A Legfelsőbb Bíróság Bfv.712/2007/6. számú határozata csalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 17. §] Bírók: Akácz József, Demeter Ferencné, Kónya István

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.III.712/2007/6.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2008. év február hó 5. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt a terheltek ellen folyamatban volt büntetőügyben a IV. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 4.B.III.835/2004/15. számú, és a Fővárosi Bíróság 28.Bf.III.6758/2006/5. számú ítéletét a IV. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság a 2006. március 16-án meghozott - és a Fővárosi Bíróság 28.Bf.III.6758/2006/5. számú ítélete folytán 2007. március 7-én jogerőre emelkedett - 4.B.III.835/2004/15. számú ítéletével a IV. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 4 rendbeli felbujtóként, bűnszövetségben, üzletszerűen, jelentős kárt okozva elkövetett csalás bűntettének kísérletében, 4 rendbeli felbujtóként megvalósított közokirat-hamisítás bűntettében, 12 rendbeli közokirat-hamisítás előkészületének vétségében, valamint - a Szentesi Városi Bíróság 2002. november 27-én jogerőre emelkedett 2.B.240/2002/4. számú végzésével alkalmazott próbára bocsátó rendelkezést hatályon kívül helyezve - 15 rendbeli, ebből négy esetben kísérletként elkövetett csalás bűntettében és 20 rendbeli, három esetben kísérleti szakban maradt csalás vétségében. Ezért őt halmazati büntetésül 2 év 6 hó börtönbüntetésre, továbbá a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte.

Az irányadó tényállás - túl azon, hogy rögzíti a Szentesi Városi Bíróság 2.B.240/2002/4. számú végzésében megállapított, a 15 rendbeli csalás bűntette, illetve a 20 rendbeli csalás vétsége alapjául szolgáló tényeket - a következőket tartalmazza:

A IV. rendű terhelt társainak, az I., II. és III. rendű terheltnek felvetette azt az ötletet, hogy lakásokat béreljenek ki, amely ügyletekhez a pénzt és a hamis iratokat ő fogja szolgáltatni. Megállapodtak abban, hogy az így kibérelt lakásokat értékesítik, a befolyt pénzt pedig egyenlő arányban elosztják egymás között. A IV. rendű terhelt az ingatlan bérlésekhez és eladásokhoz telefonkártyákat is biztosított társai részére. A IV. rendű terhelt kikötése az volt, hogy ő személyesen nem vesz részt az ügyletek megkötésénél, mert különböző csalások miatt már folyik vele szemben büntetőeljárás, s adatai, fényképe, újlenyomata ismert a hatóság előtt. Ezt követően újsághirdetésekből kiadó lakásokat kerestek, majd a társak a IV. rendű terhelttől kapott mobilkártyák felhasználásával kapcsolatba léptek a bérbeadókkal és az ugyancsak a IV. rendű terhelttől kapott hamis iratokkal bérleti, illetőleg adásvételi szerződéseket kötöttek.

Ennek megfelelően négy cselekmény elkövetésére került sor az alábbiak szerint.

2002. november 23-án az I. rendű terhelt - a IV. rendű terhelt által átadott meghamisított személyi igazolványt felhasználva - a II. rendű terhelt tanúkénti közreműködésével bérbe vett egy 20.000.000 forint értékű XI. kerületi lakást. Ezután a IV. rendű terhelt a lakást 25.000.000 forintért eladásra hirdette meg. A hirdetésre jelentkező vevőkkel a II. rendű terhelt mint tulajdonos, az I. rendű terhelt pedig mint közös képviselő tárgyalt. Az I. és II. rendű terhelt azonban - mivel időközben megbeszélték, hogy az eladásba nem mennek bele - a szerződéskötésnél végül nem jelentek meg, ilyen módon a lakás eladására nem került sor.

