EH 2004.1116 Saját személyében kérhet személyiségvédelmet az a közszereplő, akinek a hozzátartozójáról az elektronikus sajtó nagy nyilvánosság előtt oly módon közölt sértő és valótlan tényeket, hogy a hozzátartozó személyét a közszereplőhöz fűződő hozzátartozói kapcsolat által jelenítette meg [Ptk. 76. §].
A jogerős ítélet a II. r. felperes keresetének részben helyt adott, és megállapította: az alperes azzal, hogy a 2002. február 2-i és 2002 február 6-i esti Híradójában a a valós tényeket és nyilatkozatokat úgy csoportosította, hogy abból az a hamis következtetés volt levonható, hogy az I. r. felperes (akkor miniszteri rangú közszereplő) házastársa, a II. r. felperes a törvények megsértésében vagy kijátszásában segédkezett, közreműködött volna, azonban vele szemben a felelősségre vonás elmaradt, megsértette a II. r. felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát". Az alperest elégtétel adására és a II. r. felperes javára 400 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére is kötelezte. A jogerős ítélet (az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva), az I. r. felperes keresetét teljes egészében elutasította.
A jogerős ítélet álláspontja szerint az alperes úgy tudósított egy bűnügyről, hogy a nézők számára azt sugallta: azonos cselekményekért másokat felelősségre vontak, a II. r. felperest azonban nem, bár a törvények megsértésében ugyanúgy közreműködött, mint azok akiket elítéltek. Miután az alperes - bár erre módja lett volna - nem ismertette azokat a körülményeket, amelyek miatt a II. r. felperes ellen a büntetőeljárás lefolytatásának nem volt helye, ezért megsértette a II. r. felperes becsületét és jóhírnevét és számára nem vagyoni hátrányt okozott. Ezért az alperest elégtétel adására és kárpótlás fizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet álláspontja szerint ugyanakkor az I. r. felperes a hírműsorok tartalma miatt saját személyében alaptalanul igényelt személyiségvédelmet. Önmagában ugyanis azzal, hogy a riportban közölték a II. r. felperesnek az I. r. felpereshez fűződő hozzátartozói kapcsolatát, nem sértették meg az I. r. felperes személyhez fűződő jogát. Ezt a II. r. felperes közszereplőként sem kifogásolhatta. Miután a riportban burkoltan sem hangzott el utalás arra, hogy az I. r. felperesnek köze lett volna a hírműsorban említett csalássorozathoz, illetve, hogy tevőlegesen közreműködött volna abban, hogy a II. r. felperes elkerülte a felelősségre vonást, ezért vele szemben jogsértés nem valósult meg.
A jogerős ítélet I. r. felperesre vonatkozó rendelkezéseinek hatályon kívül helyezése, és a keresetnek részben helyt adó elsőfokú ítélet helybenhagyása érdekében az I. r. felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet törvénysértő módon foglalt állást abban a kérdésben, hogy megilleti-e jogvédelem azt a közszereplőt, akinek házastársáról olyan módon közöl az elektronikus sajtó valótlan és sértő tényeket, hogy a közszereplővel fennálló családi kapcsolatát kifejezetten hangsúlyozza. Ez a magatartás álláspontja szerint a közszereplő társadalmi megítélését kedvezőtlenül befolyásolja, emiatt a közszereplő személyhez fűződő jogát sérti.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseinek hatályában való fenntartását kérte.
A jogorvoslati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő és a határozattal kapcsolatban olyan elvi jelentőségű jogkérdés merült fel, amely a joggyakorlat egysége érdekében indokolttá tette a felülvizsgálatát, mivel arra vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság még nem hozott - a határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett - döntést [Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pont].
A perben elvi jelentőségű jogkérdést jelentett, hogy saját személyében kérhet-e személyiségvédelmet az a közszereplő, akinek házastársáról az elektronikus sajtó nagy nyilvánosság előtt oly módon közölt személyiséget sértő valótlan tényeket, hogy személyét a közszereplő nevének felhasználásával jelenítette meg és a közvélemény számára így tudatosította nevezettnek a közszereplőhöz fűződő hozzátartozói kapcsolatát.
Az 1976. évi 8. tvr.-rel kihirdetett, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya III/17. cikkének 1. pontjában foglaltak szerint senkit sem lehet alávetni a magánéletével, családjával, lakásával vagy levelezésével kapcsolatban önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak, sem pedig becsülete és jóhírneve elleni jogtalan támadásnak. A 2. pont értelmében ilyen beavatkozás vagy támadás ellen mindenkinek joga van a törvény védelmére.
Az Egyezségokmány fenti rendelkezéseivel összhangban a Ptk. 75. és 76. §-a kimondja: a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti - többek között - a becsület megsértése.
