BH 2003.7.277 A közös gazdálkodás eredményeként létrejött építmény tulajdonjogának megszerzésénél nem a ráépítésre, hanem a közös gazdálkodásra vonatkozó jogszabályok az irányadók; a szerzési arány megállapításával kell a jogvitát elbírálni. [Ptk. 137. § (3) bek., 578/G. § (1) és (2) bek.].

A felperes születésétől közös háztartásban élt szüleivel: T. J.-vel és feleségével. A szülők az 1961. december 19-én kelt szerződéssel 45 000 forintért megvásárolták a K., Petőfi u. 5. szám alatti családi házat, amelyet 90 000 forint hitel felhasználásával 1977. márciusa és 1978. nyara között a felperessel közösen átépítettek: a régi építményből egy szoba, konyha és istállóhelyiség maradt meg, további részét lebontották, a helyére pedig két és fél szoba, konyha, éléskamra, fürdőszoba és WC helyiségekből álló új lakóépületet emeltek. 1971. május 28-án 12 000 forintért került megvásárlásra a felperes részére a k.-i 151/7 hrsz.-ú telek, míg 1974. augusztus 30-án 9000 forintért a k.-i 1015 és 1016 hrsz.-ú szőlő és gyümölcsös, pincével. A felperes testvére, a II. rendű alperes 1973. március 3-án 22 000 forintot vett át, az 1977. november 22-én kelt végrendelettel pedig T. J.-né a családi házas ingatlan 1/2 részét a felperesre hagyta. 1990. augusztus 28-án a szülők eltartási szerződést kötöttek a felperes gyermekével, az I. rendű alperessel. T. J.-né 1991. december 15-én hunyt el, T. J. pedig 1996. augusztus 19-én. A felperes jelenleg is a családi házban él, azt kizárólag ő használja.

A felperes előadta, hogy a K., Petőfi u. 5. szám alatti új épületrész munkáit a szülőkkel közös gazdálkodás során végezték el. Kerestében annak megállapítását kérte, hogy ennek folytán a Ptk. 137. §-ának (3) bekezdése alapján, azaz ráépítés címén megszerezte az ingatlan 1/2 részének tulajdonjogát. Az I. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Nem vitatta a közös gazdálkodás tényét, azonban arra hivatkozott, hogy a felperes hozzájárulása fejében építési telket valamint a szőlőt kapott. Viszontkerestével 1991. augusztus 1-jétől havi 2000 forint használati díj fizetésére kérte a felperes kötelezését. A II. rendű alperes a kereset teljesítését nem ellenezte. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes ráépítés címén megszerezte az említett ingatlan 1/2 részének tulajdonjogát, rendelkezett a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséről, az I. és II. rendű alpereseket pedig ennek tűrésére kötelezte.

Kötelezte továbbá a felperest, hogy 1992. november 1-jétől fizessen meg az I. rendű alperesnek havi 2000 forint többlethasználati díjat, ezt meghaladóan a viszontkeresetet elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes és a szülők közösen gazdálkodása során történt az ingatlan megvásárlása és átépítése, így a felperes a Ptk. - az építkezés befejezésekor már hatályos - 137. §-ának (3) bekezdése alapján tulajdonjogot szerzett, mégpedig T. J.-né végrendelete, a II. rendű alperes nyilatkozata valamint a tanúk vallomása szerint az ingatlan 1/2 tulajdoni hányadán. A viszontkeresettel kapcsolatban rámutatott, hogy a felperes az ingatlan után kizárólagos használatának kezdő időpontjától a jogcím nélkül használt 1/2 rész után használati díj fizetésére köteles.

Az ítélet ellen az I. rendű alperes fellebbezett, amellyel a keresetnek helyt adó rendelkezést támadta. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét - azaz a viszonkeresettel kapcsolatos döntést - nem érintette, fellebbezett részét pedig megváltoztatta és a keresetet elutasította. Indokolása szerint a Ptk. 578/G. §-ának (1) illetve (2) bekezdése akkor kerülhet alkalmazásra, ha a közös háztartásban együtt élő hozzátartozók legalább hallgatólagosan egyetértenek abban, hogy a megszerzett vagyon a közös tulajdonukba kerül. Ennek hiányában nincsen lehetőség a közös szerzés megállapítására akkor, ha a közösség abban áll, hogy a hozzátartozók egymást támogatják, rokoni és érzelmi alapon kölcsönös szívességi szolgáltatásokat teljesítenek egymás javára. Azt, hogy a felperes és a szülők gazdasági tevékenysége a perbeli ingatlan közös tulajdonának létrehozására irányult volna, kizárja, hogy a közös gazdálkodás alatt a felperes két további ingatlan kizárólagos tulajdonát szerezte meg. A felperes és szülei között tehát nem állt fenn olyan közös gazdálkodás, amely közös tulajon keletkezését eredményezte volna.

A jogerős ítélet keresetet elutasító rendelkezése ellen - annak hatályon kívül helyezése és e tárgyban az elsőfokú bíróság rendelkezésének helybenhagyása végett - a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint megfelelően bizonyította a közös gazdálkodás tényét és azt, hogy ennek során történt az átépítés valamint a hitel visszafizetése. Az együtt élő családtagok nem csupán kisebb, kölcsönös szívességeket nyújtottak egymásnak, hanem két és fél szobás lakóépületet építettek fel, amely azóta is a lakásául szolgál. A közös gazdálkodást nem zárja ki az, hogy volt olyan ingatlan, amely a nevére került; a végrendelet valamint az a tény, hogy a II. rendű alperes megkapta az ingatlan akkori forgalmi értékének a felét, igazolja, hogy a közösen gazdálkodóknak szándékukban állt a "közös szerzés". Mindezt a II. rendű alperes el is ismerte. Az I. rendű alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

Előrebocsátja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Pp. 275. §-a (2) bekezdésének értelmében a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül, így nem érintette a viszontkeresetre vonatkozó döntést, amely fellebbezés hiányában egyébként is már első fokon jogerőre emelkedett.