A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21128/2012/7. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §] Bírók: Hercsik Zita, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.128/2012/7.

A Fővárosi Ítélőtábla a Nébald és Társai Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: dr. Nébald Rudolf ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Murányi Katalin által képviselt Kúria (1055 Budapest, Markó utca 16.) alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2012. március 22. napján meghozott, 65.P.25.847/2011/6. számú ítélete ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg a Magyar Államnak 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a jogorvoslathoz fűződő személyiségi jogát.

Előadta, hogy a jogsérelem azzal következett be, hogy az alperes a felülvizsgálati eljárás során megtagadta a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eljárási szabálysértés vizsgálatát, mert megítélése szerint a felperes arra a másodfokú eljárás során nem hivatkozott. A felülvizsgálati kérelmében kifejezetten a másodfokú bíróság jogszabálysértő eljárását kifogásolta, mely szerint az eljáró másodfokú bíróság nem utasította el hivatalból a jogi képviselő nélkül benyújtott ellenérdekű fél fellebbezését. Ezt a körülményt a másodfokú bíróság hivatalból köteles lett volna vizsgálni, ezért a felperesnek erre a hiányos eljárási körülményre külön nem kellett hivatkozni, illetve felhívni az eljáró bíróság figyelmét. Az ilyen jellegű kifogás nem az érdemi bizonyítási eljárás része, ezért előterjesztésére nem vonatkoznak a bizonyítékok előterjesztésére irányadó jogszabályi rendelkezések, kötelezettségek és időbeli korlátok.

Az alperes a kereset elutasítását indítványozta.

Kifejtette, hogy az alperes a jogszabályoknak és az évtizedes ítélkezési gyakorlatnak megfelelően járt el, amikor érdemben nem foglalkozott a felperes által felvetett olyan kérdéssel és jogi érvvel, amely az alapul szolgáló eljárásnak nem volt tárgya. A felülvizsgálati eljárásban ugyanis olyan új körülményre és tényre, vagy jogi indokra nem lehet eredményesen hivatkozni, amely az első- és másodfokú eljárás során nem volt az eljárás tárgya. A felperes az általa hivatkozott ügyben a másodfokú eljárás során az ellenérdekű fél képviselete tárgyában felmerült aggályait nem terjesztette elő, és a fél képviselőjének eljárását nem kifogásolta. Erre tekintettel a képviseleti jogosultság hiányára a fellebbezési eljárásban már nem hivatkozhatott.

Amennyiben a képviseleti jogosultság vizsgálata megtörtént volna, annak következménye nem a fellebbezés érdemi vizsgálat nélküli elutasítása, hanem az addigi képviselő további eljárásból való kizárása, és a peres félnek megfelelő határidővel való felhívása az újabb jogi képviseletről való gondoskodásra.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte, hogy külön felhívásra fizessen meg a Magyar Államnak 27.000 forint kereseti illetéket.

Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. § (1) bekezdését, és ezen általános szabályra hivatkozva utalt a törvényben nem nevesített személyhez fűződő jogsértés esetén a Ptk. 84. § (1) bekezdése alapján igénybe vehető objektív és szubjektív szankciók érvényesíthetőségére.

Az elsőfokú bíróság a keresetet nem ítélte alaposnak, mert álláspontja szerint a felperes jogorvoslati jogával szabadon élhetett, a felülvizsgálati kérelmét a harmadfokú bírósági fórum befogadta, azt azonban a Pp. felülvizsgálati eljárásra vonatkozó szabályai értelmezésével bírálta el.

Kifejtette, hogy a felperes a kereseti igényével lényegében az alperes korabeli döntésének újabb bírói fórum általi felülbírálatát kéri, erre azonban sem perjogi, sem anyagi jogi lehetőség nincsen.

Az elsőfokú bíróság megítélése szerint, a felperes jogorvoslati jogosultsága abban az esetben sérült volna, ha az alperes súlyos eljárásjogi hibát vétve a felperes jogorvoslati kérelmét nem fogadja be, vagy nem bírálja el valamely okból. Erre vonatkozó adat azonban az eljárás során nem merült fel.

Kitért arra, miszerint a személyiségi perben nem vizsgálható, hogy az alperes mint perorvoslati fórum a hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket megfelelően értelmezte-e.

Megállapította, hogy a felperes jogorvoslathoz fűződő joga nem sérült, mert az alperes jogi érvekkel alátámasztott döntést hozott és a felperes felülvizsgálati kérelmét érdemben is vizsgálta, továbbá az anyagi jogi jogsértésre vonatkozó hivatkozását érdemben tárgyalva tartotta fenn hatályában a jogerős ítéletet. Ennek a döntésnek a felülbírálatára sem volt jogköre jelen eljárásban az elsőfokú bíróságnak.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát.

Másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását indítványozta.

Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a jogvita fő kérdésében nem foglalt állást és iratellenes tényállást állapított meg.

A lényegi kérdés az volt a tényállás szempontjából, hogy az alperes érdemben nem bírálta el és nem is vizsgálta a felperesnek a másodfokú bíróság eljárási jogszabálysértésre vonatkozó jogorvoslati kérelmét. A felülvizsgálati jogorvoslatnak azonban nem előfeltétele, hogy a másodfokú eljárásban kifogásolni kellene egy eljárási szabálysértést, mely jelen esetben az ellenérdekű peres fél megfelelő jogi képviseletének hiánya volt. Alapvetően azt a kérdést kellett eldönteni az elsőfokú eljárás során, hogy a felperes jogosult volt-e a jogorvoslatra. Csak ennek eldöntése után nyílik mód abban dönteni, hogy az alperes megsértette-e a felperes jogorvoslathoz való jogát.