A Kúria Kfv.35646/2016/6. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 2. §, 170. §] Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

A rendeltetésellenes joggyakorlás megállapításának feltétele, hogy a szóban forgó ügylet elsődleges célja az adókikerülés legyen. A bizonylatok, könyvek és nyilvántartások meghamisításával összefüggő magasabb mértékű adóbírság kiszabása megítélésekor nem a Btk. fogalmi rendszeréből kell kiindulni.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.646/2016/6. szám

A tanács tagjai:Dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: Dr. Varga Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Varga Balázs ügyvéd)

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság

Az alperes képviselője: Dr. Shäffer Móric jogtanácsos

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes 39., alperes 42. sorszám

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K. 27.404/2015/38. szám

Rendelkező rész

A Kúria a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.404/2015/38. számú ítéletét az adóbírság és az elsőfokú perköltség viselése vonatkozásában tett megállapítások tekintetében hatályon kívül helyezi, és az adóbírságot érintő megállapítások tekintetében a felperes keresetét elutasítja. Egyebekben a jogerős ítéletet a per főtárgya tekintetében hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 250.000 (kétszázötvenezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 1.552.400 (egymillió-ötszázötvenkétezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes a N. Kft.-től ingatlanokat vásárolt, melyeket az eladó az azonos tulajdonosi érdekeltségi körbe tartozó G. Kft.-től és a K. Kft.-től vásárolt meg. Az ingatlanok vételára valamennyi vásárlásnál váltóval került kiegyenlítésre. Az ingatlan vétellel kapcsolatban a felperes 11 db 79.535.400 Ft összértékű számlát fogadott be, melyből 2 db a fordított adózás szabályai szerint került kiállításra.

[2] Az adóhatóság az ingatlanok vásárlásával összefüggésben ellenőrzést folytatott le, melynek eredményeként a felperes terhére 15.524.000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, a jogosulatlan visszaigénylés összegéből 129.000 Ft után 13.000 Ft, míg 15.395.000 Ft után 30.790.000 Ft adóbírságot szabott ki. Az adóhatóság nem fogadta el az eladó által kiállított számlákat adólevonásra jogosító hiteles bizonylatnak. Rögzítette, hogy a felperes az ingatlanok tulajdonjogát úgy szerezte meg, hogy lényegében nem fizetett értük, a megfizetettség látszatát váltók cseréjével, forgatásával, beszámításával kívánta elérni. A vizsgált ügyletek során a váltók nem kerültek leszámítolásra, a láncolat egyetlen szereplőjénél sem váltak ténylegesen fizetőeszközzé, csupán újabb váltó kibocsátás történt, amelyet a tartozásba beszámítottak. A kibocsátott váltók kizárólag az összefonódásokkal teli, zárt láncolatot alkotó cégek között forogtak, azok értéke, leszámítolása független felek között a pénzpiacon nem lett volna lehetséges. A láncolatban résztvevő felek az adásvételek sorozatával teremtették meg a visszaigénylési jogot úgy, hogy a pénzügyi rendezést minden esetben váltóval bonyolították. Az ügyletek mesterségesen jöttek létre, azok a rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütköznek, egyetlen céljuk az általános forgalmi adó visszaigénylése volt. Emiatt az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 1. § (7) bekezdés, 2. § (1) és (2) bekezdésére alapítottan tagadta meg az általános forgalmi adólevonás jogát.

[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 3521312276 számú határozatával az elsőfokú határozat helybenhagyta. Osztotta az elsőfokú hatóság álláspontját a kialakított ügyletekkel kapcsolatban, azt maga is mesterségesnek, az általános forgalmi adó visszaigénylése céljából létrehozottnak tekintette. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú adóhatóság az ingatlanvásárlás fedezetének megteremtését célzó hitelkonstrukciót részletesen feltárta, melyből egyértelműen levonható az a következtetés, hogy az adózó és szerződő partnerei célja nem a piacon elérhető gazdasági előny megszerzése volt, hanem csak az általános forgalmi adó visszaigénylése.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes keresetében a határozat hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság megállapításai tévesek, feltételezéseken alapulnak. Sérelmezte az adóbírság 200%-os mértékét is.

[5] Az alperes ellenkérelmében a határozati indokait fenntartva a kereset elutasítását indítványozta.

Az elsőfokú ítélet

[6] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az adóhatározatokat hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.