62003CO0297[1]

A Bíróság (negyedik tanács) 2005. május 26-i végzése. Sozialhilfeverband Rohrbach kontra Arbeiterkammer Oberösterreich és Österreichischer Gewerkschaftsbund. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Oberster Gerichtshof - Ausztria. Az eljárási szabályzat 104. cikkének 3. §-a - 2001/23/EK irányelv - Vállalkozások átruházása - Az irányelvre való hivatkozás lehetősége magánszeméllyel szemben - A munkavállaló kifogása szerződésének az átvevőre történt átruházása ellen. C-297/03. sz. ügy

C-297/03. sz. ügy

Sozialhilfeverband Rohrbach

kontra

Arbeiterkammer Oberösterreich

és

Österreichischer Gewerkschaftsbund

(az Oberster Gerichtshof [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Az eljárási szabályzat 104. cikkének 3. §-a - 2001/23/EK irányelv - Vállalkozások átruházása - Az irányelvre való hivatkozás lehetősége magánszeméllyel szemben - A munkavállaló kifogása szerződésének az átvevőre történt átruházása ellen"

A Bíróság végzése (negyedik tanács), 2005. május 26.

A végzés összefoglalása

1. Szociálpolitika - Jogszabályok közelítése - Vállalkozások átruházása - A munkavállalók jogainak védelme - 2001/23 irányelv - A 3. cikk (1) bekezdése és az 1. cikk (1) bekezdésének c) pontja - Az állam és a magánszemélyek közötti viszonyokra gyakorolt hatás - Magánjogi korlátolt felelősségű társaság, amelynek egyetlen tagja egy közjogi szociális segélyező önkormányzati társulás - Szerv, amellyel szemben hivatkozni lehet az említett cikkekre

(2001/23 tanácsi irányelv, 1. cikk, (1) bekezdés, c) pont, első mondat és 3. cikk, (1) bekezdés)

2. Szociálpolitika - Jogszabályok közelítése - Vállalkozások átruházása - A munkavállalók jogainak védelme - 2001/23 irányelv - A 3. cikk (1) bekezdése és az 1. cikk (1) bekezdésének c) pontja - Az említett cikkekre magánszeméllyel szemben való hivatkozás lehetősége - Kizártság - Annak lehetetlensége, hogy az üzemét átruházó állami szerv valamely munkavállalót arra kötelezzen, hogy az átvevőnél munkaviszonyát fenntartsa

(2001/23 tanácsi irányelv, 1. cikk, (1) bekezdés, c) pont és 3. cikk, (1) bekezdés)

1. Az olyan korlátolt felelősségű társaság, amelynek egyetlen tagja egy közjogi szociális segélyező önkormányzati társulás, azon szervek közé tartozik, amelyekkel szemben hivatkozni lehet a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésére és 1. cikke (1) bekezdése c) pontjának első mondatára, mivel mindkettő olyan rendelkezés, amely teljesíti a közvetlen hatály kiváltásához szükséges feltételeket.

E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a társulás üzletrésze egy olyan átruházási szerződés szerint, amely csak e társulás elnökségének hozzájárulásától függ, olyan korlátolt felelősségű társaságra száll át, amelynek egyetlen tagja egy magántulajdonban lévő társaság, mivel olyan projektről van szó, amely önmagában nem változtathatja meg az első társaság jogi természetét.

(vö. 28-30. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. A saját üzemét átruházó állami szerv valamely munkavállalóval szemben nem hivatkozhat a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésére és 1. cikke (1) bekezdésének c) pontjára annak érdekében, hogy őt az átvevőnél munkaviszonya fenntartására kötelezze. Valamely irányelv ugyanis önmagában nem állapíthat meg kötelezettségeket magánszemélyek számára, és ezért irányelv rendelkezésére, mint ilyenre magánszeméllyel szemben nem lehet hivatkozni.

