A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20280/2010/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 13. §, 77. §, 135. §] Bírók: Kertészné dr. Princzinger Márta, Kincses Attila, Volein Anna

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.280/2010/7.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a korábban dr. Gulyás Géza ügyvéd, majd a Vető és Kovácsházi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Vető Gábor ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Kiss Tibor Zoltán ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és a Gayer és Társai Ügyvédi Iroda tagjaként eljáró dr. Barna Ágota ügyvéd által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében - amely perbe a Horváth és Bebesi Ügyvédi Iroda tagjaként eljáró dr. Bebesi István ügyvéd által képviselt beavatkozó neve (beavatkozó címe) az I. rendű alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Bíróság 2009. december 15. napján kelt 6.P.20.411/2007/35. számú rész- és közbenső ítélete ellen az I. rendű alperes részéről 36., a felperes részéről 37. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

rész- és közbenső ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg - 15 napon belül - a felperesnek 10.000 (Tízezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg - 15 napon belül - a II. rendű alperesnek 10.000 (Tízezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget, míg az államnak - felhívásra - 29.000 (Huszonkilencezer) forint fellebbezési eljárási illetéket.

A le nem rótt további fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen a rész- és közbenő ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A felperes - előzetes kivizsgálását követően - méhe jóindulatú simaizom daganatának eltávolítására irányuló műtét elvégzése céljából 2006. május 29-én került felvételre az I. rendű alperes nőgyógyászati osztályára. A felperes az I. rendű alperes alkalmazásában álló dr. ... kezelőorvossal a műtétet megelőzően több alkalommal beszélgetett a részleges méheltávolítás indokáról, a műtéti eljárásról. A felperes által is aláírt betegtájékoztató szerint a műtét lehetséges szövődményeként sebgyógyulási zavar, sebszétválás, sebgennyedés merülhet fel. A felperes miómás méhének alsó harántmetszésből történő részleges eltávolítására az épnek látszó függelékek megtartásával 2006. május 30-án került sor. A felperes hasfalát az operatőr, dr. ... a műtét során rétegesen zárta, a hasizom bőnyét tovafutó akasztott öltéssel, a bőrt tovafutó intracutan varrattal varrta össze. A műtét után végzett laboratóriumi vizsgálatok sem vérszegénységet, sem gyulladásra utaló értéket nem mutattak, a felperesnek a műtétet követő napokban nem volt hasi panasza vagy fájdalma, ezért - a bőrvarrat kivétele után - a műtétet követő harmadik napon - 2006. június 2-án - a kezelőorvos hazaengedte. Hozzávetőleg egy órával a hazamenetelt követően a felperes műtéti sebe mind a bőr, mind a hasfal alsó rétegei teljes hosszában mintegy 10 cm hosszan szétnyílt. A felperest az I. rendű alpereshez mentővel visszaszállították, a szállítás során a felperes a szétvált sebet a kezével tartotta. Dr. ... a szétvált sebet csomós öltéses technikával még ugyanezen a napon újból összevarrta. A felperes 2006. június 14-én távozott otthonába az alperesi kórházból, az ekkor kiállított zárójelentés szerint a hegszétválás fonalszakadás miatt következett be. Az I. rendű alperes előadása szerint a II. rendű alperes forgalmazza Magyarországon a perbeli műtéthez használt VCP 9468H (Vicryl) típusú, közbeszerzési eljárás keretében beszerzett fonalat, amelyből az I. rendű alperes nőgyógyászati osztálya 2005. június 1. és 2006. június 30. között 10 dobozzal, azaz 360 darabot használt fel.

