A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40593/2014/6. számú határozata felelősség megállapítása tárgyában. [2006. évi V. törvény (Ctv.) 18. §, 19. §] Bírók: Botka Lászlóné, Csányi Terézia Katalin, Volein Anna

Fővárosi Ítélőtábla

11.Gf.40.593/2014/6.

A Fővárosi Ítélőtábla a jogtanácsos által képviselt felperes neve (felperes címe) felperes által kezdeményezett, a Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, felelősség megállapítása iránt indított perben a Törvényszék 2014. július 14. napján meghozott 15.G.40.007/2011/77. számú ítélete ellen az alperes részéről 79. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - a 2015. március 4. napján megtartott nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, fizessen meg a felperes részére 15 napon belül 40.000 (negyvenezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a adós társaság vezetőjeként a cég fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezte után nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el ügyvezetői feladatait és ezáltal a társasági vagyon 33.888.066 forint mértékben csökkent. Kötelezte az alperest, fizessen meg a felperesnek 617.800 forint perköltséget.

Határozatát azzal indokolta, hogy az alperes és házastársa volt tulajdonosa az adós társaságnak, az alperes egyben ügyvezetője is volt a társaságnak a cég megszűnéséig. Az adós társaságnak 2009. év végéig közel 34.000.000 forint tartozása keletkezett a felperessel szemben. Az adós társaság 2009. október 1-jétől végelszámolás alatt állt, majd 2010. június 11-én felszámolási eljárás, és a felszámolás közzétételére 2010. július 19-én került sor. A felszámoló nyilvántartásba vette a felperes követelését. Az adós társaságot a bíróság 2013. február 18-i végzésével - vagyon hiányában - egyszerűsített felszámolási eljárással szüntette meg. A perbeli időszakban a 1. társaság illetve a 2. társaság is az alperes és házastársa irányítása alatt működött.

A felperes 2011. január 12-én előterjesztett keresetében az alperes mögöttes felelősségének megállapítását kérte a Cstv. 33/A. §-a alapján arra hivatkozva, hogy az alperes az általa vezetett társaság fizetésképtelen helyzetében, majd a végelszámolás elrendelését követően is annak tudatában vásárolt a felperestől termékeket, hogy azt nem fogja tudni megfizetni. Az alperes tudatosan megtévesztette a felperest fizetésképtelenségét illetően, éves beszámolóit nem tette közzé, így a gazdálkodás tényleges állapotát a felperes nem tudta ellenőrizni. Az alperes felelőssége törvényi vélelem alapján fennáll, mert 2007-2008 évekre éves beszámolóját nem tette közzé. A felperes a felszámolás során a követeléséhez nem jutott hozzá.

Keresete alapjaként másodlagosan - arra az esetre, ha az alperes a törvényi vélelmet megdöntené - előadta, hogy az alperes felelőssége azon az alapon is megállapítható, hogy ügyvezetési feladatait 2007. évtől már nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el. Tudta, hogy az adós társaságnak nincs anyagi fedezete a beszállítók kifizetésére és a végelszámolás kezdeményezésével is a felszámolás megindítását kívánta elodázni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert a törvényi vélelem szerinte nem áll fenn, ugyanis az Igazságügy és Rendészeti Minisztérium (IRM) felé a beszámolókat 2008. évig papír alapon, majd 2008. évtől elektronikus úton beadta, e tényt a 3.000 forintos közzétételi díj befizetésével, feladóvevényekkel, könyvelők meghallgatásával kívánta bizonyítani. Előadta azt is, hogy Széchényi-hitelt csak éves beszámoló ellenében kaphatott a pénzintézettől, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal pedig beszámoló hiányában az adószámát bevonta volna.

Az elsőfokú bíróság először a törvényi vélelem fennállásának feltételeit vizsgálta és ennek körében megállapította: az IRM igazolta, hogy az adós társaság 2004-2009. közötti évekre vonatkozóan - a 2006. évet kivéve - nem nyújtotta be a beszámolót a minisztériumnak; a NAV szintén úgy nyilatkozott, hogy a 2007-2008. évi beszámolókat nem kapták meg, ezért felszólító levelet küldtek az adós társaságnak; a Törvényszék tájékoztatása szerint 2006. évig a beszámolók megküldésre kerültek a bíróságnak, azonban 2007-2008-2009 évekre vonatkozóan nem kerültek benyújtásra.

