BH 2007.3.78 A Be. 2. § (2) bekezdésében módosult törvényes vád fogalma csak a 2006. július hó 1-je után benyújtott vádiratokra alkalmazható [Be. 2. § (2) bek., Be. 267. § (1) bek. j) pont és k) pont, Be. 605. § (2) bek.].

A F. Főügyészség 2005. év augusztus hó 1. napján benyújtott vádiratával az I. r. vádlottat a Btk. 310. § (1) bekezdésébe ütköző, a (4) bekezdés szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett, az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűntettével, a Btk. 310. § (1) bekezdésébe ütköző, a (3) bekezdés szerint minősülő bűnsegédként elkövetett adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntettével, a Btk. 310. § (1) bekezdésébe ütköző, a (2) bekezdés szerint minősülő bűnsegédként, az adóbevételt nagyobb mértékben csökkentő adócsalás bűntettével, a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző, a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett csalás bűntettével, 2 rb., a Btk. 276. §-ába ütköző, az egyik esetben folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségével,

A II. r. vádlottat a Btk. 310. § (1) bekezdésébe ütköző, a (3) bekezdés szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett társadalombiztosítási csalás bűntettével, 6 rb., a Btk. 310. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő, az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntettével, a Btk. 310. § (1) bekezdésébe ütköző, a (2) bekezdés szerint minősülő, az adóbevételt nagyobb mértékben csökkentő adócsalás bűntettével, a Btk. 276. §-ába ütköző magánokirat-hamisítás vétségével vádolta.

A F. Megyei Bíróság 2006. év szeptember hó 25. napján kelt végzésével a II. r. vádlottal szemben a büntetőeljárást, az I. r. vádlottal szemben pedig a 6 rb., bűnsegédként elkövetett adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntette, 1 rb. bűnsegédként elkövetett, adóbevételt nagyobb mértékben csökkentő adócsalás bűntette miatt folyamatban levő büntetőeljárást megszüntette. Végzésének indokolása szerint a vád csupán általánosságban utal a vádlottak cselekményeire, illetve a vádlottak cselekményeinek csupán a vád szerinti eredményét tartalmazza anélkül, hogy a cselekményeket részletesen megjelölte volna. Mivel az ügyész nem tett eleget a bíróság azon felhívásának, hogy a vádiratban hivatkozott, de ott meg nem jelölt színlelt szerződéseket, számlákat és átutalásokat beazonosítható módon megjelölje, ezért a Be. 217. § (3) bekezdés b) pontjára, valamint a Be. 2. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a vádlottak ellen indult büntetőeljárást megszüntette. Az elsőfokú bíróság arra is hivatkozott, hogy a vádirat nem tartalmazza az I. r. és a II. r. vádlottak pontosan körülírt cselekményét az egyes adónemeknek a vád szerinti csökkentése tekintetében.

A végzés ellen a F. Főügyészség fellebbezést jelentett be. Álláspontja szerint az ügyben benyújtott vádirat az előírt kiegészítésekkel együtt a törvényes vád Be. 2. § (2) bekezdésében írt elemeit mindenben tartalmazza. Jogi érvelése szerint a büntetőjogi felelősség szempontjából relevanciával az bír, hogy a terhelti cselekmények eredményeként az adó- és járulékbevétel mely időszakra, mekkora összegben csökkent. Ehhez képest a vádiratban nem szükségszerű a vádirati tényállás részletezése, annak kifejtése, hogy egyes számlákhoz kapcsolódva mekkora az adó- és járulékbevétel-csökkenést lehet megállapítani. A bíróság által az egyes számlák adó- és járuléktartalmával kapcsolatban felvetett kérdés tisztázása a már beszerzett szakértői vélemény további részletezésével, annak kiegészítése alapján lehetséges. Mivel erre hatáskörrel vádemelés után már csak az eljáró bíróság rendelkezik, így az az ügyészség által nem teljesíthető, az egyes tényállási elemek fennforgását megalapozó tények rögzítésén túlmenően a tényállás további részletezését célzó eljárási cselekmény előírása az eljárás megszüntetését törvényes vád hiányára hivatkozva nem alapozhatja meg.

Indítványozta ezért a F. Megyei Bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és az eljárás további folytatásának elrendelését.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyész által bejelentett fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint a F. Főügyészség vádirata alapvetően megfelelt a Be. 217. § (3) bekezdésében írt követelményeknek. A vád mindazon elemeket tartalmazta, amelyek a büntetőjogi felelősség szempontjából jelentőséggel bírnak. Álláspontja szerint a nyomozás során a tényállást oly mértékben kell felderíteni, hogy a vádló dönthessen arról, vádat emel-e. A jogalkotó a vádemeléshez a nyomozás során a tényállás minden egyes részletére kiterjedő bizonyítás felvételét, s ennek alapján a tényállás hasonló jellegű felderítettségét nem kívánja meg. Amennyiben annak szükségessége merül fel, a bíróságnak lehetősége van a tárgyaláson szakértő kirendelésére és a bizonyítási anyag részletesebbé tételére. Az a körülmény azonban, hogy a bíróság további kiegészítést lát szükségesnek, nem alapozhatja meg az eljárás megszüntetését. Ezért indítványozta a F. Megyei Bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és az eljárás további folytatására történő utasítását.

A II. r. vádlott védője a fellebbviteli főügyészség átiratával kapcsolatban kifejtette, hogy a vádban megfogalmazott történeti tényállásnak ki kell terjednie az elkövetés helyére, idejére, módjára, eszközére, eredményére, azaz minden olyan körülményre, amely az adott bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelnek. Ha mindezek alapján nem állapítható meg a vád tárgya, akkor ez a törvényes vád hiányát jelenti.

A F. Megyei Bíróság a vádhatóság által sérelmezett végzésével pedig nem tett mást, mint levonta annak konzekvenciáját, hogy a vádhatóság többszöri felhívás ellenére sem tett eleget az alkotmányos és a büntetőeljárási kötelezettségének, nevezetesen a vádban leírt tényállás nem felel meg a törvényes vád követelményének. Ezért az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását indítványozta.

A F. Főügyészség fellebbezése az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezésére és a bíróság további eljárásra történő utasítása érdekében az alábbiak szerint alapos.