A felperes keresetében vagyoni és nem vagyoni kára megtérítésére kérte kötelezni az I. rendű alperest. Álláspontja szerint az I. rendű alperes eljárásával összefüggésben keletkezett a károsodása, mert az I. rendű alperes alkalmazottja által kiállított végleges zárójelentés birtokában engedték haza, ahol a hasfala korábban összevarrt rétege szétnyílt, és ennek eredményeként rohammentővel kellett az I. rendű alpereshez visszaszállítani, ahol ismételt operációra volt szükség. Hivatkozása szerint az I. rendű alperes nem a megfelelő gondossággal járt el, az I. rendű alperes által hivatkozott fonalszakadás nem tekinthető vis maiornak, ugyanis nincs adat arra, hogy a fonalszakadásnak ténylegesen mi volt az oka, az anyag hibája, vagy a kórházi dolgozók által elkövetett szakmai hiba. Hangsúlyozta, hogy az I. rendű alperes a fonalszakadással kapcsolatban semmilyen eljárást nem folytatott, az elszakadt fonalat nem őrizte meg, azon vizsgálatot nem végzett, de nem érvényesített igényt sem a szállítóval szemben. A felperes érvelt azzal is, hogy kezelőorvosa a műtétet megelőzően nem tájékoztatta arról, hogy akár a bőrvarrat, akár a hasfali rétegeket összetartó varrat esetleges szétválásától kell tartania, ezért nem élhetett önrendelkezési jogával. Utalt arra, hogy az általa aláírt írásbeli tájékoztatóban nem szerepelt semmilyen sebszétválásra vonatkozó megjegyzés, ez utólag került a tájékoztatóba. Hivatkozott továbbá arra is, hogy az I. rendű alperes megsértette dokumentációs kötelezettségét, mert nem dokumentálta a felhasznált fonal megjelölését, a második műtét során pedig nem került rögzítésre, hogy mit talált a műtétet végző orvos. A felperes arra az esetre, ha a bíróság az I. rendű alperes védekezésének helyt adna, azaz megállapításra kerülne, hogy a perbeli sebszétválást az I. rendű alperes által felhasznált fonal hibája okozta, kereseti kérelmét - változatlan összegszerűségben - kiterjesztette a fonal forgalmazójára, a II. rendű alperesre.

Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a műtétet megelőzően a kezelőorvos a felperest szakszerűen tájékoztatta, a műtétet szövődménymentesen elvégezte, a család kifejezett kérésére döntött a műtétet végző orvos a kórházi hazabocsátás mellett, a korai hazatérés veszélyeiről a felperest informálta. Hangsúlyozta, hogy a felperes hasfalának zárása minden tekintetben a szakma szabályainak megfelelően - kettő rétegben - került kivitelezésre, a bőnye elsődleges varrata az osztályon rutinszerűen használt hosszú felszívódási idejű 1.0 Vicryl típusú varróanyaggal történt, ennek szakadása nem róható az I. rendű alperes terhére, az a vis maior kategóriájába tartozik. Hivatkozása szerint a harmadik napon elvégzett bőrvarrat eltávolításának mellőzése csak a hasfali tünetek drámaiságát mérsékelte volna, az ismételt műtét kényszerén nem változtatott volna, ezért állítása szerint a korai bőrvarrat eltávolítás és a hasfali rétegek szétválása között okozati összefüggés nincs, a hasfal szétválását nagy valószínűséggel a fonal szakadása okozta. Az I. rendű alperes elismerte, hogy a dokumentáció vonatkozásában tévedés történt, mert az ugyanaznap történt betegvisszavétel esetén új kórlapot kellett volna felvenni, és a zárójelentésben is külön kellett volna választani a hazatérés előtti és utáni időszakot. Az adminisztrációs hiba következménye, hogy két zárójelentés kiadására került sor, melyek közül az utóbbi epikrízisében nem történt említés arról, hogy a felperest a távozása napján szállították vissza az I. rendű alpereshez. Elismerte az I. rendű alperes azt is, hogy a második műtét kiírásakor a bőrvarrat ismételt varrása került feltüntetésre, azonban a teljes hasfal szétválásának ténye a diagnózisban szerepel, ez az adminisztrációs hiba semmiféle okozati összefüggésben nincs a felperes jelenlegi állapotával.