(vö. 32-33., 35. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (negyedik tanács)

2005. május 26.(*)

"Az eljárási szabályzat 104. cikkének 3. §-a - 2001/23/EK irányelv - Vállalkozások átruházása - Az irányelvre való hivatkozás lehetősége magánszeméllyel szemben - A munkavállaló kifogása szerződésének az átvevőre történt átruházása ellen"

A C-297/03. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberster Gerichtshof (Ausztria) a Bírósághoz 2003. július 10-én érkezett 2003. június 4-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Sozialhilfeverband Rohrbach

és

az Arbeiterkammer Oberösterreich,

az Österreichischer Gewerkschaftsbund

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, N. Colneric (előadó) és J. N. Cunha Rodrigues bírák,

főtanácsnok: P. Léger,

hivatalvezető: R. Grass,

a kérdést előterjesztő bíróság értesítését követően, miszerint a Bíróság - eljárási szabályzata 104. cikke 3. §-ának megfelelően - indokolt végzéssel kíván határozni,

a Bíróság alapokmányának 23. cikkében meghatározott érdekeltek felhívását követően, miszerint terjesszék elő az e tárgyra vonatkozó esetleges észreveteleiket,

a főtanácsnok meghallgatását követően,

meghozta a következő

Végzést

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 21-i 2001/23/EK tanácsi irányelv (HL L 82., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 98. o.) 1. cikke (1) bekezdése c) pontjának és 3. cikke (1) bekezdésének értelmezésére irányul.

2 A kérelmet egyrészt a Sozialhilfeverband Rohrbach, közjogi szociális segélyező önkormányzati társulás (a továbbiakban: Sozialhilfeverband) és másrészt az Arbeiterkammer Oberösterreich (az Osztrák Munkavállalói Kamara, a továbbiakban: Arbeiterkammer), és az Österreichischer Gewerkschaftsbund, Gewerkschaft öffentlicher Dienst (Osztrák Szakszervezeti Szövetség, Közszolgálati Szakszervezet, a továbbiakban: Gewerkschaftsbund) közötti, a Sozialhilfeverbandnál foglalkoztatott munkavállalók munkaszerződéseinek két új korlátolt felelősségű közhasznú társaságra történő átruházásának kérdése tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 Az 1998. június 29-i 98/50/EK tanácsi irányelvvel (HL L 201., 88. o.) módosított, a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek és üzletrészek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1977. február 14-i 77/187/EGK tanácsi irányelvet (HL L 61., 26. o.) a 2001/23 irányelv foglalta egységes szerkezetbe. Ez utóbbi irányelv 2001. április 11-én lépett hatályba. Az átültetésre vonatkozó új határidőt ebben az esetben nem állapítottak meg.

4 Első kérdésében az előterjesztő bíróság a "98/50/EK irányelvvel módosított 77/187/EGK irányelvre (jelenleg: 2001/23/EK irányelv)" hivatkozik.

5 Mivel az alapeljárásban szóban forgó átruházás a 2001/23 irányelv hatályba lépését követően történt, ez az irányelv irányadó.

6 Az irányelv 1. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

"1. a) Ezt az irányelvet kell alkalmazni valamely vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének más munkáltató részére szerződés alapján történő átruházása vagy összefonódása esetén.

b) [...]

c) Ezen irányelvet kell alkalmazni a köz- és magántulajdonban álló, gazdasági tevékenységet folytató vállalkozásokra, tekintet nélkül arra, hogy működésük nyereség elérését célozza, vagy sem. A közigazgatási szervek igazgatási átszervezése vagy a közigazgatási funkcióknak a közigazgatási szervek közötti átadása nem minősül az ezen irányelv szerinti átruházásnak."

7 Ugyanezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy:

"Az átadót megillető, az átruházás napján fennálló munkaszerződésből vagy munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek az ilyen átruházásból eredően átszállnak a kedvezményezettre.

A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az átruházás időpontját követően az átadó és a kedvezményezett egyetemlegesen felelnek az olyan kötelezettségekért, amelyek az átruházás időpontját megelőzően keletkeztek az átruházás napján fennálló munkaszerződésből vagy munkaviszonyból."

A nemzeti szabályozás

8 Az 1993. július 9-i Arbeitsvertragsrechts-Anpassungsgesetz (a munkaszerződésekre vonatkozó jogszabályok hozzáigazításáról szóló törvény) (BGBl. 459/1993, a továbbiakban: AVRAG) a 77/187 irányelv osztrák jogba történő átültetése céljából került elfogadásra. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből nem derül ki, hogy a nemzeti szabályozást a 98/50 és a 2001/23 irányelv eredményeként módosították volna.

