nyelvtant írt - a cigányok A-i birtokán történő letelepítésére irányuló sikertelen kísérletét.

A vádlott 2009. április 27-én az előzőekben említett újságcikket kifüggesztette az alakulat 3. gyorsreagálású századának körletszintjén található faliújságra. Levételéig, május 11-ig az alegység állományába tartozók közül mintegy 10 fő a cikket elolvasta, illetve az alegység személyi állományából mintegy 40 főnek az ugyanitt tartott reggeli sorakozók idején lehetősége nyílott arra, hogy azt elolvassa.

A vádlott azon magatartása, hogy a cigányság ellen gyűlöletre uszító cikket az alakulat faliújságára kifüggesztette, alkalmas volt arra, hogy a cigányság, mint etnikai népcsoport ellen az alakulat állományán belül gyűlöletet szítson, különös tekintettel arra, hogy ott cigány származású katonák is teljesítettek szolgálatot.

A bíróság a bűnösség megállapítását és a cselekmény közösség elleni izgatás bűntetteként minősítését az Alkotmánybíróság gyakorlatát és az ítélkezési gyakorlatot áttekintve lényegében az alábbiakkal indokolta.

A véleménynyilvánítás szabadságának körébe eső nyilatkozatoknak és a büntetendő gyűlöletre uszításnak az elhatárolásához adott alkotmánybírósági iránymutatásnak, a 30/1992. (V.26.) számú AB határozatban kifejtetteknek megfelelően, az Alkotmány 61. § (1) bekezdésére és a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányának rendelkezéseire figyelemmel a vélemény mindaddig szabadon kinyilvánítható, amíg az nem csap át gyűlöletre uszításba.

A gyűlölet olyan negatív, erős ellenszenvet magába sűrítő, heves, ellenséges érzelem, amely nélkülözi a józan megfontolást és a tények, érvek ütköztetésére, tárgyilagos mérlegelésére képtelenül, izzó indulati, érzelmi töltéssel fordul tárgyával szemben.

A Btk. 269. § nem egyszerűen a gyűlöletkeltést, a gyűlölet felébresztését rendeli büntetni, hanem a gyűlöletre uszítást, amely - túl azon, hogy durva visszaélés a véleménynyilvánítás szabadságával - nem más, mint az erőszak érzelmi előkészítése.

A bűncselekmény csak szándékosan követhető el. Megvalósulásához elegendő, hogy az elkövető tudatában legyen annak, a nagy nyilvánosság előtt tett megnyilvánulásai a védett csoportok valamelyike ellen irányulnak, gyűlölet felkeltésére alkalmasak és ezen magatartásának vagy az a célja, hogy gyűlöletet szítson, vagy előre látja, hogy gyűlölet alakulhat ki, és e körülménybe belenyugszik.

A bűncselekmény elkövetésének helye és módja a nagy nyilvánosság előtti elkövetés. A cikknek a század körletszintjén történt elhelyezésével mintegy 40 fő számára lehetővé vált, hogy az abban foglaltakat megismerje.

Az adott esetben a cikk önmagában alkalmas volt arra, hogy a cigány etnikummal szemben gyűlöletet keltsen (a cigányokat bűnözőként említi, akik a szükségleteik kielégítése érdekében a legsúlyosabb bűncselekmény elkövetésétől sem riadnak vissza) másfelől a cigánykérdés, mint a társadalom testén megjelenő rákfene orvoslására tett javaslat nem más, mint a cigányság ezen körének likvidálása. Ezen cikknek a faliújságon történő elhelyezésével a vádlott belenyugodott abba, hogy a cikk olvasóiban, mintegy 40 főben ilyen, nem átgondolt, indulatból, primer ösztönökből fakadó ellenséges érzelmi megnyilvánulások alakulhatnak ki

Az elsőfokú ítélet ellen a katonai ügyész a büntetés súlyosítása, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés - és lefokozás - érdekében, míg a vádlott és védője felmentés végett jelentett be fellebbezést.

A Katonai Fellebbviteli Ügyészség az ügyészi fellebbezést indokai alapján fenntartotta.

A Fővárosi Ítélőtábla a 2010. június 18-án kihirdetett 6.Kbf.21/2009/4. számú ítéletével a vádlottat a közösség elleni izgatás bűntette /Btk. 269. § b) pont/ miatt emelt vád alól felmentette.

A Be. 352.§-ának (1) bekezdése alapján a tényállásba nem tartozó - és a később kifejtettek szerint egyébként is helytelen - jogi következtetésnek találta, ezért az első fokú ítélet 3. oldalának utolsó bekezdéséből mellőzte, hogy a kérdéses cikk a cigányság ellen gyűlöletre uszított, illetve, hogy a cikk alkalmas volt arra, a cigányság mint etnikai népcsoport ellen az alakulat állományán belül gyűlöletet szítson.