A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40593/2014/6. számú határozata felelősség megállapítása tárgyában. [2006. évi V. törvény (Ctv.) 18. §, 19. §] Bírók: Botka Lászlóné, Csányi Terézia Katalin, Volein Anna

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Törvényszék G.40007/2011/77., *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40593/2014/6.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

11.Gf.40.593/2014/6.

A Fővárosi Ítélőtábla a jogtanácsos által képviselt felperes neve (felperes címe) felperes által kezdeményezett, a Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, felelősség megállapítása iránt indított perben a Törvényszék 2014. július 14. napján meghozott 15.G.40.007/2011/77. számú ítélete ellen az alperes részéről 79. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - a 2015. március 4. napján megtartott nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, fizessen meg a felperes részére 15 napon belül 40.000 (negyvenezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a adós társaság vezetőjeként a cég fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezte után nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el ügyvezetői feladatait és ezáltal a társasági vagyon 33.888.066 forint mértékben csökkent. Kötelezte az alperest, fizessen meg a felperesnek 617.800 forint perköltséget.

Határozatát azzal indokolta, hogy az alperes és házastársa volt tulajdonosa az adós társaságnak, az alperes egyben ügyvezetője is volt a társaságnak a cég megszűnéséig. Az adós társaságnak 2009. év végéig közel 34.000.000 forint tartozása keletkezett a felperessel szemben. Az adós társaság 2009. október 1-jétől végelszámolás alatt állt, majd 2010. június 11-én felszámolási eljárás, és a felszámolás közzétételére 2010. július 19-én került sor. A felszámoló nyilvántartásba vette a felperes követelését. Az adós társaságot a bíróság 2013. február 18-i végzésével - vagyon hiányában - egyszerűsített felszámolási eljárással szüntette meg. A perbeli időszakban a 1. társaság illetve a 2. társaság is az alperes és házastársa irányítása alatt működött.

A felperes 2011. január 12-én előterjesztett keresetében az alperes mögöttes felelősségének megállapítását kérte a Cstv. 33/A. §-a alapján arra hivatkozva, hogy az alperes az általa vezetett társaság fizetésképtelen helyzetében, majd a végelszámolás elrendelését követően is annak tudatában vásárolt a felperestől termékeket, hogy azt nem fogja tudni megfizetni. Az alperes tudatosan megtévesztette a felperest fizetésképtelenségét illetően, éves beszámolóit nem tette közzé, így a gazdálkodás tényleges állapotát a felperes nem tudta ellenőrizni. Az alperes felelőssége törvényi vélelem alapján fennáll, mert 2007-2008 évekre éves beszámolóját nem tette közzé. A felperes a felszámolás során a követeléséhez nem jutott hozzá.

Keresete alapjaként másodlagosan - arra az esetre, ha az alperes a törvényi vélelmet megdöntené - előadta, hogy az alperes felelőssége azon az alapon is megállapítható, hogy ügyvezetési feladatait 2007. évtől már nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el. Tudta, hogy az adós társaságnak nincs anyagi fedezete a beszállítók kifizetésére és a végelszámolás kezdeményezésével is a felszámolás megindítását kívánta elodázni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert a törvényi vélelem szerinte nem áll fenn, ugyanis az Igazságügy és Rendészeti Minisztérium (IRM) felé a beszámolókat 2008. évig papír alapon, majd 2008. évtől elektronikus úton beadta, e tényt a 3.000 forintos közzétételi díj befizetésével, feladóvevényekkel, könyvelők meghallgatásával kívánta bizonyítani. Előadta azt is, hogy Széchényi-hitelt csak éves beszámoló ellenében kaphatott a pénzintézettől, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal pedig beszámoló hiányában az adószámát bevonta volna.

Az elsőfokú bíróság először a törvényi vélelem fennállásának feltételeit vizsgálta és ennek körében megállapította: az IRM igazolta, hogy az adós társaság 2004-2009. közötti évekre vonatkozóan - a 2006. évet kivéve - nem nyújtotta be a beszámolót a minisztériumnak; a NAV szintén úgy nyilatkozott, hogy a 2007-2008. évi beszámolókat nem kapták meg, ezért felszólító levelet küldtek az adós társaságnak; a Törvényszék tájékoztatása szerint 2006. évig a beszámolók megküldésre kerültek a bíróságnak, azonban 2007-2008-2009 évekre vonatkozóan nem kerültek benyújtásra.

A tanúként meghallgatott könyvelők nyilatkozta szerint: 2007. évet illetően - a könyvelő bizonytalanul állította, hogy - valószínűleg beadásra került a beszámoló; a 2008. évi mérleggel kapcsolatosan a könyvelő valószínűnek tartotta, hogy az megküldésre került, mert - álláspontja szerint - a NAV ellenkező esetben felszólította volna az adós társaságot a bevallás benyújtására, akár az adószámát is felfüggeszthették volna. Kifejtette, hogy a számítógépi adatbázisukból már nem állapítható meg, hogy 2009 májusában az ügyfélkapun keresztül beküldésre került-e a beszámoló.

A bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását követően megállapította:

A 2007. évi mérlegre vonatkozóan az IRM, a cégbíróság és a NAV egyező nyilatkozatával szemben az alperes által csatolt 2008. júniusi tértivevény nem igazolja, hogy az adós beszámolója feladásra került; a nem érdektelen tanú nyilatkozata, miszerint lehet, hogy feladásra került ez a mérleg, nem fogadható el, mert a társaság könyvelőjeként érdekében áll a közzététel, letétbehelyezés igazolása.

A 2008. évi mérleggel kapcsolatosan a bíróság megállapította, hogy a költségtérítés 2009. májusi befizetésének igazolása önmagában szintén nem igazolja a 2008. évi mérleg benyújtását, hiszen a könyvelő előadása szerint is csak a befizetés és ennek igazolása kiadását követően kerülhet sor a beszámoló elektronikus benyújtására.

Az adóbevallás nem vehető figyelembe a beszámoló közzétételi kötelezettségeként. Kifejtette, hogy a 2007-2008-2009 évi mérlegek megléte, bemutatása nem bizonyítja, hogy azok letétbe helyezése, közzététele megtörtént.

Az első fokú eljárás során a bíróság a felperes indítványára könyvszakértői véleményt szerzett be, mely szerint az adós társaság eladósodottsága 2007. évre vonatkozóan 93,64%-os, 2008. évre vonatkozóan 111%-os mértékű volt, jelentős veszteséggel gazdálkodott, már a 2007-es évtől nem állt rendelkezésre elegendő forgóeszköz a kötelezettségek teljesítésére, a cég 2008. évre eladósodott. A szakértő megállapította, hogy az adós társaság bevétele az alperes érdekeltségébe tartozó társaságnak került kifizetésre és a kifizetések mögötti teljesítést semmi sem igazolta. Ezen túlmenően az alperes a 21.000.000 forint összegű - a tagok részére nyújtott - kölcsön behajtása iránt sem intézkedett, illetve egyes gépjárművek nyilvántartásból történt kivezetésének oka sem volt tisztázható. A fentiek alapján az elsőfokú bíróság mind a meg nem döntött törvényi vélelem, mind a szakértői vélemény alapján megállapította az alperes vagyonvesztést okozó magatartását.