BH 2007.12.404 Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés esetén annak megállapítása, hogy mely ügycsoportok tekintetében szükséges a gondnokság alá helyezés, nem orvosszakértői, hanem jogi kérdés, amelyről a bizonyítási eljárás alapján kizárólag a bíróság dönthet [Ptk. 14. §].

Az alperes egyedülálló, rokkantnyugdíjas, tulajdonát képezi a Gy., C. utca 41. IV. em. 58. szám alatti ingatlan. Korábban könyvelőként dolgozott, azonban 2001-ben a munkaviszonyát megszüntették és ezt a tényt az alperes nagyon nehezen élte meg. Pszichiátriai osztályra történő felvételére háziorvosi beutalóval került sor. A felvételkor arra panaszkodott, hogy munkahelyéről kitúrták, valakik el akarják tenni láb alól, lábait perzselik elektromosan vagy távirányítással, azért, hogy az életét lehetetlenné tegyék. 2005. tavasza óta az alperes folyamatosan intézeti elhelyezésben részesül, jelenleg a D.-i Pszichiátriai Rehabilitációs Osztályon kezelik.

A bíróság jogerős ítéletével az alperest a bentlakásos szociális intézetben történő elhelyezéssel kapcsolatos jognyilatkozatok, az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása, valamint az igények bírósági úton történő érvényesítése ügycsoportok tekintetében cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte, azzal, hogy a gondnokság alá helyezés felülvizsgálata 2009-ben szükséges.

A bíróság a perben részletes bizonyítási eljárást folytatott le. Meghallgatta a feleket, a tanúkat, valamint két igazságügyi szakértői véleményt is beszerzett, figyelemmel arra, hogy az első szakértői véleményben foglaltakat mind a két fél vitatta. Az újabb szakvélemény megerősítette a korábbi szakértői véleményben foglaltakat.

A szakértői vélemény értelmében az alperes paranoid szenzitív személyiségzavarban és tartós paranoid zavarban szenved. A környezetével szemben vádaskodó magatartású, paranoid tünetei az évek során berögzültek, meggyőződéseiben megingathatatlan. Betegség-belátása teljesen hiányzik, kompromisszum-készsége csekély, a folyamatos pszichiátriai kezelés ellenére pszichés állapotában lényeges változás nem következett be. Emiatt az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége a bentlakásos szociális intézetben történő elhelyezéssel kapcsolatos jognyilatkozatok az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása, valamint az igények bírósági úton történő érvényesítése terhén időszakonként visszatérően nagymértében csökkent.

A bíróság az alperest a szakértői véleményben meghatározott ügycsoportok vonatkozásában cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes kereseti kérelmének elutasítását, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását kérte. Az alperes álláspontja szerint azok a szakértői vélemények, amelyekre az első-, valamint a másodfokú bíróság az ítéletét alapította, aggályosak, homályosak és ellentmondásosak, ezért a felperes a perben kérte, hogy azokat az Egészségügyi Tudományos Tanács vizsgálja felül, azonban a bíróság e bizonyítási indítványának nem adott helyt. Ugyanakkor a szakértői vélemények mellett az egyéb peradatokat indokolás nélkül értékelési körén kívül hagyta. Mindez a Pp. 182. § (3) bekezdésében és 206. §-ának (1) bekezdésében írt eljárásjogi szabályok megsértését jelenti, az érdemi döntésre is kiható törvénysértést eredményez. A felperes a szakértői véleményeket és ennek következtében a jogerős ítéletet alapvetően azért tartja anyagi jogi szempontból is jogszabálysértőnek, mivel a bíróság az ingó és ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jogát a felperesnek nem korlátozta, ugyanakkor azzal, hogy az ítélet értelmében a bentlakásos szociális intézetben történő elhelyezéséről önállóan nem dönthet és a felperes intézetben tartózkodik, lehetetlenné teszi, hogy a felperes a vagyoni ügyeit el tudja látni.

A felülvizsgálati kérelem kisebb részben alapos.

A Ptk. 14. §-ának (4) bekezdése szerint cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyeihez viteléhez szükséges belátási képessége a pszichés állapota, szellemi fogyatkozása, vagy szenvedélybetegsége miatt - általános jelleggel, illetve egyes ügycsoportok vonatkozásában - tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent. Az (5) bekezdés kimondja, hogy ha a belátási képesség korlátozottsága csak részleges, a gondnokolt minden olyan ügyben önállóan érvényes jognyilatkozatot tehet, amely ügycsoport tekintetében a bíróság a gondnokolt cselekvőképességét nem korlátozta. Ez a rendelkezés az arányosság alkotmányos elvét juttatja érvényre, tehát azt, hogy a gondnokság alá helyezett személy csak annyiban legyen korlátozva önálló ügyvitelében, ameny­nyiben saját és mások jogainak védelme érdekében feltétlenül szükséges. Lehetőség van tehát arra, hogy a bíróság a belátási képesség csökkenését ne csak általános jelleggel állapíthassa meg, hanem egyes ügycsoportok vonatkozásában is, és ehhez képest rugalmasan, egyénre szabottan határozza meg a gondnokság alá helyezés jogkövetkezményeit.