9 Az 1. § (2) bekezdésének 1. pontja szerint az AVRAG nem alkalmazható a Landokkal, a helyhatósági szövetségekkel és a helyhatóságokkal kötött munkaszerződésekre, akkor sem, ha magánjogi szerződésekről van szó. Az alapeljárásban érintett szerződéses alkalmazottak a 2001-es Oberösterreichisches Gemeindebedienstetengesetz (LGBl. 48/2001) hatálya alá tartoznak. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint sem ez a törvény, sem pedig Felső-Ausztria Land egyéb más jogszabálya nem írja elő az irányelv átültetését a belső jogba az ilyen személyek tekintetében.

10 Az AVRAG "Vállalkozások, üzletek és üzletrészek átruházása" címet viselő 3. §-ának rendelkezései szerint:

"(1) Ha valamely vállalkozás, üzlet vagy üzletrész más munkáltatóra kerül átruházásra (vállalkozás átruházása), az utóbbi munkáltatói minőségben az átruházás időpontjában fennálló munkaviszonyokban az azokból származó minden jog és kötelezettség átvételével, a munkáltató helyébe lép.

[...]

(4) A munkavállaló tiltakozhat munkaviszonyának átruházása ellen, ha az új tulajdonos nem fogadja el a kollektív szerződést (4. §) vagy az öregségi biztosítási üzemi hozzájárulást (5. §). [...] Ha a munkavállaló kifogást emel, munkaviszonya az átruházóval változatlanul marad fenn. [...]"

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

11 Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy a Sozialhilfeverband a Land törvénye (tartományi törvény által alapított önkormányzati társulás, amely az 1998-as Oberösterreichisches Sozialhilfegesetz (felső-ausztriai szociális segélyezési törvény [LGBl. 82/1998]) 31. §-a értelmében saját alkalmazási területén területi szervként a törvény 29. §-ának (2) bekezdése szerinti szociális segélyezési feladatokat lát el.

12 Saját két üzemében mintegy 100 munkavállalót foglalkoztat, amelyek egy része a Behinderteneinstellungsgesetz (fogyatékosok foglalkoztatásáról szóló törvény, BGBl. 22/1970) értelmében fizikailag vagy szellemileg fogyatékossággal élő személynek minősül. Amennyiben a Sozialhilfeverbank fogyatékkal élő személyek számára tart fenn és igazgat üzemeket, nem hatósági feladatokat lát el, hanem magángazdasági igazgatást végez.

13 Gazdasági és szervezési okokból a Sozialhilfeverband két vállalkozás leválasztását, és azok két új alapítású korlátolt felelősségű társaságra történő átruházását tervezte.

14 E terv kivitelezése céljából a cégjegyzékbe az Altenfeldner Werkstätten gemeinnützige Gesellschaft mbH (a továbbiakban: Altenfelder Werkstätten) 2002. december 28-án került bejegyzésre "Fogyatékossággal élő személyeket foglalkoztató üzemek működtetése" tevékenységi kör megjelöléssel. Ugyanaznap az Artegra Werkstätten gemeinnützige Gesellschaft mbH (a továbbiakban: Artegra Werkstätten) is bejegyzésre került ugyanebbe a cégjegyzékbe "Kertészet és mosoda" tevékenységi kör megjelöléssel. Mindkét társaság közhasznú korlátolt felelősségű társaság. A Sozialverband egyedüli tulajdonosa mindkét társaság törzstőkéjének.

15 A Sozialverband és az Altenfelder Werkstätten, valamint az Artegra Werkstätten közötti apport szolgáltatására irányuló szerződés értelmében a Sozialverband érintett üzemeit apportként ruházták át a fenti társaságokra. A Sozialverband a kiválással érintett üzemek tekintetében a rendelkezési jogokat is átruházta a megfelelő társaságokra. Az apport szolgáltatására irányuló szerződés értelmében az új társaságok minden, az átruházott vállalkozások és harmadik személyek között fennálló jogviszonyban a Sozialhilfeverband helyébe lépnek. A Sozialverband valódi, harmadik személy javára szóló szerződéssel ("echter Vertrag zugunsten Dritter") felel azért, hogy az átvett munkavállalók jogait az átvevő társaságok a jövőben is tiszteletben tartsák.