2002. november 24-én - a IV. rendű terhelt megbízása alapján - az álnevet használó II. rendű terhelt egy ugyancsak XI. kerületi lakást vett bérbe, amelyhez a havi bérleti díjat és a kaució összegét a IV. rendű terhelt biztosította. A IV. rendű terhelt ezt követően megbízta a III. rendű terheltet a lakás értékesítésével, amelyhez rendelkezésére bocsátott egy meghamisított személyi igazolványt is.

A IV. rendű terhelt a lakást 14.000.000 forintos eladási áron hirdette meg az újságban. A vevőkkel a III. rendű terhelt tárgyalt, majd - 10.000.000 forintos vételárban megállapodva - 2002. december 3-án együtt megjelentek az ügyvédi irodában. A III. rendű terhelt az ingatlan papírjaival együtt átadta az ügyvédnek a hamis személyi igazolványt is, mely utóbbiról az ügyvéd fénymásolatot készített. Az adásvételi szerződésbe a hamis igazolványban szereplő adatok kerültek. Minthogy azonban az ingatlant haszonélvezeti jog terhelte, szükségessé vált az arról lemondó nyilatkozat elkészíttetése is, amelyre a III. rendű terhelt ígéretet tett. A vevők az ügyvéddel együtt azonban ettől függetlenül 2002. december 4-én érdeklődtek a haszonélvezőként feltüntetett szülők után, így kiderült, hogy a szerződést nem az arra jogosult kötötte. Ezért a vevők elálltak a szerződéstől és feljelentést tettek. A III. rendű terhelt 2002. december 6-án már nem jelent meg az ügyvédnél, s a hamis személyi igazolványt is visszaadta a IV. rendű terheltnek, aki azt elégette.

2002. december 2-án az I. rendű terhelt - a IV. rendű terhelt által biztosított pénzt, valamint hamis személyi igazolványt felhasználva - egy III. kerületi, 30-40.000.000 forint értékű ingatlant vett bérbe. A bérleti szerződés megkötését követően az I. rendű terhelt ezt az igazolványt visszaszolgáltatta a IV. rendű terheltnek, de ugyanakkor kapott tőle egy másik, a lakás tulajdonosának adataival hamisított személyi igazolványt, mert a IV. rendű terhelt szándéka az volt, hogy a lakás eladása során az I. rendű terhelt a tulajdonost személyesítse meg.

A IV. rendű terhelt a lakást 20.000.000 forintos vételáron eladásra hirdette meg. 2002. december 4-én az I. rendű terhelt beszélt a hirdetésre jelentkező vevővel, s megállapodtak egy következő napi találkozóban. A vevő jelölt azonban időközben felvette a kapcsolatot a közös képviselővel és a lakás tulajdonosával, ekként megtudta, hogy a lakás nem eladó. Az I. rendű terhelt - aki a IV. rendű terhelt előtt csak színlelte az eladásban való közreműködését, de abban valójában nem akart részt venni - a 2002. december 5-i találkozóra nem ment el. A IV. rendű terhelt az I. rendű terhelttől visszakérte a lakás tulajdonosának nevére hamisított személyi igazolványt, amelyet az I. rendű terhelt egyébként fel sem használt. 2003. január 25-én a II. rendű terhelt - ezúttal is a IV. rendű terhelttől kapott személyi igazolványt és pénzt felhasználva - egy V. kerületi lakás bérbevételére kötött szerződést, amelynél tanúként jelen volt az I. rendű terhelt is. Ezt követően a 10.000.000 forint értékű lakást a IV. rendű terhelt 9,5 millió forintért eladásra hirdette meg. A vevővel az I. és II. rendű terhelt tárgyalt, amelynek eredményeként 7,5 millió forintos vételárban állapodtak meg. Az adásvételi szerződés megkötésére megbeszélt időpontban azonban végül a terheltek egyike sem jelent meg, szándékuk ugyanis az volt, hogy - a IV. rendű terheltet félrevezetve - időt nyerjenek.