A tanúként meghallgatott könyvelők nyilatkozta szerint: 2007. évet illetően - a könyvelő bizonytalanul állította, hogy - valószínűleg beadásra került a beszámoló; a 2008. évi mérleggel kapcsolatosan a könyvelő valószínűnek tartotta, hogy az megküldésre került, mert - álláspontja szerint - a NAV ellenkező esetben felszólította volna az adós társaságot a bevallás benyújtására, akár az adószámát is felfüggeszthették volna. Kifejtette, hogy a számítógépi adatbázisukból már nem állapítható meg, hogy 2009 májusában az ügyfélkapun keresztül beküldésre került-e a beszámoló.

A bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását követően megállapította:

A 2007. évi mérlegre vonatkozóan az IRM, a cégbíróság és a NAV egyező nyilatkozatával szemben az alperes által csatolt 2008. júniusi tértivevény nem igazolja, hogy az adós beszámolója feladásra került; a nem érdektelen tanú nyilatkozata, miszerint lehet, hogy feladásra került ez a mérleg, nem fogadható el, mert a társaság könyvelőjeként érdekében áll a közzététel, letétbehelyezés igazolása.

A 2008. évi mérleggel kapcsolatosan a bíróság megállapította, hogy a költségtérítés 2009. májusi befizetésének igazolása önmagában szintén nem igazolja a 2008. évi mérleg benyújtását, hiszen a könyvelő előadása szerint is csak a befizetés és ennek igazolása kiadását követően kerülhet sor a beszámoló elektronikus benyújtására.

Az adóbevallás nem vehető figyelembe a beszámoló közzétételi kötelezettségeként. Kifejtette, hogy a 2007-2008-2009 évi mérlegek megléte, bemutatása nem bizonyítja, hogy azok letétbe helyezése, közzététele megtörtént.

Az első fokú eljárás során a bíróság a felperes indítványára könyvszakértői véleményt szerzett be, mely szerint az adós társaság eladósodottsága 2007. évre vonatkozóan 93,64%-os, 2008. évre vonatkozóan 111%-os mértékű volt, jelentős veszteséggel gazdálkodott, már a 2007-es évtől nem állt rendelkezésre elegendő forgóeszköz a kötelezettségek teljesítésére, a cég 2008. évre eladósodott. A szakértő megállapította, hogy az adós társaság bevétele az alperes érdekeltségébe tartozó társaságnak került kifizetésre és a kifizetések mögötti teljesítést semmi sem igazolta. Ezen túlmenően az alperes a 21.000.000 forint összegű - a tagok részére nyújtott - kölcsön behajtása iránt sem intézkedett, illetve egyes gépjárművek nyilvántartásból történt kivezetésének oka sem volt tisztázható. A fentiek alapján az elsőfokú bíróság mind a meg nem döntött törvényi vélelem, mind a szakértői vélemény alapján megállapította az alperes vagyonvesztést okozó magatartását.

Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel és kérte elsődlegesen az első fokú határozat megváltoztatását, a felperesi kereset elutasítását, másodlagosan az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az IRM és a NAV nemleges nyilatkozatát fogadta el a könyvelők tanúvallomásával szemben, akik egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy az adós beszámolóinak közzététele megtörtént, mert ennek hiánya jogkövetkezménnyel járt volna és az adós társaság esetében ilyen jogkövetkezmények nem következtek be. Ezen túlmenően az alperes feladóvevénnyel igazolta, hogy a beszámolókat az IRM és a cégbíróság felé megküldte. Álláspontja szerint a beszámolók léte, felszámoló részére történő átadása is bizonyítja azt, hogy ezek letétbe helyezésre kerültek. Hiányolta az elsőfokú bíróság indokolását, hogy a könyvelők tanúvallomását miért nem fogadta el.