BH 1990.1.1 A jogos védelem szükségességének a megítélése nem szűkíthető le a támadó és védekező személynél levő eszközök veszélyességének a vizsgálatára [Btk. 29. §, 170. § (5) bek. I. ford.].

A megyei bíróság az. I. r. vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette és garázdaság bűntette miatt - mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül 3 év 6 hónapi fegyházbüntetésre, valamint a közügyektől 4 évi eltiltásra ítélte. A II. r., a III. r. és a IV. r. vádlottra vonatkozóan az ítélet - fellebbezés hiányában - elsőfokon jogerőre emelkedett.

A megelőzően súlyos testi sértés bűntette és emberölés bűntettének kísérlete miatt már. büntetett és a legutolsó szabadságvesztését 1987. október 21. napján kitöltő I. r, vádlott házastársával, a IV. r. vádlottal, továbbá apósával és anyósával - a jelen ügy II. és III. r. vádlottjával - együtt délután az egyik bisztróban italozott. Itt - egy korábbi nézeteltérést hangoztatva - felelősségre vonta G. S-t. Az ugyancsak e helyiségben tartózkodó H. K. sértett békítőleg kettőjük közé állt, mire a II. r. vádlott most már a sértettre támadt, majd a sértett bántalmazásába az I. r., a III. r. és a IV. r. vádlott is bekapcsolódott. A kialakuló tömegverekedésnek végül a rendőrök kiérkezése vetett véget.

A rendőrségről történt elbocsátásuk után az I. r. vádlott és házastársa - két kiskorú gyermekükkel együtt - taxit rendeltek, ezt követően pedig a szálloda bejáratához közel, a járdán várakoztak a gépkocsira. Ekkor érkezett ide B. V., Sz. R. és a diszkóból kihívott O. Gy. társaságában a sértett, aki a nevezetteknek elpanaszolta, hogy előzőleg, az I. r. vádlott bántalmazta őt. B. V. cigarettát kért az I. r. vádlottól, majd odalépett a sértett is, és az I. r. vádlottat puszta kézzel arcul ütötte. K. J-né segítségért kiáltott, ám - közben - a sértett oldalán való beavatkozás szándékával - már közeledett az. I. r. vádlott felé Sz. R. és O. Gy. is. Az I. r. vádlott hátrálva elővette és kinyitotta a zsebkését, ezután azzal két ízben a vele szemben, testközelben álló sértett mellkasának bal oldalába szúrt. Egy további szúrás B. V. kabátját érte, sérülést azonban nem okozott. A sértett a kést látva figyelmeztetőleg felkiáltott, mire B. V., O. Gy. és Sz. R. a támadó fellépéssel felhagyott.

A sértett a bal oldali IV. borda magasságában 4 cm bemeneti nyílású, kulcscsontig hatoló, továbbá a bal elülső hónaljvonalban 1 cm bemeneti nyílású, mellkasba hatoló és a tüdőt is érintő sebzést szenvedett. Ez utóbbi - a mellüreg megnyitása folytán - eshetőleges életveszéllyel járó sérülés következményeként bőr alatti levegőgyülem alakult ki. A jelzett sérülések tényleges gyógytartama a nyolc napot nem haladta meg.

A védő kérte a vádlottnak - jogos védelem címén történő - felmentését az életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének vádja alól.

A védelmi fellebbezés alapos.

A bisztróban lezajlott cselekményt rögzítő tényekből a megyei bíróság okszerűen következtetett az I. r. vádlott bűnösségére. Nem kétséges ugyanis, hogy az I. r. vádlott házastársával és anyósával együtt aktív résztvevője volt annak a verekedésnek, amelyet a II. r. vádlott kezdeményezett. E kihívóan közösségellenes, erőszakos, a békésen szórakozó vendégek megbotránykozását kiváltó magatartásának a Btk. 271. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdésének a) pontja szerint minősülő garázdaság bűntettekénti értékelése tehát helytálló.

Tévedett ellenben az elsőfokú bíróság, amikor az I. r. vádlott bűnösségét az életveszélyt okozó testi sértés bűntettében is megállapította arra hivatkozva, hogy az I. r. vádlott jogos védelmi helyzetben volt ugyan, hiszen a vele szemben puszta kézzel fellépő személyek a testi épség ellen indítottak támadást, ám azzal, hogy ezt élet kioltására alkalmas eszközt használva, életveszélyes sérülést eredményező módon hárította el: a védekezés szükséges mértékét túllépte, aminek felismerésében a felindult állapota korlátozta.