A Ptk. 85. § (l) bekezdése alapján a személyhez fűződő jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni. Ez azt jelenti, hogy személyiségvédelmet az kérhet, akinek személyét jogtalan támadás éri, akire a jogsértés irányul.
Ha valakiről egy hírműsorban olyan módon állítanak valótlan és sértő tényeket, hogy személyét kifejezetten egy meghatározott másik személyhez fűződő hozzátartozói (családi) kapcsolat által jelenítik meg, ezáltal a jogtalan támadás a hozzátartozó magánszférája, becsülete ellen is irányul és a hozzátartozó is olyan érintett személlyé válik, aki saját maga is igényelhet jogvédelmet. Ez a jog a közszereplőket is megilleti.
Fontos társadalmi érdek fűződik ugyanis ahhoz, hogy a közszereplők, ezen belül a Kormány tagjai közmegbecsülést, közbizalmat élvezzenek, ezért nem közömbös, hogy milyen életvitelt folytatnak, milyen életvitelű személlyel vállalnak életközösséget. A közbizalom elnyeréséhez ugyanis (egyéb adottságok mellett) döntő mértékben feddhetetlen életvitel szükséges. A közszereplő iránti közbizalom meggyengülését vagy elvesztését eredményezi ezért az, ha a közszereplő, vagy a vele házastársi életközösségben élő személy olyan életmódot, magatartást tanúsít, amely az általános közfelfogás szerint visszatetszést vált ki.
Az előzőekből következik: ha a közszereplővel együttélő házastárs személyiségét sértő, valótlan tényeket úgy hozzák nyilvánosságra, hogy őt magát kifejezetten a közszereplőhöz fűződő hozzátartozói kapcsolat által jelenítik meg és így tudatosítják nevezett személynek a közszereplőhöz fűződő családi kapcsolatát, ez a közlési mód közvetlenül érinti és sérti is a közszereplő (hozzátartozó) személyét, és megalapozza, hogy a Ptk. 85. § (l) bekezdés alapján saját személyében jogvédelmet igényeljen. Különösen indokolt a jogvédelem abban az esetben, ha a jogsértő híradás olyan hamis következtetés levonására is alkalmas, mely szerint a közszereplő hozzátartozója a büntetőjogi felelősségre vonást éppen a házastársi kapcsolat miatt kerülhette el.
Az alperesnek a perben kifogásolt híradásai a II. r. felperesről azt a hamis látszatot keltették, hogy egy bűnügyben felelősségre vont más személyekhez hasonlóan ő is törvénysértést követett el, de a felelőségre vonás alól mégis mentesült, mert a miniszteri pozícióban lévő (közszereplő) I. r. felperes a házastársa. A felperesek keresetükben emiatt kértek jogvédelmet.
A II. r. felperes sérelmére elkövetett jogsértést a jogorvoslati kérelemmel nem támadott jogerős ítélet megállapította. Az alperes a II. r. felperes sérelmére elkövetett jogsértést úgy valósította meg, hogy nevezett személyét kifejezetten az I. r. felperes nevének és közéleti tisztségének felhasználásával jelenítette meg és több alkalommal kifejezetten hangsúlyozta is nevezettek házastársi kapcsolatát. Ezzel a közlési móddal a II. r. felperes sérelmére megvalósult hírnévrontás az I. r. felperes magánszféráját is érintette és az ő becsületét is sértette. A II. r. felperesről szóló valótlan és sértő tényállítás ugyanis azt a hamis látszatot keltette, hogy az I. r. felperes olyan személlyel él életközösségben, aki törvénysértéseket követ el és aki a büntetőjogi felelősségre vonást a hozzátartozói viszony miatt kerülhette el.
A jogerős ítélet ezért helytelenül értelmezte az I. r. felperes kereseti kérelmét és téves jogi álláspont alapján jutott arra a következtetésre, hogy a házastársát ért jogsértés módja miatt az I. r. felperes saját személyében nem igényelhet jogvédelmet. Az I. r. felperes kereseti kérelmével kapcsolatban elfoglalt téves jogi állásponttól függetlenül a másodfokú bíróság döntése ellentmondásos is azáltal, hogy a II. r. felperes vonatkozásában megállapított jogsértés és elégtételt adó nyilatkozat szövegéből nem mellőzte az I. r. felperesre utaló részeket. A jogerős ítélet szándéka szerint kizárólag a II. r. felperes számára nyújtandó jogvédelem ugyanis nem indokolhatta az ítélet rendelkező részében az I. r. felperesre és betöltött tisztségére való többszöri utalást.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pfv. IV. 20.232/2004. sz.)