BH 2002.5.179 Vállalkozói tevékenységgel járó zajhatás elleni birtokvédelem módját a szembenálló érdekek összevetésének eredménye szabja meg; az érdekegyensúly helyes megteremtésével érhető el a zavarás szükségtelen mértékének megszüntetése [Ptk. 100. §, 188. §, 4/1984. (I. 23.) EüM r. 1. mell.]

A felek családi házas övezetben élnek, közvetlen szomszédok. Az alperes az ingatlanán 1993. óta italkereskedést üzemeltet, nagy mennyiségű rekeszes italárut tárol és mozgat, e tevékenységének zaja a zaj-és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 4/1984. (I. 23.) EüM rendelet 1. számú mellékletében meghatározott 50 dB-es határértéket meghaladja.

A felperes - többször módosított, végül a 99. sorszámú beadvány szerint fenntartott - keresetében kérte, hogy a bíróság a nagykereskedelmi tevékenység gyakorlásától tiltsa el az alperest. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy az ingatlanán az italkereskedelmet 15 napon belül szüntesse meg.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperest az említett ingatlanon - a munkanaponként 6-9 óra közötti időszakot kivéve - az áruk mozgatásától tiltotta el, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolása szerint azt helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes tevékenységének zaja szükségtelenül zavarja a felperest, viszont ennek jogkövetkezményét tévesen, a kereseti kérelmen túlterjeszkedve határozta meg. Rámutatott, hogy e rendelkezéssel az alperest méltánytalan érdeksérelem érné, hiszen a megélhetését biztosító kereskedelmi tevékenysége szűnne meg, holott a Ptk. 100. §-ának megfelelően a zajjal járó tevékenység megszüntetése vagy korlátozása kerülhet csak szóba. A felek érdekeinek összevetése alapján az alperes zajt okozó tevékenységét ezért - az előbb már említett módon - korlátozta.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Érvelése szerint iratellenes a másodfokú bíróság megállapítása arról, hogy a módosított kereset nem irányult az alperesi tevékenység megszüntetésére. A jogerős ítélet sérti a Ptk. 188. §-ának jogelvét, hiszen az alperest olyan magtartásra jogosítja fel, amely a felperest zavarja. Sérti a pihenéshez való, az Alkotmányban biztosított jogot és a környezetvédelmi törvény több rendelkezését. A jogerős ítélet mindezek mellett megalapozatlan, mivel figyelmen kívül hagyja a szakértő megállapításait és végrehajthatatlan is.

Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.