BH 1990.4.140 Fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának kártérítési felelősségét nem érinti az a körülmény, hogy a kárért a biztosító a felelősségbiztosítás szabályai szerint helytállni tartozik [Ptk. 345. § (1) bek.].

A felperes ingatlana oldalhatáránál a vízlevezető árok fölé betonáteresszel ellátott földfeltöltéses átjárót épített, ennek két oldalán betontámfallal.

Az I. r. alperes az üzemeltetésében lévő 2,5 tonnás tehergépkocsival szállítást végzett, amelynek során ráhajtott a frissen betonozott betonátereszre, amely megrongálódott.

A felperes módosított keresetében a helyreállítás költségeként 5000 Ft megfizetésére kérte kötelezni az I. r. alperest. Keresetét utóbb kiterjesztette a II. r. alperes biztosítóra is.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes elismerte, hogy a tehergépkocsival a betonátereszre hajtott, és az megrongálódott, azzal védekezett azonban, hogy a felelősségbiztosítás keretében a kárt a II. r. alperes köteles megtéríteni.

A II. r. alperes előadta, hogy a felelősségbiztosítás nem terjed ki az okozott kárra, ezért helytállási kötelezettség nincs.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 4550 Ft kártérítést, ennek 1987. július 1. napjától járó törvényes mértékű kamatát. Kötelezte a II. r. alperest perköltség fizetésére is. Az I. r. alperessel szemben a keresetet elutasította, és részére a felperest kötelezte perköltség fizetésére.

A bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperes által létesített betonáteresz és átjáró közútnak nem minősül. Karbantartása a felperes feladata. Kifejtette, hogy a 42/1970. (X. 27.) Korm. rendelet 2. §-ának (1) bekezdése alapján a felelősségbiztosítás körében a II. r. alperes köteles megtéríteni az okozott kárt. Álláspontja szerint az I. r. alperessel szemben a perindítás szükségtelen volt, ezért a vele szemben támasztott keresetet elutasította.

Az ítéletnek az I. r. alperessel szembeni, keresetet elutasító rendelkezése fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. A II. r. alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a II. r. alperesre vonatkozó, fellebbezett rendelkezését megváltoztatta, és a keresetét a II. r. alperessel szemben is elutasította. Az ítélet indokolásában rámutatott arra, hogy a felperes által épített, a közúthoz csatlakozó átereszre az 1982. évi 21. tvr. 3. §-ára figyelemmel a tvr. rendelkezéseit, így a közút rongálóját terhelő, a 2. § (2) bekezdésében foglalt kárfelelősségi szabályt kell alkalmazni. Tekintettel arra, hogy a 42/1970. (X. 27.) Korm. rendelet 2. §-a (4) bekezdésének c) pontja a közút burkolatában keletkezett károkat kiveszi a felelősségbiztosítás köréből, a II. r. alperes felelőssége az úthoz tartozó műtárgy (áteresz) burkolatában keletkezett kárért sem állapítható meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletének az I. r. alperesre vonatkozó - fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett - rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.