A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20268/2020/10. számú határozata közérdekű adat kiadása tárgyában. [2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 29. §, 31. §, (2) bek., 301/2016. (IX. 30.) Korm. rendelet 4. §] Bírók: Békefiné dr. Mózsik Tímea, Lesenyei Terézia, Pullai Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf....../2020/10.

A Fővárosi Ítélőtábla a Karsai Dániel Ügyvédi Iroda (......, ügyintéző: dr. Karsai Dániel András ügyvéd) által képviselt felperes neve (.....) felperesnek a Lovászi-Tóth Ügyvédi Iroda (....., ügyintéző: dr. Lovászi-Tóth Ádám ügyvéd) által képviselt alperes neve (......) alperes ellen közérdekű adat kiadása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2020. január 23. napján kelt 22.P......./2019/17. számú ítélete ellen az alperes 18. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000 (Húszezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

[1] A felperes 2018. június 20-án közérdekű adatigényléssel fordult az alpereshez, amelyben az országgyűlési képviselők választása kampányköltségek átláthatóvá tételéről szóló 2013. évi LXXXVII. törvény 8. § (1) bekezdése alapján az egyéni jelöltek által a törvény 1. §-a szerinti támogatás összegének felhasználásáról benyújtott elszámolás és az ahhoz csatolt, az összes kifizetést igazoló bizonylatok; a 8/A. § (1) bekezdése alapján a pártlistát állító pártok által a törvény 2/A. §-a szerint folyósított 1. § szerinti támogatásról benyújtott összesített elszámolás és az ahhoz csatolt az összes kifizetést igazoló bizonylatok; a törvény 8/C. § (5) bekezdése alapján a Nemzeti Választási Iroda által a alperes neve nak elküldött értesítések; valamint a 8/C. § (6) bekezdése alapján a alperes neve által a befizetési kötelezettségről meghozott határozatok e-mailben történő kiadását kérte az alperestől.

[2] Az alperes a 2018. július 5-én kelt elektronikus levélben tájékoztatta a felperest, hogy a kért adat térítési díja 5.414.856 forint. Kérte a felperes nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy ilyen költség mellett fenntartja-e az adatigényét, egyúttal a teljesítésre vonatkozó határidőt az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 29. § (2) bekezdése alapján 15 nappal meghosszabbította.

[3] A felperes a 2018. július 17-én kelt válaszlevelében fenntartotta az adatkiadási kérelmét és előadta, hogy álláspontja szerint a költségigény jelentősen eltúlzott, majd 2018. szeptember 13-án bejelentéssel fordult a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH) és eljárást kezdeményezett a költségtérítés felülvizsgálata érdekében. A NAIH a bejelentés következtében eljárást indított, amelynek eredményeként 2019. május 17-én írásban tájékoztatta a felperest, hogy az alperes a hatóság felhívása ellenére sem vállalta költségmentesen megküldeni a kért adatokat. Tájékoztatta továbbá, hogy a bíróságtól kérheti a költségtérítés felülvizsgálatát.

[4] A felperes keresetet terjesztett elő az alperes által az adatkiadási kérelem teljesítésének előfeltételéül szabott költségtérítés felülvizsgálata iránt. Kérte, hogy annak összegét a bíróság 0 forintban határozza meg. Arra hivatkozott, hogy az alperes semmivel sem igazolta költségszámítása összegszerűségét a saját tényelőadásán kívül.

[5] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a költségszámítását megfelelően igazolta az Infotv.-re és a 301/2016. (IX. 30.) Korm. rendelet 4. § (4) bekezdésére hivatkozással. Csatolta továbbá az önköltségszámítási szabályzatát, valamint táblázatos kimutatást arra vonatkozóan, hogy a megyei szervezeti egységei által leadott jelentések szerint mennyi az adatkiadási kérelem teljesítéséhez szükséges óraszám. Előadta, hogy a kiadni kért számlákon, bizonylatokon személyes adatok szerepelhetnek, amelynek kiadására az adatkezelő nem jogosult, azok kitakarása az alperes számára pedig aránytalan munkaterhet jelentene. Kifejtette, hogy az alperesnél 5800 alkalmazott dolgozik, akik munkaerejének fokozott igénybevételét tenné szükségessé az adatkiadási kérelem teljesítése.

