BH 2020.12.361 Az öröklési szerződés érvénytelenségére kizárólag az hivatkozhat, aki az érvénytelenség megállapítása esetében maga örököl vagy tehertől mentesül, ezt az igényét kifejezetten érvényesítenie kell. A bíróság hivatalból nem vizsgálja az öröklési szerződés érvénytelenségét a felperes által nem érvényesített érvénytelenségi ok alapján; az csak akkor vehető figyelembe, ha arra az érdekelt hivatkozik [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 653. §, 654. § 656. §].

Pertörténet:

Paksi Járásbíróság P.20304/2015/75., Szekszárdi Törvényszék Pf.20271/2018/7., Kúria Pfv.20456/2019/8. (*BH 2020.12.361*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperesek testvérek, akik a T. utcai szülői házban nőttek fel; az I. rendű alperes jelenleg is itt él. Ebben a házban élt a 2009. december 23-án bekövetkezett haláláig az alperesek édesanyja is. Az alperesek házától háromháznyira él a felperes, akinek egy gyermeke született, a kapcsolatot ritkán tartják egymással.

[2] A felperes mint eltartott és az alperesek édesanyja, valamint az alperesek mint eltartók egymással 2006. február 6-án tartási szerződést kötöttek. A szerződés értelmében a felperes mint eltartott az alperesek tulajdonába adta a lakóhelyéül szolgáló T. utca 6. szám alatt található lakóház ingatlant 3 500 000 forint értékben, valamint egy beépítetlen ingatlant 50 000 forint értékben és egy erdő ingatlan 200/19055 tulajdoni hányadát. Az alperesek és édesanyjuk az ingatlanok fejében eltartóként vállalták, hogy az eltartottat élete végéig természetben eltartják: szükség esetén ápolják és gyógykezeltetik, gondoskodnak ruházata és lakása tisztán tartásáról, élelmezéséről és télen meleg lakást biztosítanak számára; vállalták továbbá, hogy halála esetén a felperest egyházi szertartás nélkül, hamvasztással történő illő módon eltemettetik. A szerződő felek a tartás értékét havi 20 000 forintban jelölték meg azzal, hogy az a KSH által közzétett évi inflációs rátával emelkedik.

[3] A tartási szerződés megkötésekor hetvenéves felperes gondozásra nem szorult, önellátásra képes állapotban volt. Az alperesek a felperest rendszeresen segítették, támogatták, a II. rendű alperes háziorvosként praktizáló felesége többször megvizsgálta, orvosi tanácsokkal látta el, a kezelések során kapcsolatrendszerén keresztül rendszeresen segítette, támogatta a felperest. Az alperesek családtagként tekintettek a felperesre.

[4] A felperes mint örökhagyó és az alperesek mint szerződéses örökösök egymással 2010. február 23-án tartási jellegű öröklési szerződést kötöttek. A felperes az okiratban kijelentette, hogy házastársa meghalt, egy fia van, akivel hat éve megszakadt a kapcsolata, ő maga beteg, látása 90%-ban sérült, agyembóliája volt, mellműtéten esett át, gondozásra, ápolásra szorul, az alperesek eddig is gondoskodtak róla, eltartották, és hosszú távon csak rájuk számíthat. A szerződésben a felperes a halálakor meglévő minden ingó- és ingatlanvagyonáról úgy rendelkezett, hogy eltartása fejében azokat az alperesek örököljék. Az alperesek arra vállaltak kötelezettséget, hogy az örökség fejében a felperest élete végéig - külön háztartásban - természetben eltartják, gondozzák, ápolják, gyógykezeltetik és halála után hamvasztással, egyházi szertartás nélkül illő módon eltemettetik. A szerződő felek a tartás értékét havi 20 000 forintban jelölték meg azzal, hogy az a KSH által közzétett évi inflációs rátával emelkedik.

