A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20002/2015/3. számú határozata sajtó-helyreigazítás tárgyában. [2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 12. §] Bírók: Hercsik Zita, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.002/2015/3/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Buczkó Ügyvédi Iroda (címe ; ügyintéző: dr. Buczkó Péter ügyvéd) által képviselt I. rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű felpereseknek a dr. Bodolai László (címe) ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen sajtó-helyreigazítás iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2014. szeptember 17. napján kelt 33.P.23.414/2014/3. számú ítélete ellen az I-II. rendű felperesek részéről 5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I. és II. rendű felperest, hogy tizenöt napon belül egyetemlegesen fizessen meg az alperes által szerkesztett honlapot üzemeltető ...-nek (...) 15.000 (Tizenötezer) forint + áfa fellebbezési költséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság a felpereseknek az alperes által szerkesztett ... internetes hírportálon ... napján közzétett "..." című cikkében írtak miatt előterjesztett sajtó-helyreigazítás iránti keresetét elutasította.

Kötelezte az I. és a II. rendű felpereseket, hogy fizessenek meg az alperesnek egyetemlegesen 15 napon belül nettó 30.000 forint perköltséget, míg a NAV Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága külön felhívására az államnak 36.000 forint illetéket.

Határozatának indokolásban idézte a Pp. 342. § (1)-(2) bekezdésében, a 343. § (1) bekezdésében, az Alaptörvény IX. cikkének (1), (2), (3) bekezdésében, az Smtv. 4. § (1), (2), (3) bekezdésében, 10. §-ában, 12. § (1)-(2) bekezdésében foglalt szabályokat, valamint a PK 12, 13, 14. és 15. számú állásfoglalásában és az Alkotmánybíróság 30/1992. (V. 26.) AB számú határozatának, valamint a 36/1994. (VI. 24.) AB számú határozatának indokolásában írtakat.

A kialakult bírói gyakorlat alapján konkrét alperesi ellenkérelem hiányában is vizsgálta azt, hogy a felperesek személye a sajtóközlemény tartalmából felismerhető-e, tekintettel arra, hogy a PK 13. számú állásfoglalásban írtakból következően sajtó-helyreigazítási igényt csak az érvényesíthet, akinek személyére a sajtóközlemény - nevének megjelölésével vagy egyéb módon - utal, vagy akinek személye a sajtóközlemény tartalmából felismerhető.

Nem értett egyet azzal a felperesi érveléssel, mely szerint a sajtó-helyreigazítási perben közömbös, hogy a helyreigazítást kérő személyiségi joga sérült-e, miután sajtó-helyreigazítási igényt az érvényesíthet, akinek a személyhez fűződő jogait megsértették. Miután a jogsértés a valótlan tényállítással, illetve a való tények hamis színben feltüntetésével valósul meg, a sajtó-helyreigazítást az kérheti, akiről ilyen jogsértő közlés történt, elsősorban az, akit a sajtóközleményben név szerint megjelöltek. Emellett sajtó-helyreigazítást az is követelhet, aki név szerint nem szerepel a sajtóközleményben, de a közlés a személyére vonatkozik, őt érinti, személye a tartalom alapján felismerhető. Abban az esetben, ha a sajtóközlemény név szerint vagy név nélkül burkolt utalásaival, bizonytalan megjelölésével többeket is sért, az érintettek közül bárki kérhet helyreigazítást, azonban csak saját nevében és a helyreigazítás tartalma is csak annak a személyére korlátozódhat, aki az igényt érvényesítette. Mindez abból következik, hogy a sajtó-helyreigazítás személyiségvédelmi eszköz, ezért csak azoknak a tényállításoknak, tényközléseknek a helyreigazítását lehet kérni, melyek az igényt érvényesítő fél személyére vonatkoznak.

Mindebből kiindulva azt vizsgálta, hogy történt-e a cikkben olyan valótlan tényállítás vagy a tényeknek olyan hamis színben történő feltüntetése, melyek a felperesekre vonatkoznak. Ezen vizsgálatának eredményeként arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperesek által helyreigazítani kért alperesi cikk sem címében, sem szövegében nem tartalmaz olyan tényállításokat, melyek személyüket akár közvetlenül, akár közvetetten érintené, ezért perbeli legitimáció hiányában sajtó-helyreigazítási igényt alappal nem érvényesíthetnek. Tényként állapította meg, hogy az I. rendű felperes a Fővárosi Törvényszék előtt folyamatban lévő, az alperesi közléssel érintett perben I. rendű felperesként, míg a II. rendű felperes további 18 felperes jogi képviselőjeként járt el, az alperesi cikk azonban semmilyen formában nem tartalmaz közlést a pert indító felperesekről, az általuk előterjesztett kereseti kérelemről a személyükre vonatkozó utalás a cikkben nincs. A felperesek személyét nem érinti az a közlés, hogy néhány kamarai határozat vagy az összes kamarai határozat megsemmisítésére került-e sor. Ugyancsak nem érinti személyiségüket ... elnök nyilatkozata.

Kiemelte, hogy szakmai jellegű viták eldöntésének fórumát nem képezheti a sajtó-helyreigazítási eljárás.

A perköltségviselés tárgyában a Pp. 78. §-a szerint határozott, figyelemmel a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet szabályaira, valamint a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ában és 15. §-ában foglaltakra.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az I. és II. rendű felperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben az első fokú határozat megváltoztatását és a kereseti kérelmüknek helyt adó döntés meghozatalát kérték, másodlagosan az első fokú határozat hatályon kívül helyezését indítványozták.

Hivatkoztak arra, hogy tévesen került sor a kereseti kérelmük érdemi vizsgálat nélkül történő elutasítására, miután az elsőfokú bíróság a tényállást mérlegeléssel tévesen állapította meg, abból megalapozatlan ténybeli és jogi következtetéseket vont le, a vonatkozó jogszabályokat tévesen értelmezte és alkalmazta. Álláspontjuk szerint egyértelműen megállapítható az, hogy a kifogásolt cikk személyüket közvetlenül érinti, rájuk vonatkozik, személyük beazonosítható annak ellenére, hogy nevük az írásban nem szerepel. A cikk tartalma és előzményei alapján nemcsak szűk szakmai körben, hanem az egész ügyvédi társadalom előtt beazonosíthatóak és miután a média is fokozott figyelemmel kísérte az ügyvédi kamarai tisztújítási kampányt, a választási eljárást, annak eredményét, az átlagolvasó is felismerhette, hogy az írás személyükkel kapcsolatos.

Önmagában is logikailag hibás és téves az első fokú határozat azon megállapítása, miszerint sem a cikk címe, sem annak szövege nem tartalmaz a személyükre vonatkozó tényállításokat.