16 A továbbiakban azt tervezik, hogy a Sozialhilfeverband mindkét társaságban meglévő üzletrészeit átruházza az Arcus Sozialnetzwerk gemeinnützige Gesellschaft mbH-ra, egy közhasznú korlátolt felelősségű társaságra (a továbbiakban: Arcus Sozialnetzwerk), amelynek egyetlen tagja egy magánjogi egyesület. Ez az egyesület is, és az Arcus Sozialnetzwerk is a fogyatékkal élő személyek megsegítése területén tevékenykedik. Az egyesület tagjai magánszemélyek és magánjogi jogi személyek. Az üzletrészek ezen átruházását az előzetes döntéshozatalra utaló végzés időpontjában még nem hajtották végre, mivel a Sozialverband elnökségének egy, ez ideig még meg nem hozott külön döntésétől függött.

17 Az Arcus Sozialnetzwerk a Sozialhilfeverbanddal kötött, apport szolgáltatására irányuló szerződése értelmében mindkét újonnan alapított társaságban meglévő üzletrészeit csak a Sozialhilfeverband hozzájárulásával idegenítheti el vagy terhelheti meg. Ezenfelül a szerződés különleges rendelkezéseket tartalmaz az üzletrészek visszaszállásáról, többek között a szerződéses kötelezettségek megszegése esetén, a cél meghiúsulása vagy tervezett végelszámolás esetén. Az üzletrészek Arcus Sozialnetzwerkre történő átruházása nem változtathat semmit a Sozialhilfeverbandnak az átvett munkavállalók jogaiért történő helytállására vonatkozó közelezettségvállalásán. A Sozialverband vállalkozásait nem ruházták át közvetlenül az Arcus Sozialnetzwerkre, mivel a társaság mindkét üzemet saját számviteli keretei között kívánja üzemeltetni, valamint azért sem, hogy bizonyos felelősségi jogi következményeket kizárjanak.

18 Az Oberster Gerichtshof adatai szerint a munkavállalók vitatják, hogy munkaszerződéseik átszálltak az újonnan alapított társaságokra. Azt állítják, hogy továbbra is a Sozialhilfeverbanddal állnak szerződéses viszonyban.

19 A Sozialverband az Arbeits- und Sozialgerichtsgesetz (munkaügyi- és szociális bírságokról szóló törvény, BGBl. 104/1985) 54. §-ának (2) bekezdése alapján keresetet nyújtott be az Oberster Gerichtshofnál annak megállapítására, hogy az üzemek Sozialverband által végrehajtott leválasztása, és ezen üzemek tekintetében a rendelkezési jogok az Artegra Werkstätten és az Altenfelder Werkstätten részére történt átruházása maga után vonta az addig a Sozialverband által foglalkoztatott munkavállalók munkaviszonyának e társaságokra történt átszállását is.

20 Előadta, hogy hivatkozni lehet a kérdéses irányelv közvetlen alkalmazhatóságára, akkor is, ha az AVRAG 3. §-a e törvény 1. §-a (2) bekezdésének 1. mondata szerint az önkormányzati társulásokkal kötött munkaszerződésekre nem alkalmazható, és Felső-Ausztria tartománya, mint illetékes jogalkotó, nem bocsátott ki az önkormányzati foglalkoztatottakra vonatkozóan az irányelv átültetésére hivatott szabályozást.

21 Az előterjesztő bíróság első kérdésével kapcsolatban, hivatkozva a C-8/81. sz. Becker-ügyben 1982. január 19-én hozott ítéletre (EBHT 1982. 53. o.) és a 103/88. sz., Fratelli Costanzo ügyben 1989. június 22-én hozott ítéletre (EBHT 1989., 1839. o.) rámutat, hogy a Sozialhilfeverband kétségtelenül "állami szerv"-nek minősül a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében, amellyel szemben magánszemélyek hivatkozhatnak az irányelv feltétlen és kellően pontos rendelkezéseire. Mindazonáltal kétség merül fel azon magánjogi társaságok esetén, amelyekre az üzemeket átruházták. Ennek azért lehet jelentősége, mert valamely irányelv a C-91/92. sz., Faccini Dori ügyben 1994. július 14-én hozott ítéletet (EBHT 1994., I-3325. o.) követően nem alkalmazható közvetlenül magánszemélyekkel szemben. Így azonban az irányelv által a vállalkozások átruházása esetére előírt következményeknek sincs közvetlen hatályuk.

