A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20763/2017/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 135. §] Bírók: Csordás Csilla, Kincses Attila, Sághy Mária

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.24403/2010/12., Fővárosi Törvényszék P.24403/2010/112., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20763/2017/7.*, Kúria Pfv.20669/2019/5. (BH 2020.5.149)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.763/2017/7.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Mészáros István Sándor ügyvéd (fél címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Méhes László ügyvéd (fél címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében - amely perbe a Dr. Keszthelyi Oszkár Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: ... ügyvéd) által képviselt alperesi beavatkozó neve (alperesi beavatkozó címe) az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Törvényszék 2017. május 16. napján kelt 39.P.24.403/2010/112. számú ítélete ellen a felperes részéről 113. sorszám alatt előterjesztett és Pf/5. sorszám alatt megindokolt fellebbezés folytán meghozta a következő

közbenső ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperes teljes kártérítő felelősséggel tartozik a felperest mindkét lába 2008. február 20-án történt térd feletti amputációja következtében ért károkért, és az iratokat a követelés összegére folytatódó tárgyalás érdekében az elsőfokú bíróságnak megküldi.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg - 15 napon belül - a felperesnek 10.000 (Tízezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget.

A le nem rótt 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen a közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A háziorvos már 1996 februárjától kezdődően kezelte bőrgyógyászati problémákkal a felperest. A felperes 2007 novemberében - közelebbről meg nem határozható időpontban - munka közben bal lábával szemetesedénybe rúgott, sérülése nem keletkezett. Két hétig panaszmentes volt, majd mindkét alsó végtagján gyulladás, fájdalmas duzzanat, vizenyő alakult ki, amelyet a háziorvosa kezelt. A felperes 2007 decemberében jelent meg a háziorvosánál mozgásszervi panaszai miatt. A háziorvos 2007. december 18-án ortopédiára utalta, a felperes lábán sebet nem látott, a felperes azonban fájdalomra panaszkodott. A háziorvos 2007. december 29-én otthonában vizsgálta meg a felperest, és ekkor részére mentőt hívott mélyvénás trombózis gyanúja miatt; a háziorvos ekkor elszíneződést és duzzanatot látott a felperes lábán. Az ... Sebészetén érsebészeti konzíliumot tartottak, amely jó artériás és mélyvénás áramlást igazolt, érsebészeti teendőt nem láttak indokoltnak. Az ...ban a felperes mindkét lába duzzadtságát, lábszárra terjedő lángnyelvszerű orbáncot írtak le, ezen kívül mindkét lábon mind a lábfejeken, mind a talpi felszínen bullákat, valószínűleg szeptikus szóródásból eredő livid területeket, valamint mindkét lábon az ujjak livid elszíneződését észlelték. A felperest orbánc diagnózissal az alperes bőrgyógyászatára helyezték át, ahol a felvételkor észlelt klinikai kép alapján felmerült a vegyi égés lehetősége is. A felperes antibiotikus, illetőleg szteroid kezelésben, valamint Betadine-os és Ung. ad vulnera kenőcsös kezelésben részesült. A bőrgyógyászati osztályon 2008. január 6-án sebészeti konzíliumot kértek, azonban a konzílium sebészeti teendőt igénylő elváltozást nem talált. A 2008. január 10-én kiállított zárójelentés a felperesnél mindkét boka és láb másodfokú égési sérülése alapján kialakult alsó végtagi fekélyt állapított meg diagnózisként, és a felperest áthelyezték a rehabilitációs részlegre. A felperes a rehabilitációs osztályon 2008. január 10-től január 14-ig tartózkodott, ahol mindvégig láztalan volt, újabb bőrjelenségeket, felülfertőződést nem észleltek, a bőrelhalásos területeket puhító kezelés után eltávolították. A felperes kórházi tartózkodása alatt a kétoldali alsó végtagi bőrelváltozások kiváltó okát nem tárták fel, a bőrelváltozások területéről tenyésztésre történő mintavétel nem történt, így a sebben lévő kórokozó sem került kimutatásra. A felperest a 2008. január 14-én kelt zárójelentés szerint javult általános állapotban, utasításokkal ellátva bocsátották otthonába. Terápiás javaslatként Betadine szappanos lemosás után csapvizes öblítés, povidonjód ecsetelés után Ung. ad Vulnera, napi kötéscserét javasoltak, napi sebészeti necrectomia mellett. A felperest háziorvosa helyettesének beutalására 2008. január 25-én szállították ismét az alperesi intézménybe állapotának súlyosbodása miatt, ugyanis mindkét lábfején, lábujjain üszkösödés, lábszárán, combjain, kézfején bőrvérzés alakult ki. Az alperes sebészeti osztályán súlyos szeptikus állapot miatt antibiotikummal, vérrögösödés megelőzéssel, sebkötözéssel kezelték. A bakteriológiai tenyésztés Pseudomonas aeruginosa baktériumot igazolt, amelyre tekintettel célzott antibiotikus kezelést kezdtek. A felperes állapota javult, azonban száraz üszkösödés alakult ki mindkét alsó végtagján, ezért 2008. február 20-án mindkét lába térd feletti amputációja vált szükségessé.

A felperes keresetében vagyoni és nem vagyoni kára megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint az alperesnél történt kezelése, annak nem megfelelő dokumentáltsága, a baktériumtenyésztés elmaradása, az antibiotikum adagolásával kapcsolatos problémák és a 2008. január 14-ei hazabocsátásakor bizonyítottan át nem adott zárójelentés, illetőleg annak számára érthetetlen és végrehajthatatlan tartalma együttesen vezetett oda, hogy mindkét lábát amputálni kellett egy olyan fertőzés miatt, amely megfelelő gyógyszeres kezeléssel és utógondozással gyógyítható lett volna.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozása szerint az általa elkezdett antibiotikus kezelés eredményes volt, a felperes 2008. január 14-én szinte teljesen gyógyult állapotban, megfelelő utasításokkal ellátva távozott otthonába, azonban a felperes a kapott utasítást nem tartotta be, a javasolt kezelést otthonában nem végezte el, ami állapotromláshoz és súlyos lágyrész fertőzés kialakulásához vezetett.

A beavatkozó csatlakozott az alperes érdemi ellenkérelméhez.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 150.000 forint plusz áfa, míg a beavatkozónak 50.000 forint plusz áfa összegű perköltséget. Rendelkezése szerint a felperes teljes költségmentessége folytán le nem rótt 900.000 forint eljárási illetéket, valamint 686.546 forint perköltséget az állam viseli.