BH 1994.12.672 A szóbeli végrendeletnél is irányadó, hogy a "favor testamenti" elve mint a végrendelet értelmezési szabálya csak létező és alakilag hibátlan végrendeletekre vonatkozik [Ptk. 635. §, PK 88. sz.].

A jogerős ítélettel a bíróság a felperes kereseti kérelmeit elutasította. Egyebek mellett megállapította, hogy K. J. örökhagyó az 1993. március 8-án bekövetkezett halálát megelőző napokban az m.-i tüdő- és szívkórházban nem tett szóbeli végrendeletet. A kihallgatott tanúk vallomásából az volt megállapítható, hogy az örökhagyó szándéka nem szóbeli végrendelet tételére irányult, hanem a betegtársaival folytatott beszélgetés során tett olyan nyilatkozatokat, hogy a felperesre kívánja hagyni a vagyonát. Ezek a kijelentések pedig a Ptk. 635. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel nem minősülnek szóbeli végrendeletnek.

A felperes a jogerős ítéletnek a szóbeli végrendelet tételének megállapítására vonatkozó kereseti kérelmét elutasító rendelkezése ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, és arra hivatkozott, hogy a betegtársak előtt tett örökhagyói nyilatkozat megfelel azoknak a feltételeknek, amelyeket a Ptk. 635. §-ának (1) bekezdése a szóbeli végrendelkezéshez megkíván. Érvelt azzal is: egyértelműen igazolást nyert, hogy az örökhagyó a felperest kívánta örökösévé tenni, ezért a bíróságoknak döntésük meghozatalánál a Ptk. 635. §-a mellett a favor testamenti elvére is figyelemmel kellett volna lenniük.

Az alperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.