22 A C-343/98. sz., Collino és Chiappero ügyben 2000. szeptember 14-én hozott ítélet (EBHT 2000., I-6659. o.) alapján valóban biztosnak lenne tekinthető, hogy az alapeljárásban átruházandó magánjogi társaságok is "államinak" tekintendők, amelynek következtében a kérdéses irányelv közvetlenül alkalmazandó, mivel az átruházó önkormányzati társulás a kedvezményezett társaságok 100%-os tulajdonosa. Azt is figyelembe kell venni azonban, hogy a kedvezményezett társaságok üzletrészei csak időlegesen maradnak az átruházó önkormányzati társulás kezében és - az egyesületi elnökség hozzájárulásának feltételével - már fennáll egy szerződés ezen üzletrészek valamely teljes egészében magántulajdonban lévő társaság részére történő átruházásáról. Ha tehát a kedvezményezett társaságokat nem tekintenénk állami szervnek, ez már önmagában elegendő lenne az irányelv közvetlen alkalmazhatóságának kizárására.

23 A második előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével kapcsolatban az előterjesztő bíróság rámutat, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában mindezidáig csak azzal az esettel foglalkoztak, amikor magánszemélyek hivatkoztak valamely irányelv közvetlen alkalmazhatóságára állami szervekkel szemben. A jelen ügyben az érintett munkavállalók azonban éppen azt kívánják, hogy egy egyébként közvetlenül alkalmazandó irányelvet velük szemben ne alkalmazzanak. Pontosan egy állami szerv az, amely hivatkozni kíván az irányelv közvetlen alkalmazhatóságára a saját és a kedvezményezett társaságok előnyére. Ehhez járul még, hogy a szóban forgó irányelv közvetlen alkalmazhatóságára hivatkozó állami szervnek magának nincs hatásköre az irányelv nemzeti jogba történő átültetésére.

24 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy ha egy állami szerv nem hivatkozhatna a szóban forgó irányelv közvetlen alkalmazhatóságára, akkor munkavállalóival szemben a munkaviszonyok átruházására sem hivatkozhatna, míg bizonyos munkavállalói a maguk számára hivatkozhatnának ezen irányelv közvetlen alkalmazhatóságára.

25 Ilyen körülmények között az Oberster Gerichtshof az eljárás felfüggesztése mellett határozott és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) Valamely magánjogi korlátolt felelősségű társaság, amelynek egyetlen tagja egy közjogi szociális segélyezési önkormányzati társulás, és amelyre magángazdasági igazgatási feladatokat bíztak (fogyatékkal élő személyek számára létesített üzem üzemeltetése révén nyújtott szociális segítség), akkor is «állami szervnek» tekintendő-e - azzal a következménnyel, hogy a 98/50/EK tanácsi irányelvvel módosított 77/187/EGK tanácsi irányelv (jelenleg: 2001/23/EK irányelv) nemzeti jogba nem kellően átültetett 3. cikkének (1) bekezdése, összefüggésben az 1. cikke (1) bekezdésének c) pontjával, közvetlenül alkalmazandó -, ha a szociális segélyező társulás üzletrésze átruházási szerződés alapján, amely csak a társulás elnökségének hozzájárulásától függ, egy teljesen magántulajdonban lévő korlátolt felelősségű társaságra száll át?

Amennyiben az erre a kérdésre adott válasz igenlő:

2) Valamely saját üzemét átruházó szociális segélyező önkormányzati társulás, mint az Európai Közösségek Bírósága ítélkezési gyakorlata értelmében vett «állami szerv», maga is hivatkozhat-e - azon munkavállalóival szemben, akik kifogásolják munkaszerződésük (az 1. kérdés szerinti) kedvezményezettekre történő átszállását, és munkaviszonyuknak az átruházóval való további fennállásához ragaszkodnak - az 1. kérdésben említett irányelvi rendelkezés nem kellő átültetése esetén az 1. kérdésben említett irányelv 3. cikke (1) bekezdésének, összefüggésben 1. cikke (1) bekezdésének c) pontjával, közvetlen alkalmazhatóságára olyan értelemben, hogy a munkaszerződések a kedvezményezettre átszálltnak tekintendők; szerepet játszik-e ebben a tekintetben az, hogy az átruházó «állami szerv» nem rendelkezik hatáskörrel valamely irányelv belső jogba való átültetésére, hanem erre egy felette álló jogalkotó (Land) jogosult?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

26 Tekintettel arra, hogy az előterjesztett kérdésekre adott válaszok világosan levezethetők a fennálló ítélkezési gyakorlatból, a Bíróság az eljárási szabályzat 104. cikkének 3. §-a szerint tájékoztatta az előterjesztő bíróságot azon szándékáról, hogy az ügyről indokolt végzéssel határoz, és felkérte a Bíróság alapokmányának 23. cikkében felsorolt feleket az ezzel kapcsolatos esetleges észrevételeik előterjesztésére.

