A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20306/2021/4. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 355. §] Bírók: Kovaliczky Ágota, Tóth Gabriella, Véghné dr. Szabó Zsuzsanna

A határozat elvi tartalma:

Abban az esetben, ha nem állnak fenn olyan konkrét elemek, amelyek alapján kapcsolat állapítható meg egy minden elemében az érintett tagállam (jelen esetben Magyarország) területére korlátozódó jogvita tárgya vagy körülményei és az EUMSZ 63. cikk között, az EUMSZ alapvető szabadságokra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása fel sem merülhet. Tekintettel arra, hogy a felperes által állított vagyoni és nem vagyoni károk nem esnek az Alkotmánybíróság 25/2015. (VII. 21.) AB határozatában megjelölt körbe sem, a felperes által érvényesített kártérítés törvényi feltételei a jogellenesség tekintetében sem teljesültek.

***********

Fővárosi Ítélőtábla 2

1.Pf.20.306/2021/4

Fővárosi Ítélőtábla

Az ügy száma: 1.Pf.20.306/2021/4.

A felperes: felperes, felperes címe

A felperes képviselője: Dr. Kende Péter Ügyvédi Iroda, ügyvéd címe

Az alperes: alperes

Az alperes képviselője: a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter, képviseli: Dr. Zolnai Gábor László kamarai jogtanácsos, ügyvéd címe

A per tárgya: közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése

Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék

A fellebbezéssel támadott határozat száma: 35.P.23.980/2018/38.

kijavítva a 35.P.23.980/2018/41. számú végzéssel

í t é l e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 270.000 (kétszázhetvenezer) forint másodfokú perköltséget.

A 2.336.000 (kétmillió-háromszázharminchatezer) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

[1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a település1 külterület helyrajzi szám/5 helyrajzi számú, kivett tanya megjelölésű ingatlan (a továbbiakban: perbeli ingatlan) 2002-ben került személy1 tulajdonába, aki 2005-ben az ingatlan ½ tulajdoni hányadát gyermekének, személynek2 ajándékozta. A felperes 2003-ban élettársi kapcsolatot létesített személlyel1 a perbeli ingatlannal szomszédos tanyán, majd kölcsönt vettek fel annak felújítása érdekében, amit nem tudtak visszafizetni, ezért a felperes vagyona végrehajtás alá került.

[2] 2008-ban a felperes és élettársa közösen megvásárolták személy2 perbeli ingatlanra bejegyzett 1/2 tulajdoni hányadát akként, hogy annak tulajdonosa személy1 lett, a felperes javára pedig szerződéssel alapított haszonélvezeti jogot jegyeztek be az ingatlan-nyilvántartásba személy1 tulajdoni hányadára. A felperes és élettársa a perbeli ingatlanon éltek, gazdálkodással foglalkoztak, a szomszédos területet is művelték, állatokat tartottak. Idővel személy1 vagyona is végrehajtás alá került, ezért a perbeli ingatlan tulajdonjogát személyre3 ruházta át, személy1 és a felperes haszonélvezeti jogával terhelten.

[3] 2013. december 15-én lépett hatályba a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Ámt.) 108. § (1) bekezdése, mely szerint a 2014. április 30-án fennálló, határozatlan időre vagy 2014. április 30-a után lejáró, határozott időtartamra nem közeli hozzátartozók között szerződéssel alapított haszonélvezeti jog, továbbá a használat joga 2014. május 1-jén a törvény erejénél fogva megszűnik.

[4] A felperes haszonélvezeti jogát ezen jogszabályváltozás miatt törölték, a határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt, majd pedig a számára kedvezőtlen döntés ellen felülvizsgálati eljárást kezdeményezett. A felperes élettársának haszonélvezeti joga fennmaradt. A felperes a haszonélvezeti jogának törlését követően felhagyott a gazdálkodással.

[5] Az Alkotmánybíróság a 25/2015. (VII. 21.) AB határozatban az Ámt. 108. § (1) bekezdésének alaptörvény-ellenességét vizsgálva megállapította, alaptörvény-ellenes helyzet áll fenn annak következtében, hogy a törvényalkotó az Ámt. 108. §-a alapján megszűnt haszonélvezeti, illetve használati jogokhoz kapcsolódóan nem alkotta meg a kivételes, a szerződő felek közötti elszámolás során nem érvényesíthető, de érvényes szerződésekkel összefüggő vagyoni hátrányok kiegyenlítését lehetővé tevő szabályokat. Az Alkotmánybíróság felhívta a törvényalkotót, hogy 2015. december 1-jéig szüntesse meg az alaptörvény-ellenes mulasztást. Az Alkotmánybíróság az Ámt. 108. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította.

[6] Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) 2018. március 6-án a C 52/16. és C 113/16. számon SEGRO és társai egyesített ügyekben ítéletet hozott (a továbbiakban: SEGRO-ítélet), melynek rendelkező része azt rögzítette, hogy az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 63. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló tagállami szabályozás, amelynek értelmében a mezőgazdasági földterületen korábban létesített olyan haszonélvezeti jogok, amelyek jogosultjai e földterületek tulajdonosának nem közeli hozzátartozói, a törvény erejénél fogva megszűnnek, és azokat az ingatlan-nyilvántartásból törölni kell.

[7] A Kúria 2018. november 13-án meghozott Kfv.III.37.393/2018/8. számú ítéletében hatályon kívül helyezte az ingatlan-nyilvántartási eljárásban meghozott határozatokat és új határozat hozatalára kötelezte az elsőfokú hatóságot.

[8] Az EUB kötelezettségszegési eljárásban 2019. május 21-én meghozott C-235/17. számú ítéletében kimondta, hogy Magyarország nem bizonyította, hogy a más tagállambeli állampolgárok javára közvetlenül vagy közvetetten szóló haszonélvezeti jogok vitatott szabályozás általi megszüntetése az EUB ítélkezési gyakorlatában elismert vagy az EUMSZ 65. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett közérdekű célkitűzésekre irányulna, sem azt, hogy e megszüntetés megfelelő vagy koherens volna, vagy akár az ilyen célok eléréséhez szükséges intézkedésekre korlátozódna, másrészt e megszüntetés nincs összhangban a Charta 17. cikkének (1) bekezdésével sem. Következésképpen a tőke szabad mozgásának az EUMSZ 63. cikk által nyújtott védelemben részesülő tőke révén szerzett javaktól való megfosztásból eredő korlátozása nem igazolható. Ezért megállapította, hogy Magyarország a vitatott szabályozás elfogadásával és ezáltal a Magyarországon fekvő mező- és erdőgazdasági földterületeken közvetlenül vagy közvetetten külföldiek javára fennálló haszonélvezeti jogoknak a törvény erejénél fogva történő megszüntetésével nem teljesítette az EUMSZ 63. cikkének és a Charta 17. cikkének együttesen értelmezett rendelkezéseiből eredő kötelezettségeit.

[9] Jelen peres eljárás folyamatban léte alatt a felperes haszonélvezeti jogát az ingatlan-nyilvántartásba visszajegyezték.