BH 2007.1.22 Készfizető kezességen alapuló fizetési kötelezettség biztosítására is kiállítható váltó. Ilyen esetben az alapügyletből eredő - a Ptk. 276. §-ának (1) bekezdésére alapított - kifogások a váltó rendelvényesével szemben, amennyiben egyben az alapjogviszony jogosultja is, a váltóperben is felhozhatók [1/1965. (I. 24.) IM r. (továbbiakban: Vár.) 17. §, 28. § (2) bek., 78. § (1) bek.].

Az alperes 1999. szeptember 10-étől egyetlen tagja és egyben ügyvezetője is volt az O. C. Kft.-nek. A felperes és az alperes által képviselt O. C. Kft., valamint az alperes mint készfizető kezes 1999. október 4-én kölcsönszerződést kötöttek egymással, melyben rögzítették, hogy a felperes az O. C. Kft.-nek 2000. szeptember 30-ai lejárattal 6 600 000 Ft kölcsönt nyújtott. 1999. október 4-én a kölcsöntartozás megfizetésének biztosítására sor került a felperes mint jogosult és az O. C. Kft. mint zálogkötelezett között jelzálogjog szerződés megkötésére is, az alperes pedig - ugyancsak 1999. október 4-én - "az O. C. Kft. tartozásának biztosítására, mint készfizető kezes" váltót is kiállított, melyben 6 600 000 Ft és ennek 1999. szeptember 30-ától járó 20%-os kamatai megfizetésére vállalt 2000. szeptember 30-a "elteltével" fizetési kötelezettséget jelen per felperese felé.

Az O. C. Kft. 1999. október 14-e és 2000. június 21-e között felszámolás alatt állt. A felperes a felszámolási eljárás során hitelezői igénybejelentéssel nem élt, nem vett részt a hitelezők és az adós által 2000. június 21-én megkötött - a bíróság által jóváhagyott - egyezség megkötésében sem.

A felperes a B. Városi Bíróság előtt pert indított az O. C. Kft., valamint jelen per alperese ellen a kölcsön megfizetése iránt. A per során a felperes - annak rögzítése mellett, hogy az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 41. § (1) bekezdésében írtakra tekintettel nem érvényesíthet követelést az O. C. Kft.-vel szemben - elállt a főadóssal szemben előterjesztett keresetétől és a bíróság az O. C. Kft. vonatkozásában a pert megszüntette. Ugyanakkor a városi bíróság ítéletében 3 300 000 Ft és kamatai tekintetében marasztalta jelen per alperesét, mert az volt az álláspontja, hogy fizetési kötelezettsége az általa vállalt "váltókezesség" alapján fennáll. Ezt az elsőfokú ítéletet a megyei bíróság megváltoztatta és A. P.-val - aki a jelen per alperese is - szembeni keresetet - arra hivatkozással, hogy a perben nem váltójogi jogviszonyon alapuló igényt érvényesített a felperes, hanem készfizető kezesi felelősségre alapítottan kérte A. P. marasztalását, az ilyen jogcímen való igényérvényesítésnek azonban a Ptk. 273. § (1) bekezdés első fordulata alapján jogi akadálya van - elutasította.

2004. február 14-e óta az O. C. Kft. ismét felszámolás alatt áll.

Ezt követően indított a felperes váltótartozás megfizetése iránt pert az alperes ellen. Módosított keresetében 3 340 000 Ft és kamatai tekintetében kérte az alperes marasztalását.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság ezt az ítéletet végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.

Az újabb eljárásban a felperes a kereset jogszabályi alapjaként az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 75. §-át, 33. § (1) bek. és 34. § (2) bekezdését jelölte meg.

Az elsőfokú bíróság az újabb eljárás során meghozott ítéletében a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság - bár az volt az álláspontja, hogy az alperes tévesen hivatkozik a res iudicata fennállására -, abból indult ki, hogy - mivel a felperes a lejárt hitelezői igényét nem érvényesítette az O. C. Kft. ellen indult felszámolási eljárásban - a Cstv. 41. § (1) bekezdésében írtakból következően megszűnt az az alapjogviszony, melynek biztosítására az alperes fedezeti váltónak minősülő saját váltót állított ki. Az "alapjogviszonyhoz" szorosan kapcsolódó váltó "fedezeti jellege miatt" viszont bekövetkezett az alapjogviszonyhoz kapcsolódó biztosíték megszűnése is. Ezért a felperes követelése - mely egyébként nem évült el - alaptalan.

A felperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy 3 napon belül fizessen meg a felperesnek 3 340 000 Ft tőkét és ennek 2000. október 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 6%-os kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítéletben kifejtettek szerint a perbeli váltó a Vár. 75. §-ában írtaknak megfelelő saját váltó volt, mely a lejárat dátum szerinti meghatározása folytán nem minősül megtekintésre szóló váltónak. Az ügyleti kamatra vonatkozó kikötést ezért a Vár. 5. § (1) bekezdése alapján érvénytelennek tekintette a másodfokú bíróság. Rámutatott arra, hogy a készfizető kezességre való utalás nem minősíti az alperest váltókezessé, a Vár. 30. § (1) bekezdése szerinti váltókezesség biztosítására nem került sor. Tévesen minősítette az elsőfokú bíróság fedezeti váltónak a perbeli saját váltót, melyet az alperes mint magánszemély úgy állított ki, hogy az O. C. Kft. és a felperes által megkötött kölcsönszerződés még csak nem is utal a váltó kiállítására.

A felperes a váltójogviszony alapján történő igényérvényesítést választotta a perben, a kölcsönszerződéstől független váltó alapján pedig az alperes marasztalásának helye van. A jogerős ítélet a Vár. 78. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 28. § (1) bekezdésén és 48. § (1) bekezdés 2. pontján alapult.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben - tartalmát tekintve - a másodfokú ítélet megváltoztatását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A Cstv. 35. § (1) és 41. §-ára hivatkozással rámutatott arra, hogy a felszámolás kezdő időpontjában az O. C. Kft. valamennyi tartozása lejárttá vált, a felszámolási eljárásban hitelezőként nem szereplő felperes pedig nem érvényesíthette az egyezségkötés után az O. C. Kft.-vel szembeni követelését, mert a kölcsönjogviszony megszűnt.

A jogerős ítélet a Vár. helytelen értelmezésével minősítette a perbeli fedezeti váltót egyszerű saját váltónak. A fedezeti váltó mellett vélelem szól. Amennyiben a váltójogosult nem bizonyítja, hogy a váltót fizetésül adták, az fedezeti váltónak minősül. Jelen esetben pedig egyértelmű, hogy az fedezetül, a kölcsön biztosítékaként és nem fizetésül szolgált. Ebből következően viszont az alapkövetelés megszűnése a váltókövetelés megszűnését is maga után vonja.