Az első kérdésről

27 A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint, ha valamely irányelv rendelkezései feltétlenek és kellően pontosak, akkor a magánszemélyek hivatkozhatnak rájuk szervezetekkel vagy szervekkel szemben, amelyek olyan közhatalmi szerv felügyelete, illetve ellenőrzése alá tartoznak, mint például az önkormányzatok (lásd a 152/84. sz. Marshall-ügyben 1986. február 26-án hozott ítélet [EBHT 1986., 723. o.] 46. és 49. pontját, a fent hivatkozott Fratelli Costanzo ítélet 31. pontját és a C-188/89. sz., Foster és társai ügyben 1990. július 12-én hozott ítélet [EBHT 1990., I-3313. o.] 18. pontját).

28 Mivel a 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése és 1. cikke (1) bekezdésének c) pontja teljesítik a közvetlen hatály kiváltásához szükséges feltételeket, e rendelkezések alkalmazhatók az olyan magánjogi korlátolt felelősségű társasággal szemben, amelynek egyetlen tagja egy közjogi szociális segélyező önkormányzati társulás.

29 E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a társulás üzletrésze egy olyan átruházási szerződés szerint, amely csak a társulás elnökségének hozzájárulásától függ, olyan korlátolt felelősségű társaságra száll át, amelynek egyetlen tagja egy magántulajdonban lévő társaság. Itt ugyanis olyan projektről van szó, amely önmagában nem változtathatja meg az első társaság jogi természetét.

30 Így az első kérdésre adandó válasz az, hogy az olyan magánjogi korlátolt felelősségű társaság, amelynek egyetlen tagja egy közjogi szociális segélyező önkormányzati társulás, azon szervek közé tartozik, amelyekkel szemben hivatkozni lehet a 2001/23 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésére és 1. cikke (1) bekezdésének c) pontjának első mondatára.

A második kérdésről

31 Második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében azt szeretné megtudni, hogy a saját üzemét átruházó állami szerv hivatkozhat-e valamely munkavállalóval szemben a 2001/23 irányelv 3. cikke (1) bekezdésére, összefüggésben 1. cikke (1) bekezdése c) pontjának rendelkezéseivel, annak érdekében, hogy őt az átvevőnél munkaviszonya fenntartására kötelezze.

32 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint (lásd többek között a C-168/95. sz. Arcaro-ügyben 1996. szeptember 26-án hozott ítélet [EBHT 1996., I-4705. o.] 36. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot) valamely irányelv önmagában nem állapíthat meg kötelezettségeket magánszemélyek számára, és ezért az irányelv rendelkezésére, mint ilyenre magánszeméllyel szemben nem lehet hivatkozni.

33 Ezért állami szerv nem hivatkozhat valamely munkavállalóval szemben a 2001/23 irányelvre annak érdekében, hogy őt a munkaviszonyának egy vagy több kedvezményezett vállalkozással történő fenntartására kötelezze.

34 Ebben az összefüggésben lényegtelen, hogy az érintett állami szerv maga felelős-e vagy sem a kérdéses irányelv átültetésének elmaradásáért.

35 Ezért a második kérdésre adandó válasz az, hogy a saját üzemét átruházó állami szerv valamely munkavállalóval szemben nem hivatkozhat a 2001/23 irányelv 3. cikke (1) bekezdésére és 1. cikke (1) bekezdése c) pontjára annak érdekében, hogy őt az átvevőnél munkaviszonya fenntartására kötelezze.

A költségekről

36 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

1) Az olyan korlátolt felelősségű társaság, amelynek egyetlen tagja egy közjogi szociális segélyező önkormányzati társulás, azon szervek közé tartozik, amelyekkel szemben hivatkozni lehet a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 21-i 2001/23/EK tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdésére és 1. cikke (1) bekezdése c) pontjának első mondatára.

2) A saját üzemét átruházó állami szerv valamely munkavállalóval szemben nem hivatkozhat a 2001/23/EK tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdésére és 1. cikke (1) bekezdésének c) pontjára annak érdekében, hogy őt az átvevőnél munkaviszonya fenntartására kötelezze.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: német.