BH 2002.9.338 Nem szolgálhat az ítélet felülvizsgálatának alapjául az a körülmény, hogy a több okból is súlyosabban minősülő emberölés miatt életfogytig tartó fegyházbüntetésre elítélt a bűncselekmény elkövetésének és elbírálásának időpontjában a 20. életévét még nem töltötte be, és csak a jogerős elítélést követően hatályba lépett rendelkezés tartalmazza az életfogytig tartó szabadságvesztésre elítéléshez az elkövetés idejére vonatkozóan a 20. életév betöltésének a feltételét [Btk. 2. §, 40. § (3) bek., 166. § (2) bek. b) és d) pont, Be. 289. § (1) bek.].

A megyei bíróság az 1986. május 23. napján meghozott ítéletével az I. r. terheltet mint többszörös visszaesőt nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó, fegyházban letöltendő szabadságvesztésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az 1986. november 14. napján kelt ítéletével az I. r. terhelt tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A megállapított tényállás lényege a következő. 1985. augusztus 16-án este az I. r. és a III. r. terheltek az utcán közrefogták és a közeli lakása felé kísérték a 62 esztendős, kissé ittas, gyenge fizikumú sértettet, akiről úgy tudták, hogy aznap kapta meg a nyugdíját. Útközben a nyugdíjának átadását követelve tőle, az I. r. terhelt több ízben megütötte a sértettet, majd pedig a III. r. terhelt bele is rúgott, amitől a sértett összeesett.

Az I. r. terhelt és a hozzá csatlakozó II. r. terhelt bevitték a sértettet a be nem zárt lakásának a konyhájába. Itt pénzt követeltek tőle, ennek során az I. r. terhelt több esetben belerúgott, majd mintegy fél órán keresztül addig ütlegelte, amíg a sértett el nem ájult. Részt vett a sértett ütlegelésében a II. r. terhelt, és az időközben a konyhába betérő III. r. terhelt is belerúgott a sértettbe, majd leköpte, miután társaitól arról értesült, hogy a sértett pénzét nem sikerült megszerezni.

A sértett elájulása után a terheltek - eredménytelenül - a lakásban pénz után kutattak. Az I. r. terhelt az eszméletlen sértettet vízzel leöntötte, a II. r. terhelt közreműködésével ágyra fektette, a vérrel szennyezett helyiséget felmosta, végül - miután egy plédet és egy inget magához vett - társaival együtt távozott a lakásból.

A sértettet a bántalmazása során minimálisan 20 rendbeli tompa erőbehatás érte, ebből 8 az arc és a hajas fejbőr területén, 3 pedig a mellkasi tájékon, továbbá jobb és bal oldalon sorozat-bordatörés következett be, ami keletkezhetett akár a mellkasra történt rálépéstől, rátérdeléstől is. A sorozat-bordatörések kialakulásához nagy erőbehatásra volt szükség, míg a repesztett és zúzódásos sérüléseket kis- és közepes erőbehatással okozták.

A súlyosan sérült sértettet másnap a szomszédai szállították be a kórházba, ahol 1985. augusztus 25-én meghalt. Halála tüdőgyulladás, következményes keringési-légzési elégtelenség miatt következett be; halálához hozzájárult, hogy gyenge fizikai állapotban volt, amikor elszenvedte a sorozat-bordatörést és az egyéb sérüléseket. A Legfelsőbb Bíróság ezt a tényállást mindössze annyiban egészítette ki, hogy a bántalmazások és a sértett halála között közvetett okozati összefüggés állapítható meg.

Utóbb a megyei bíróság, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság végzésével az I. r. terhelt feltételes szabadságra bocsátásának a legkorábbi időpontját 18 évben határozta meg.

A jogerős ítélet ellen az I. r. terhelt 2001. május 28-án nyújtott be felülvizsgálati indítványt cselekményének téves jogi minősítése és törvénysértő büntetéskiszabás miatt. A felülvizsgálati indítvány elsősorban a cselekménynek az emberölés bűntetteként történt jogi minősítését kifogásolta, arra is hivatkozva, hogy a sértett halálát nem a cselekmény során keletkezett sérülések okozták, mert a sértett tüdőgyulladásban halt meg. A felülvizsgálati indítvány hivatkozott arra is, hogy az emberölési cselekménynek a nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel történt jogi minősítése téves, mert a sértett értékeit nem vették el, és nem is bántalmazták különösen durván. Felhozta végül a felülvizsgálati indítvány azt is, hogy a Btk.-nak az 1999. évben történt módosítása folytán a terhelt méltánytalan helyzetbe került, mert a törvény módosítása óta életfogytig tartó szabadságvesztés csak a huszadik életévét betöltött személlyel szemben szabható ki; ő viszont a cselekménye elkövetésekor, illetve annak elbírálásakor alig múlt 18 esztendős; ezért az életfogytig tartó szabadságvesztésének az enyhítését és határozott tartamú büntetés kiszabását kérte.

A legfőbb ügyész az ügydöntő határozat hatályában fenntartását indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A Be. 284. §-ának (1) bekezdéséből, valamint 284/A. § (2) bekezdéséből következik: a felülvizsgálati eljárás során a jogerős határozatban megállapított tényállás érinthetetlen, és kizárólag ennek alapulvételével vizsgálható a bűnösség megállapításának a helyessége és a cselekmény jogi minősítesének a törvényessége is. Az ténykérdés, hogy a bántalmazás a bekövetkezett sérülések és a sértett halála között van-e okozati kapcsolat, és annak milyen a jellege. A jogerős ítéletben erre vonatkozó ténymegállapítás a felülvizsgálat során eredményesen nem tehető vitássá.