BH 2011.3.66 Ha az ügyvéd a megbízási szerződésben kikötött "sikerdíjához" azért nem jut hozzá, mert az eredmény a megbízási szerződés megbízó részéről történt önkényes felmondása után következett be, a megbízottat a sikerdíj kártérítés címén megilleti [Ptk. 474. §, 476. §, 479. §, 483. §].

A peres felek 2002. május 22-én megbízási szerződést kötöttek, melyben az alperes megbízta a felperes ügyvédi irodát a volt munkáltatójával szemben indítandó perben a perbeli képviseletével. A szerződésben a felek rögzítették, hogy az alperes az általa indítandó munkaügyi perben részére megítélt összeg 25%-át köteles az ügyvédi irodának megbízási díjként megfizetni. Abban az esetben, ha az alperes a képviseleti megbízást bármikor indoklás nélkül "külső ok nélkül" saját elhatározásából felmondja, köteles a felmondással egyidejűleg munkadíj címén 2 500 000 forintot fizetni a felperesnek.

A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a munkáltató az alperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. Az összegszerűségről döntő elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság 2007. június 1-jén hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az alperes 2007. december 4-én az ügyvédi megbízást külső okra hivatkozással azonnali hatállyal felmondta, majd a munkaügyi bíróságon folytatódó eljárásban 2007. december 7-én új jogi képviselővel jelent meg. A 2008. január 16-án tartott tárgyaláson a felek a munkaügyi bíróság által jóváhagyott egyezséget kötöttek, melyben a munkáltató 37 500 000 forint jövedelempótló kártérítés megfizetését vállalta.

A felperes keresetében elsődlegesen elmaradt hasznának megfelelő kára, másodlagosan 3 000 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy a felperesnek fizessen meg 5 000 000 forintot és kamatait.

Megállapította, hogy a felperes ügyvédi tevékenysége nagyrészt eredményre vezetett. Az alperes visszaélésszerűen gyakorolta a felmondás jogát közvetlenül az egyezség megkötését megelőzően. A felmondás úgynevezett külső okát az alperes nem bizonyította. Ezért a felperes szerződésben kikötött sikerdíja felel meg a felperes elmaradt hasznának, amit a keresetben igényelt 5 000 000 forint nem ér el.

Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokait megváltoztatva arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes a megbízási szerződést nem indokolatlanul mondta fel. Ezért a felperes a Ptk. 483. § (3) bekezdése alapján kártérítésre nem tarthat igényt. Ugyanezen törvényhely értelmében azonban a díjnak a tevékenységével arányos részét követelhette, ami az úgynevezett sikerdíjas megbízások esetében azt jelenti, hogy a díjazás olyan arányban illeti meg, amilyen arányban a megbízási szerződés megszűnéséig kifejtett tevékenységével a későbbi sikerhez hozzájárult. Ezt az arányt a másodfokú bíróság legalább 80%-ban határozta meg. Ennek alapján a felperest 7 500 000 forint megbízási díj illetné meg, amit a keresetben követelt összeg nem ér el.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes előadta, hogy a felperessel sikerdíjas szerződést kötött, az eredmény azonban nem a felperes képviseleti tevékenységének az idején jelentkezett. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes szerződésszegő magatartása adott alapot a megbízás felmondására, ezért a másodfokú bíróság a Ptk. 478. § (3) bekezdésének és 205. §-ának a megsértésével marasztalta az alperest. Sérelmezte azt is, hogy a bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, mert a felperes a keresetét nem a Ptk. fenti szabályára, hanem a Ptk. 5. §-ára és 339. §-ára, másodlagosan 478. § (1) bekezdésére alapította.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.