[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperest a felperes 2018. június 20-án kelt és az alperes részére megküldött közérdekű adatkiadási kérelem teljesítéséért költségtérítés nem illeti meg. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 228.600 forint perköltséget.

[7] Határozatát az Infotv. 29. § (3), (3a), (4), (5) és (6) bekezdésére, 30. § (1) bekezdésére, valamint 31. § (1), (2) és (3) bekezdéseire alapította.

[8] A felperes keresete következtében azt vizsgálta, hogy az alperes a perbeli adatkiadás iránti kérelemmel összefüggésben alappal számított-e fel költségtérítést, és amennyiben igen, úgy a felszámítás összegszerűsége indokolt-e.

[9] Hangsúlyozta, hogy a közérdekű adatkiadási kérelemnek főszabály szerint ingyenesen köteles a közfeladatot ellátó szerv eleget tenni. Kifejtette, hogy az adatigénylés teljesítése bizonyos mértékű munkaerő-ráfordítást szükségképpen igényel, amely a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő alkotmányos alapjog intézményi biztosításának velejárója. Rögzítette, hogy csak a 4 munkaórát meghaladó munkaerő-ráfordítás költsége számítható fel az adatigénylővel szemben, az is csak akkor, amennyiben az adatigénylés teljesítése a közfeladatot ellátó szerv tevékenységének ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételével jár. Utalt a BDT2019.4074. számú eseti döntésben megnyilvánuló ítélkezési gyakorlatra, amely szerint ennek megítélése minden esetben az összes körülmény körültekintő mérlegelésével állapítható meg.

[10] Megállapította, hogy az alperes e körben arra hivatkozott, hogy a felperes által kiadni kért számlák, bizonylatok anonimizálása, a személyes adatok kitakarása olyan mértékű munkaerő-ráfordítást igényel, amely költségtérítés felszámítását teszi szükségessé.

[11] A törvényszék hangsúlyozta, hogy az alperesnek, mint adatkezelőnek kell bizonyítania a költségei felszámításának indokoltságát és annak összegszerűségét. Megállapította ugyanakkor, hogy az alperes ezen tényállítása alátámasztására alkalmas bizonyítékot nem csatolt, illetve bizonyítási indítvánnyal nem élt. Az alperes önköltségszámítási szabályzata pusztán egy iránymutatást rögzít arra nézve, hogy milyen költségek számíthatók fel, ugyanakkor semmilyen konkrétumot nem tartalmaz a jelen perbeli esetre vonatkozóan. A csatolt táblázatos kimutatás pedig az alperes tényelőadásának tekinthető az elsőfokú bíróság álláspontja szerint, amely nyilvánvalóan bizonyítékul nem szolgálhat. A táblázatot továbbá az alperest a perben képviselő jogi képviselő írta alá, így annak tényleges bizonyító ereje erre tekintettel sincs.

[12] Az elsőfokú bíróság akként foglalt állást ugyanakkor, hogy a feltüntetett óraszámok még bizonyítottságuk esetén sem jelentenek aránytalan munkaterhet az adott szervezeti egység számára. Megállapította, hogy az alperes a fentieken túl semmilyen további bizonyítékot nem csatolt, így a törvényszék nem tudta azt a körültekintő mérlegelést, illetve vizsgálatot elvégezni, amely alapján az alperes által felszámított költség indokoltsága és összegszerűsége megállapítható lett volna. Nem állt rendelkezésre adat arra vonatkozóan, hogy milyen mennyiségű, illetve mértékű adatok kiadása szükséges, illetve mekkora munkaerő-ráfordítás kell az egyes személyes adatok kitakarásához, és ez ténylegesen milyen munkafolyamatot jelent. A törvényszék álláspontja szerint önmagában az az alperesi tényelőadás, hogy a számlákon, bizonylatokon személyes adatok kitakarása szükséges, nem jelent sem bonyolult munkafolyamatot, sem hosszadalmas eljárást.