A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10963/2010/3. számú határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 53. §] Bírók: Magyarfalvi Katalin, Patassyné dr. Dualszky Katalin, Zanathy János

Mfv.III.10.963/2010/3.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a személyesen eljárt felperesnek vezető jogtanácsos által képviselt Egészségbiztosítási Pénztár, mint a Regionális Egészségbiztosítási Pénztár jogutódja alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 11.M.2931/2008. szám alatt indított és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 29.M.4620/2009/8. számú 2010. április 27-én kelt ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2011. február 7-én tartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 29.M.4620/2009/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 9000 (Kilencezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felmerült felülvizsgálati eljárási illetéket a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s

G. L. L. felé haladva személygépkocsijával 2004. augusztus 3-án 21 órakor közlekedési balesetet szenvedett, a vele szemben közlekedő traktorral ütközött. A munkáltató, mint társadalombiztosítási kifizetőhely a balesetet 2004. augusztus 30-án kelt határozatával üzemi balesetnek ismerte el és ezért G. L. részére 2004. augusztus 4-től 2005. augusztus 31-ig terjedő időre baleseti táppénzt folyósítottak.

Az egészségbiztosítási pénztár ellenőrzése során megállapította, hogy a munkavégzés kezdő és végső időpontja az üzemi baleseti jegyzőkönyvben javításra került és e megállapításra figyelemmel G. L. munkáltatója a korábbi baleset üzemiségét elismerő határozatát visszavonta, majd a sérült biztosított által előterjesztett fellebbezés folytán eljárt Egészségbiztosítási Pénztár határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokai szerint G. L. a munkahelyéről való távozása és a bekövetkezett baleset időpontja, valamint a megtett út adatainak ismeretében a baleset üzemi jellege nem állapítható meg, figyelemmel a kötelező egészségbiztosításról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 53. § (1) bekezdés c) pontjában írtakra.

G. L. keresettel támadta meg a munkaügyi bíróság előtt a társadalombiztosítási határozatot és kérte annak hatályon kívül helyezését, vitatva a határozat indokolásában foglaltakat, míg az alperes a kereset elutasítását kérte.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 11.M.2931/2008/4. számú ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte azzal az indokkal, hogy az alperes nem kifogásolta a felperes által megjelölt útvonalat, mint legrövidebb lehetséges utat. Kétségtelen, hogy a baleset bekövetkezésének napján hajnalban, vagyis 5 óra 30 perckor kezdte a felperes a munkáját és a napi 8 órás munkaidő befejeztét követően indult útnak a lakóhelyére és az úton természetes szükségletként merült fel az, hogy étkezés, élelmiszervásárlás és alvás (pihenés) céljából megálljon. Idézte a bíróság az Ebtv. 52. § (1) bekezdésében és 53. § (1) bekezdés c) pontjában írt rendelkezéseket azzal, hogy mindezen törvényi szabályok figyelembevétele mellett a felperes esetében az ún. útibaleset bekövetkezte megállapítható.

A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben jogszabálysértésre hivatkozott azzal, hogy a D. és B. közötti távolságot, amely kb. 120 km 2 óra alatt kellett volna a felperesnek megtennie, amennyiben négy alkalommal történő 15-15 perces megállásokat is figyelembe vesznek, akkor az út 3 órát vett volna igénybe. A felperes csak a keresetében állította a 2-2 órás alvás miatti utazás-megszakítást, korábban erre nem hivatkozott. Az Ebtv. 53. § (1) bekezdés c) pontja szerint nem üzemi az a baleset, amely az utazás indokolatlan megszakítása során történt.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A Legfelsőbb Bíróság Mfv.III.10.290/2009/5. számú végzésével a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 11.M.2931/2008/4. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a munkaügyi bíróság által ítélete meghozatalául irányadó tényállás hiányos, ítéletét kizárólag a felperes által előadottakat elfogadva, arra alapozva hozta meg anélkül, hogy a bizonyítást lefolytatta volna és a tényállást, az eset körülményeit tisztázta volna. Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság megadta azokat a szempontokat, amelyekre figyelemmel a megismételt eljárásban a bizonyítást le kell folytatni.

Az új eljárás befejezését követően a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 29.M.4620/2009/8. számú ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte az elsőfokú határozatra is kiterjedően.

Ítélete indokolásában a munkaügyi bíróság idézte az Ebtv. 52. § (1) és 53. § (1) bekezdés c) pontjában írt rendelkezéseket és rámutatott arra, hogy az alperesnek lett volna kötelezettsége annak bizonyítása, hogy a határozata jogszerű volt. Ebben a körben azt kellett volna bizonyítania, hogy a felperes nem munkából hazafelé menet szenvedte el a balesetet, illetve, hogy nem a legrövidebb útvonalon közlekedett, vagy az útját indokolatlanul megszakította. Az alperes azonban e tényeket nem bizonyította, arra nem volt konkrét - a felperesétől eltérő - álláspontja, hogy a felperes milyen, az Ebtv-ben meghatározott szabályt megszegve indokolatlanul szakította meg a hazafelé vezető útját.