BH 2004.7.267 A gyámhatósági eljárásban meghallgatott ügyfélnek a másik félre vonatkozó, nem becsmérlő jellegű tényállításai - a társadalomra veszélyesség hiányában - nem valósítják meg a rágalmazás bűncselekményét [Btk. 10. § (1) bek., 179. §].

A városi bíróság a 2002. május 23-án kihirdetett ítéletével D. É. terheltet rágalmazás vétsége miatt 150 napi tétel, napi tételenként 100 forint összegű pénzbüntetésre ítélte.

A tényállás a következőket rögzíti:

A terhelt 2000. május 15-én benyújtott keresetében P. G.-vel kötött házasságának felbontását kérte, jelezve, hogy a járulékos kérdésekben - a gyermekek elhelyezése és tartása, a gyermektartásdíj, valamint a házastársi közös vagyon megosztása tekintetében - már megegyeztek. Ezt követően a terhelt 2000. július 10-én beadványt juttatott el a bírósághoz, amelyben bejelentette, hogy P. G. az egyezségüket megszegte. Egyben részletezte a házasságuk megromlásához vezető okokat is, így P. G. mértéktelen - depressziótól kísért - alkoholfogyasztását. Előadta, hogy P. G.-nak több öngyilkossági kísérlete is volt, közöttük olyan - a 2000. április 16-i - eset, amely a gyermekek előtt történt. Utalt továbbá arra, hogy szerinte nem tenne jót a gyermekeknek, ha apjukkal találkoznának, ugyanis veszélyeztetve látja gyermekei testi, lelki fejlődését.

Kérte, hogy a bíróság mindezek figyelembevételével szabályozza P. G.-nek a gyermekekkel való kapcsolattartását.

A bíróságon 2000. szeptember 4-én tartott tárgyaláson végül a terhelt és P. G. a gyermekek láthatásának kérdésében részegyezséget kötött, amely - a bíróság jóváhagyását követően - jogerőre is emelkedett. A terhelt azonban ezt követően sem engedte, hogy a gyermekek apjukkal találkozzanak, ezért P. G. a gyámhatóság segítségét kérte.

A gyámhivatal a kapcsolattartás ügyében 2001. szeptember 21-ére megidézte a terheltet. A felvett jegyzőkönyvből kitűnően a terhelt dr. M. B. ügyintéző előtt előadta, hogy P. G. alkoholizált, gyógyszereket szedett, s két esetben öngyilkossági kísérlete is volt, mégpedig - 2000 áprilisában - akkor, amikor a gyermekek is otthon tartózkodtak. Közölte, hogy P. G.-ra mindig jellemző volt a túlzott alkoholfogyasztás; barátnői - túlnyomórészt - diáklányok voltak. E - jegyzőkönyvbe foglalt - tényállítások miatt P. G. rágalmazás vétsége miatt feljelentést tett a terhelttel szemben.

A fentebb részletezett tényállás alapján az elsőfokú bíróság a terhelt bűnösségét a Btk. 179. §-ának (1) bekezdésében írt rágalmazás vétségében megállapította, mert álláspontja szerint a gyámügyi ügyintéző előtt tett tényállítások egyfelől alkalmasak P. G. becsületének csorbítására, másfelől a gyámhatósági eljárásban - annak tárgyára figyelemmel - e tények közlése szükségtelen volt.

A védelmi fellebbezésekre tekintettel másodfokon eljáró megyei bíróság a 2002. október 15-én kihirdetett ítéletével akként változtatta meg a városi bíróság ítéletét, hogy a terheltet a rágalmazás vétségének vádja alól - bűncselekmény hiányában - felmentette.

A másodfokú bíróság hivatkozott arra a következetes ítélkezési gyakorlatra, melynek értelmében társadalomra veszélyesség hiányában nélkülözi a jogellenességet az ügyfélnek a hatóság előtti eljárásban tett nyilatkozata, amennyiben az ténylegesen az ügyre vonatkozik és szükséges, s nem irányul felesleges gyalázkodásra, sértegetésre. Minthogy a terhelt tényállításai e feltételeknek megfeleltek, jogellenesség hiányában bűncselekmény nem volt a terhére róható.