A Fővárosi Ítélőtábla Bf.76/2006/13. számú határozata kábítószerrel visszaélés bűntette (JELENTŐS mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 37. §, 42. §, 43. §, 87. §, 99. §, 282. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 201. §, 203. §, 206. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 386. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Miszlayné dr. Lányi Éva, Nehrer Péter

Fővárosi Ítélőtábla

3.Bf.76/2006/13. szám

A Fővárosi Ítélőtábla Budapesten, a 2006. év október hó 26. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntette miatt I.r. vádlott és társai ellen indított büntető ügyben a Fejér Megyei Bíróság 2006. év január hó 5. napján kihirdetett B.54/2005/39. számú ítéletét I. r. vádlott tekintetében megváltoztatja.

A kábítószerrel kapcsolatos cselekményeit csekély mennyiségű kábítószerre kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés vétségének és

jelentős mennyiségű kábítószer megszerzésével elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének minősíti.

A főbüntetését - halmazati büntetésként - 2 (kettő) évi és 6 (hat) hónapi börtönbüntetésre, a mellékbüntetését 3 (három) évi közügyektől eltiltásra enyhíti.

A kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendeli az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől 2006. év május hó 4. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt is.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I. r. vádlottal szemben helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O KO L Á S :

A Fejér Megyei Bíróság a 2006. év január hó 5. napján kelt B.54/2005/39. számú ítéletével I.r. vádlottat jelentős mennyiségre, kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette miatt 5 évi fegyházbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú bíróság ítélete II.r. vádlott és III.r. vádlottra vonatkozó részében az ügyészi fellebbezés visszavonása folytán 2006. év április hó 14. napján jogerőre emelkedett.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen I.r. vádlott és védője enyhítésért fellebbezett.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.277/2005/6. számú átiratában a vádlott terhére bejelentett fellebbezést visszavonta.

A fellebbezések alapján a Fővárosi Ítélőtábla a Be. 348. § (1) bekezdésében írt felülbírálati jogkörén belül megvizsgálta a Fejér Megyei Bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabályt nem sértett, az ügyet kellően felderítette és a bizonyítékokat maradéktalanul, a lehetséges körben összegyűjtötte és értékelte. Észlelte azonban a másodfokú bíróság - az ügyész indítványára is figyelemmel -, hogy az elsőfokú bíróság a Be. 2.§ (2) bekezdése értelmében nem tett eleget a törvényes vád követelményeinek, amikor I.r. vádlott tekintetében azon túlterjeszkedett. Az ügyészi vád szerint ugyanis a II.r. vádlott kocsijában lefoglalt 37,12 gramm amfetamin-tartalmú por 21 tasakban, valamint további 17 tasakban II.r. vádlott tulajdona volt, ezzel szemben a Fejér Megyei Bíróság az ítéleti tényállásban is említett, a kocsiban lefoglalt mennyiséget I.r. vádlott terhére rótta.

A másodfokú bíróság a fellebbezések alapján megvizsgálta a bizonyítékok értékelését és arra az álláspontra jutott, hogy azokat az elsőfokú bíróság egyenként és összességében is értékelte és a kisebb, a későbbiekben részletezett hibáktól eltekintve, azt alapvetően helyesen értékelte. Az ítéletben részletesen és helyesen kifejtette, hogy a I.r. vádlott kereskedő-tevékenységének megállapítására tanú.1, tanú.2 és tanú.3 tanúk egybehangzó nyomozati vallomásai alapján került sor, de I.r. vádlott sem vitatta, hogy a tanúknak tettenérése előtt több alkalommal kábítószert adott, csupán azt tagadta, hogy ez ellenszolgáltatás fejében, haszonszerzés érdekében, kereskedéssel történt.

I.r. vádlott védője a fellebbezési eljárás során a fellebbezésében már a tényállás megállapítását is támadta, nevezetesen abban a körben, hogy az I.r. vádlott által értékesített kábítószer, mely tanú.1, tanú.2 és tanú.3 részére történt, csupán csekély mennyiségű kábítószer volt. A védő hivatkozott továbbá arra, hogy álláspontja szerint a kereskedés, mint elkövetési magatartás, az I.r. vádlott esetében szóba sem jöhet, a tényállás e körben megalapozatlan, a bizonyítási indítványokat ugyanis az elsőfokú bíróság elutasította és szembesítésekre sem került sor. Erre vonatkozóan bizonyítékként kérte értékelni a védő a rendőri jelentést a tettenérésről, amely alapján a forgalomba hozatal vagy a kereskedés megállapítása az átadás hiányában szóba sem jöhet, legfeljebb annak előkészülete vagy kísérlete valósulhatott meg.

A védő ezért a lefoglalt kábítószer-mennyiség tekintetében a Btk. 282. § (1) bekezdés IV. fordulata szerint a tartással elkövetés megállapítását kérte. Mindezek alapján a cselekmény jogi minősítésének megváltoztatását kérte és ezzel összefüggésben enyhébb büntetés és eggyel enyhébb végrehajtási fokozat megállapítására irányult a fellebbezése.

I.r. vádlott a nyilvános ülésen mindenben csatlakozott a védőjéhez.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a nyilvános ülésen a tényállás részbeni megalapozatlanságára hivatkozott, mely a fentiekben részletezett vád túlterjeszkedéséből adódott. Ezért indítványozta, hogy a bíróság az ítéleti tényállás 6. oldal 4. bekezdését rekessze ki, ami a II.r. vádlott autójának hátsó ülésén talált szatyorban levő kábítószerre irányuló megállapítást tartalmazza.

A tényállás felülbírálata során a másodfokú bíróság megállapította, hogy a Fejér Megyei Bíróság nem tévedett, amikor a vádlottnak a részbeni nyomozati beismerő vallomását, valamint az ügyben kihallgatott tanúk vallomását fogadta el. Az ily módon megállapított tényállás ennek ellenére megalapozatlan a Be. 351. § (2) bekezdésének b./ pontja alapján a kereskedés tárgyát képező elkövetési magatartás tekintetében.

A másodfokú bíróság mindenekelőtt azt észlelte, hogy a bíróság bizonyítékként használta fel a I.r. vádlott kábítószer-kereskedői magatartásával összefüggésben lehallgatott telefonbeszélgetéseit anélkül, hogy megvizsgálta volna a titkos adatszerzés engedélyezésének a Be. 201. §-ában írt előfeltételeit, hogy beszerezte volna az ügyész indítványa alapján a Be. 203. § (1) bekezdésében kötelezően előírt bírói engedélyt.

A titkos adatszerzés eredménye csakis a Be. 206. § (1) bekezdése alapján akkor használható fel bizonyítékként, ha az ügyész a titkos adatszerzés végrehajtásáról készített jelentést a nyomozati iratokhoz csatolja.

Az elsőfokú bíróság azonban tudomásul vette a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Igazgatóságának a 28/2003.bü. számú összefoglaló jelentéséhez csatolt telefon-lehallgatásokról készült kivonatot, de ehhez nem tisztázta, hogy a titkos adatszerzésnek egyáltalán helye volt-e a Be. 201. § (1) bekezdése alapján, a bíróság ezt a Be. 203. § (1) bekezdése szerint engedélyezte-e. E nélkül pedig a telefon-lehallgatások bizonyítékként való felhasználására nem kerülhetett volna sor.

A Fővárosi Ítélőtábla ezért a telefon-beszélgetésekről készült kivonatot az - ítélet 11. oldal 7. bekezdése - a bizonyítékok köréből kirekeszti.