BH 2006.3.77 Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntette nem valósul meg, ha az orvosnak - a foglalkozás szabályainak megszegésével végrehajtott - beavatkozása a sértett egészségét, testi épségét közvetlenül nem veszélyeztette [Btk. 171. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság 2003. december 15-én kelt ítéletében a terhelt bűnösségét 3 rb. a nő beleegyezése nélkül, súlyos testi sértést okozva elkövetett magzatelhajtás bűntettében állapította meg, melyből 1 rb. cselekményt a terhelt folytatólagosan követett el. Ezen túlmenően bűnösségét megállapította 3 rb. foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettében is, mindezekért őt halmazati büntetésül 3 évi börtönre, 3 évi közügyektől eltiltásra és 5 évi foglalkozástól eltiltásra ítélte.

Az ügyben másodfokon eljáró bíróság 2004. június 29-én kelt és jogerős ítéletében az elsőfokú határozatot megváltoztatta; a terhelt magzatelhajtást megvalósító cselekményeit 4 rb. magzatelhajtás bűntettének minősítette, melyből 1 rb. a nő beleegyezése nélkül, súlyos testi sértést okozva, 1 rb. súlyos testi sértést okozva, végül 1 rb. a nő beleegyezése nélkül került elkövetésre. A terheltet 1 rb. foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

A börtön és a közügyektől eltiltás büntetések tartamát egyezően 2 évre enyhítette.

Az ítéleti tényállás szerint a terhelt a cselekmények elkövetése idején a Kht. szülész-nőgyógyász szakorvosaként dolgozott. Őt a bíróság 2001. december 7-én jogerőre emelkedett ítéletében foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt pénzbüntetéssel sújtotta.

A történeti tényállás négy pontban foglalja össze az ügyben elbírált cselekményeket.

2001 júliusában K. M.-né azzal a kéréssel fordult a terhelthez, hogy fogamzásgátlással kapcsolatos problémáiban nyújtson orvosi segítséget. A terhelt arról tájékoztatta K.-nét, hogy "végleges megoldást" kínál neki, amely megakadályozza, hogy valaha is teherbe essék. Elmondta, hogy a beavatkozás műtéttel nem jár, az egy általa tesztelt anyaggal történik. K.-né a terhelt orvosi javaslatát elfogadta. 2000 augusztusában a terhelt egy e célra kizárólag általa használt szert fecskendezett a sértett hüvelyébe, amely a petevezeték szövetén hegesedési folyamatot indított el, s ez - elvileg - elzárja és átjárhatatlanná teszi a petevezetéket.

A beavatkozás ellenére 2000 novemberében K. M.-né teherbe esett, ezt azonban nem tudta. Rosszulléteire tekintettel felkereste a terheltet, aki őt megvizsgálta és szándékosan hamis tájékoztatásában azt közölte vele, hogy cisztája van. Így K.-né nem szerzett tudomást arról, hogy valójában terhes. A terhelt ismeretlen gyógyszereket adott neki, azok szedési módját előírta és közölte, hogy a gyógyszerek vérzést idéznek elő.

K. M.-né a hetedik tabletta bevételét követően igen erős vérzés mellett, erős alhasi görcsök közepette elvetélt. Kivérzett állapota és rosszulléte miatt felkereste a terheltet, aki gyógyszerekkel kezelte. Miután a sértett állapota egyre romlott, láza felszökött és továbbra is erős vérzése volt, hozzá mentőt hívtak. Magas láza szeptikus abortuszra utalt, a nem teljes vetélés miatt nála vérmérgezésszerű állapot alakult ki. A háziorvosi vizsgálat során - súlyos kivérzése miatt - vészes vérszegénységét is megállapították.

Leleteivel visszatért a terhelthez, aki azonban állapotát nem minősítette súlyosnak. December 15-e körül ismét a kizárólag általa használt fogamzásgátló folyadékot fecskendezte be a sértett hüvelyébe.

K.-né állapota rendeződött ugyan, de 2001 márciusában ismét teherbe esett. A terhelt, aki őt megvizsgálta, megállapította ugyan, hogy terhes, erről azonban K.-nét megint nem tájékoztatta, hanem tablettákat adott neki, hogy elvetéljen.

K.-né részben állapotából, részben az általa vásárolt terhességi teszt eredményéből azonban maga is megállapította, hogy terhes, de a terhelt által adott gyógyszereket bevette és újólag elvetélt. Minthogy méhe rendesen nem ürült ki, rosszullétei folytatódtak, 2001 áprilisában egy másik orvost keresett fel, aki azonnali műtétre irányította. A spontán vetélést művi beavatkozással kellett befejezni.

K.-né a gyógyszeres vetélések hatására első ízben 6 hét gyógytartamú sérülést, második esetben 4-6 hét alatt gyógyuló sérülést szenvedett el.

A terhelt által a meddővé tételhez használt anyag és eljárás nem engedélyezett, az eljárás vélt hatását a terhelt korábbi tapasztalataira alapítva feltételezte. 2000. december 28-án a terhelt a Magyar Szabadalmi Hivatalban tett szabadalmi bejelentést, amely emlősök méhének és petefészkének kezelésére vonatkozóan az általa használt szer alkalmazásáról szólt, beleértve az ember kezelését is. A szabadalom elbírálása az ítélet meghozatala idején még tartott.

Az ötgyermekes V. S.-né 2000 márciusában végleges fogamzásgátlást kért a terhelttől, aki az előzőekben ismertetett eljárással próbálta megoldani a petevezeték elzárását. Ez azonban ebben az esetben sem járt sikerrel, mert V. S.-né 2000 júniusára újólag teherbe esett. Az őt megvizsgáló terhelt neki is hamis tájékoztatást adott, elhallgatva előtte a terhességét. A gyógyszeres vetélés indukálása céljából neki ismeretlen gyógyszereket adott át. Pontosan előírta a tabletták beszedésének módját. Nem sokkal a tabletták bevétele után V. S.-né erős vérzés és súlyos alhasi görcsök közepette otthon elvetélt. A sértett vetélése következtében beállott vérzés több napig tartott.

2000 decemberében a sértett menstruációja elmaradt. Ekkor más orvost keresett fel, aki megállapította, hogy a sértett ikreket vár. V. S.-né a gyermekeket a későbbiekben megszülte.

Az elsőfokú ítélet szerint a terheltnek az abortusz érdekében eszközölt beavatkozása, a gyógyszeres vetélés miatt V. S.-né 8 napon túl gyógyuló súlyos "sérülését okozta", minthogy azonban e sérülés mibenléte tisztázatlan maradt, e ténymegállapítást a másodfokú határozat kirekesztette.

Az ítéletben V. számú tanúként megjelölt asszony 2000 szeptemberében vérzései szabálytalan jelentkezése miatt kereste fel a terheltet. A terhelt kezelése alatt 2000 októberében a sértett terhes lett, ezt ő maga is megállapította. 2000. október 9-én jelentkezett a terheltnél, aki terhességét megállapította. A sértettnek el kellett döntenie, hogy terhességét megtartja, avagy sem. A terhelt a sértettnek tablettákat adott terhessége gyógyszeres megszakítására. Nevezett e tablettákat bevette, majd a terhelttől ugyancsak a magzatelhajtás céljából injekciókat kapott. Mindezek hatására a sértett otthonában elvetélt.