A Pécsi Ítélőtábla Bf.9/2022/18. számú határozata erőszakos közösülés/szexuális erőszak bűntette tárgyában. [2017. évi XC. törvény (Be.) 606. § (1) bek.] Bírók: Bencze Beáta, Krémer László, Túri Tamás

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.II.9/2022/18. szám

A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a 2022. évi július hó 8. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság a szexuális erőszak bűntette miatt Terhelt1 ellen indult büntetőügyben a Zalaegerszegi Törvényszék 3.B.26/2021/39. számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg:

A vádlott cselekményeit a Btk. 198. § (1) bekezdés I. fordulatában meghatározott és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett szexuális visszaélés bűntettének minősíti.

A vele szemben kiszabott büntetést - a foglalkozástól eltiltás érintetlenül hagyása mellett - 4 (négy) év szabadságvesztésre és 4 (négy) év közügyektől eltiltásra enyhíti.

A szabadságvesztést fogházban rendeli végrehajtani.

A kiszabott szabadságvesztésbe beszámított bűnügyi felügyeletben töltött idő záróidőpontja helyesen a 2021. évi november hó 16. napja. A beszámításnál három nap bűnügyi felügyeletben töltött idő egynapi szabadságvesztésnek felel meg.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámítja az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is.

Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 25.184 (huszonötezer-egyszáznyolcvannégy) forint bűnügyi költség megfizetésére az államnak.

I n d o k o l á s

I.

[1] A Zalaegerszegi Törvényszék a 2021. november 17-én kelt 3.B.26/2021/39. számú ítéletével Terhelt1 vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 197. § (2) bekezdésében meghatározott és - figyelemmel a (3) bekezdés b) pontjára - a (4) bekezdés a) pontjának ab) alpontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntette miatt 9 év szabadságvesztésre, 10 év közügyektől eltiltásra, valamint végleges hatállyal bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől eltiltásra ítélte, melynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll. A szabadságvesztést a Btk. 35. § (2) bekezdése alapján - a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb végrehajtási fokozat szerint - börtönben rendelte végrehajtani, illetve megállapította, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Ezen túlmenően rendelkezett a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések - őrizet, letartóztatás és bűnügyi felügyelet - beszámításáról, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

[2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott a büntetőjogi felelősség megállapítása miatt, felmentés végett, valamint enyhébb jogkövetkezmények alkalmazása céljából, míg a védő felmentésért, továbbá a cselekmény szexuális visszaélés bűntetteként történő minősítése és - ezzel összefüggésben - enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

[3] A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában és a nyilvános ülésen jelenlévő képviselője útján az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta.

[4] A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) 590. § (1) és (2) bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, oly módon, hogy vizsgálta a tényállás megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását. Ezen túlmenően - a Be. 590. § (7) bekezdése értelmében - hivatalból döntött az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben is.

[5] Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 592. § (2) bekezdés a) és c) pontjaiban írt okokból részben megalapozatlannak találta, mert az a cselekmények elkövetésének kezdetét és a vádlott - sértett életkorára vonatkozó - tudattartalmát érintően hiányos, míg a sértett születési időpontja tekintetében ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával. Ezért a másodfokú bíróság - figyelemmel a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontjára - a tényállást a lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma és ténybeli következtetés alapján az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette:

[6] A cselekmények elkövetésére 2019. június második felétől 2019. augusztus 30. napjáig terjedő időszakban - közelebbről azonban meg nem határozható időpontokban - került sor.

[7] A sértett helyesen 2007. október 2-án született (nyomozati iratok 76. és 125. oldal).

[8] Azt nem lehetett megállapítani, hogy a cselekmények elkövetésének időpontjában - 2019 nyarán - a vádlott tisztában lett volna a sértett születési időpontjával, illetve azzal, hogy a tizenkettedik életévét még nem töltötte be. Azt azonban tudta, hogy általános iskolai tanulmányokat folytat és a tizennegyedik életévét nem töltötte be.

[9] E kiegészítések és helyesbítés folytán az elsőfokú bíróság tényállása mentessé vált a Be. 592. § (2) bekezdésében felsorolt részbeni megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól: az hiánytalan és kellően felderített, továbbá nem tartalmaz az ügyiratok tartamával ellentétes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést.

[10] II.

[11] Az elsőfokú bíróság az érdemi felülbírálatot akadályozó - a Be. 607. § (1) bekezdésében, a Be. 608. § (1) bekezdésében, illetve a Be. 609. § (1) bekezdésében írtak szerint hatályon kívül helyezéshez vezető - szabálysértést nem vétett. Ugyanakkor elkerülte a figyelmét, hogy a sértett 2020. szeptember 30-ai kihallgatásának foganatosításakor a nyomozó hatóság súlyosan megsértette a perrendi előírásokat.

[12] Kihallgatásának időpontjában a tizenharmadik életévét be nem töltött sértett a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 2:13. §-a értelmében - kiskorúságánál fogva - cselekvőképtelen személynek minősült. Ebből következően a jognyilatkozata semmis és a nevében a törvényes képviselője jár el [Ptk. 2:14. § (1) bekezdés].

[13] A Be. 69. § (4) bekezdése kizárólag a korlátozottan cselekvőképes kiskorú részére teszi lehetővé azt, hogy a tanúvallomás megtagadásának, illetve a szembesítéshez történő hozzájárulásnak a kérdésében - a törvényes képviselővel való egyeztetés után - érvényes nyilatkozatot tegyen. Ha a sértett cselekvőképtelen, úgy büntetőeljárási szempontból sincs cselekvőképessége, ezért a Be. 69. § (5) bekezdés a) pontja alapján is szükséges a törvényes képviselőjének a közreműködése.

[14] A jelen ügyben a nyomozó hatóság a sértett részére - a Be. 73. § (1) bekezdés b) pontjában írtak szerint - ügygondnokot rendelt ki, mivel a törvényes képviselőjével (édesanyjával) szemben kizárási ok állt fenn. Az ügygondnokot a büntetőeljárásban a törvényes képviselő jogállása illeti meg [Be. 73. § (7) bekezdés].