BH 1999.7.324 I. A lakossági folyószámla-szerződésekre a bankszámlaszerződésekre, illetőleg a takarékbetét-szerződésekre irányadó szabályok megfelelően alkalmazandók [Ptk. 529. § (1) és (3) bek., 535. § (2) bek.].

II. Ha a lakossági folyószámla-szerződést a folyószámla gondnokság alá helyezett tulajdonosa kizárólag a saját nyugdíjával való szabad rendelkezése érdekében a törvényes képviselőjének jóváhagyása nélkül köti meg, ez a folyószámla-szerződés érvényességét nem érinti [Ptk. 13. § (2)-(3) bek., 14. § (2) bek. b) és c) pont, 215. § (3) bek., 237. § (1) bek., Pp. 309. § (3) bek., 312. § (2) bek.].

Az irányadó tényállás szerint az alperes 1995. április 24-én cselekvőképességet korlátozó gondnokság hatálya alatt lakossági folyószámla-szerződést kötött a felperessel. A nyugdíjának átutalása erre a folyószámlára történt. Az alperes folyószámlája fedezethiány miatt 1.000-5.000,-Ft-os tételekben összesen 25.952,-Ft-os tartozást mutatott, a felperes ennek a rendezését kérte, majd a felhívás eredménytelensége miatt 1996. január hó 1. napjával az alperessel kötött szerződést felmondta.

Az elsőfokú városi bíróság első fokon jogerőre emelkedett ítéletével az alperes cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezését megszüntette, az erről szóló hirdetményt a bíróság 1996. február 2-án függesztette ki.

A fizetési meghagyással indult, majd az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes 25.952,-Ft tőke, ennek 1996. január 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 20% késedelmi kamata és a perköltségek megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

Az alperes a keresetet összegszerűségében nem vitatta. A jogalapját tekintve előadta, hogy a szerződés megkötésekor cselekvőképességet korlátozó gondnokság hatálya alatt állt, ezért a szerződés a törvényes képviselőjének közreműködése nélkül érvényesen nem jött létre, ezáltal őt mint korlátozottan cselekvőképes személyt az általa fedezetlenül felvett összeg visszafizetésére nem lehet kötelezni.

A perben első fokon eljárt városi bíróság 1997. április 7-én kelt ítéletében az alperest a kereset szerint marasztalta, és kötelezte 3.200,-Ft első fokú perköltség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a perbeli szerződés olyan, a Ptk. 14. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti, a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződésnek tekinthető, amelyet a korlátozottan cselekvőképes alperes a törvényes képviselőjének közreműködése nélkül is megköthetett. Az alperes a saját nyugdíjával - a keresetével egy tekintet alá eső jövedelmével - kívánt szabadon rendelkezni, nyilvánvaló tehát, hogy az alperes ezzel a mindennapi élet szokásos szükségleteit fedezte. A fedezet nélkül 1000-5.000,-Ft-os tételekben felvett összegek nagyságrendjüket tekintve ugyancsak a mindennapi élet szokásos szükségleteinek a kielégítését szolgálták. A szerződést ezért akkor sem lehet érvénytelennek tekinteni, ha annak megkötésében az alperes törvényes képviselője nem vett részt, ezért az alperes a Ptk. 277. §-ának (1) bekezdése szerint köteles a fedezet nélkül felvett összeget a felperesnek kamataival és a perköltségekkel együtt megfizetni. Bizonyítottság hiányában nem fogadta el az alperes előadását, amely szerint az OTP ügyintézőjét a szerződés megkötésekor a gondnokság alá helyezéséről tájékoztatta.

A megyei bíróság az 1997. október 28-án kelt, az alperes fellebbezése folytán hozott másodfokú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, annak jogi indokolását csak annyiban helyesbítette, hogy a marasztalás jogcímét megszűnt szerződésből eredő elszámolásban jelölte meg.

A jogerős másodfokú ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben elsősorban a megyei bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodsorban mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. A felülvizsgálati kérelmében is arra hivatkozott, hogy a perbeli lakossági folyószámla-szerződést a cselekvőképességét korlátozó gondnokság hatálya alatt kötötte, amelyhez a Ptk. 14. §-a szerint törvényes képviselőjének közreműködése vagy utólagos jóváhagyása volt szükséges. Tekintve, hogy a törvényes képviselője a szerződés megkötésében nem vett részt és azt utólag sem hagyta jóvá, az érvényesen nem jött létre. Vitatta, hogy a perbeli szerződés a Ptk. 14. §-a (2) bekezdésének b) pontjában írt kisebb jelentőségű szerződések körébe tartozna, és hogy a saját vagyoni helyzetét figyelembe véve a felperessel kötött szerződés csekély jelentőségűnek tekinthető. Továbbra is állította, hogy a szerződés megkötésekor a felperes ügyintézőjét a gondnokság alá helyezéséről tájékoztatta, ennek azonban a felperes a szerződés megkötésekor nem tulajdonított jogi relevanciát.