[5] A felperes mint tulajdonos és az alperesek mint haszonélvezeti jog szerzői az öröklési szerződésben szereplő két szántó ingatlan alperesek általi hasznosítása céljából az öröklési szerződés megkötésének napján holtig tartó haszonélvezeti jog alapításáról szóló szerződést is kötöttek. E szerződés alapján a haszonélvezeti jog bejegyzése elmaradt, ezért a felek a szántó ingatlanokra 2011. február 10-én a 2010. február 23-i megállapodással azonos tartalommal haszonélvezeti jogot alapítottak, amelyet bejegyeztek az ingatlan-nyilvántartásba. Az alperesek a szántó ingatlanokat 2011. januártól őstermelőként műveltették.

[6] A szántó ingatlanokra az alperesek javára bejegyzett haszonélvezeti jogot a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 108. §-a alapján az ingatlanok tulajdoni lapjáról a földhivatal törölte. A haszonélvezet megszűnése okán az alperesek a két szántóingatlan tulajdoni helyzetét rendezni kívánták, a felperes azonban halála előtt azok tulajdonát nem kívánta rájuk átruházni. Ezzel összefüggésben 2014. novemberben vita keletkezett a felek között, s ebből fakadóan a viszonyuk jelentősen megromlott, 2014. december elejétől a felperes felé az alperesek részéről gondoskodás nem történik.

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

[7] A felperes keresetében elsődlegesen az öröklési szerződés érvénytelensége megállapítását a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 201. §-ra hivatkozással az alperesek ellenszolgáltatásának elmaradása miatt, másodlagosan a régi Ptk. 210. § (5) bekezdésére hivatkozással a jognyilatkozat megtételekori téves feltevés miatt, harmadlagosan a régi Ptk. 582. § (3) bekezdésére hivatkozással meghiúsult feltevés miatt ajándék visszakövetelése jogcímén, negyedlegesen a tartási és öröklési szerződések megszüntetését, ötödlegesen a régi Ptk. 649. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással a végrendelet érvénytelenségének megállapítását kérte. Arra is utalt, hogy a Fétv. alapján az öröklési szerződés termőföldekre vonatkozó része érvénytelen, mert az alperesek mezőgazdasági ingatlant nem szerezhetnek.

[8] A felperes kifejtette, hogy az alperesek a tartási kötelezettségüknek nem, illetőleg csekély mértékben tettek eleget, a szerződés megkötését követően saját jövedelméből alapvetően magát tartotta, látta el. Állította, hogy a szerződés megkötésekor abban a téves feltevésben volt, hogy juttatás ellenében tartási szolgáltatást fog kapni. Utalt rá, hogy a szerződések életjáradéki szerződéssé alakítása számára nem megoldás, mert életkora és betegsége miatt eltartóra van szüksége. Bár az volt az álláspontja, hogy az alperesek valós tartási szolgáltatást csekély mértékben teljesítettek, a szerződések megszüntetésén túl elszámolást nem kért, az alperesekkel szemben marasztalási keresetet nem terjesztett elő. Arra az esetre, ha a bíróság az alperesek életjáradéki szerződéssé alakításra irányuló ellenkérelmét bármilyen mértékig alaposnak találná, úgy nyilatkozott, hogy az elszámolás eredményeként a vele szemben jelentkező követeléssel szemben a termőföldek utolsó háromévi ellentételezés nélküli hasznosítása eredményeként összesen 1 980 000 forint beszámítását kérte.

[9] Az alperesek érdemi ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a szerződésekben a tartás értékeként megjelölt havi összegeket meghaladó értékű tartást nyújtottak a felperesnek kilenc éven át folyamatosan. Állításuk szerint a felperes 2014 novemberében indok nélkül utasította vissza a tartást. A tartási és/vagy öröklési szerződések megszüntetése esetén elsődlegesen azok életjáradéki szerződéssé történő átalakítását kérték 2015. január 1-jétől kezdődően havi összesen 50 000 forint/hó életjáradék mellett. Másodlagosan - amennyiben a bíróság a szerződések megszüntetéséről és a felek közötti elszámolásról rendelkeznek - az általuk nyújtott tartás megtérítése jogcímén 19 960 000 forint megfizetésére kérték kötelezni a felperest.