BH 2007.1.23 A munkavállaló legalább valószínűsíteni köteles a károsodásnak a munkaviszonnyal való összefüggését [Mt. 174. § (4) bekezdés].

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének "megváltoztatását", és a kereseti kérelmének helyt adó határozat meghozatalát kérte. Az eljárásban beszerzett igazságügyi orvosszakértői véleménynek arra a megállapítására utalva, miszerint 1988. és 1994. között fertőződhetett a Hepatitis C vírussal, arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság jogszabályba ütközően jutott arra a következtetésre, hogy nem volt elégséges annak bizonyítása, hogy vérző beteggel kapcsolatba került. Tévesen tekintette a másodfokú bíróság a fertőződéshez szükséges körülménynek, hogy a felperesnek vérző horzsolással vagy sebbel kellett végeznie a munkáját ahhoz, hogy a vérző betegtől a vírus a véráramba juthasson. A szakértői vélemények alapján megállapítható, hogy a Hepatitis C vírus terjedésével kapcsolatban a tudomány jelenlegi állása szerint tisztázatlan körülmények (pl. a vírus terjedésének módja) jelenleg is fennállnak. Az Mt. 174. § (4) bekezdés alapján a bírói gyakorlatra utalással a felperes érvelése szerint a munkaviszonnyal összefüggést a bírói gyakorlatnak megfelelően, hitelt érdemlően bizonyította, tehát a munkáltató kártérítési felelősségét önmagában a fertőzött vérrel való érintkezés lehetősége megalapozta. A bíróság az okozati összefüggés kérdését helytelenül értékelte; a fertőzés konkrét bekövetkezéséhez vezető baleset bizonyításának elmaradása az okozati összefüggés hiányát nem bizonyítja.

A felperes a tanúk vallomására utalással előadta, hogy a munkaköréhez számtalan esetben hozzátartozott vérző emberek szállítása és a gumikesztyű nem mindig állt rendelkezésre, illetve volt olyan eset, amikor kiszakadt. Mindezek miatt a bizonyítási kötelezettségének a törvény alapján eleget tett, ezzel ellentétben az alperes az Mt. 174. § (2) bekezdés szerinti kimentése nem volt eredményes.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

Előadta, hogy az alperesnél nincs fertőző osztály, ezért a Hepatitis C vírussal fertőzött betegeket a megyei kórházban látják el. A szakértői véleményből kitűnően az alapvető higiéniai szabályok betartásával a felperes kórházi körülmények között a fertőzést nem szerezhette meg, a betegek ellátásával nem foglalkozott, a gyógykezelés során használatos eszközöket nem kezelte. Kivételesen évente egy alkalommal, tömeges baleset esetén fordulhatott elő, hogy a felperes még ellátatlan, esetleg vírushordozó beteget szállított. Figyelembe véve azonban a Hepatitis C vírushordozóknak a népességen belüli arányát, az említett lehetőség igen csekély. A felperes olyan konkrét esetet nem tudott bizonyítani, amikor a fertőző vérrel kapcsolatba kerülhetett volna. Erre utaló feljegyzés nem készült. Az alperes állítása szerint a másodfokú eljárásban egyértelműen megállapították, hogy a felperes kizárólag beteghordói munkafeladatokat látott el, betegápoló sohasem volt. A felperes a Pp. 164. § (1) bekezdés és a 174. § (4) bekezdés alapján fennálló bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.

Az elsőfokú bíróság a következő tényállást állapította meg.

A felperes 1988. július 13-ától 1994-ig állt munkaviszonyban az alperesnél beteghordó munkakörben. Ezt követően két évig vagyonőrként dolgozott, majd három évig munkanélküli volt. 1999. január 4-étől 2000. április 17-éig ismét az alperesnél állt alkalmazásban beteghordóként, az egészségügyi panaszai ebben az időszakban kezdődtek. Az 1999. május 3-ától 5-éig tartó kivizsgálás során állapították meg aktív Hepatitisét C vírus fertőzéssel. 2001. május 1-jétől a felperes munkaképesség-csökkenése 67%.

A felperes keresete a mindenkori legkisebb munkabér 50%-ának megfelelő járadék, és 3 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányult.

A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

A munkaügyi bíróság a tényállásból az Mt. 174. § alapján a bizonyítási eljárás eredményének mérlegelésével arra következtetett, hogy a felperes 1999 előtt fertőződött Hepatitis C vírussal, amelyhez idült májgyulladás társult. A bizonyítási eljárás eredményeképpen az elsőfokú bíróság különösen a szakértői véleményekre hivatkozással azt is kifejtette, hogy előfordulhatott, miszerint a beteghordó munkakörben fertőződhetett a felperes, ezt azonban a munkaügyi bíróság azért nem tekintette az okozati összefüggés bizonyítékaként, mert a felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek nem tett eleget (nem sikerült bizonyítani, hogy az alperes a munkavédelmi előírásokat nem tartatta be, illetve nem biztosított megfelelő védőfelszerelést).

Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést.