1233/B/1995. AB határozat
a Bűntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 180. § (1) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Bűntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 180. § (1) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó álláspontja szerint a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 180. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott becsületsértés vétsége ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében deklarált "abszolút" jogegyenlőséggel, a hátrányos megkülönböztetés tilalmával, továbbá az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozatának (a továbbiakban: Abh.) tartalmával, ezért az indítványozó kéri ennek megállapítását és a jogszabály megsemmisítését.
2. Az Alkotmány 70/A. §-a a következők szerint rendelkezik:
"(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti."
A Btk. 180. § (1) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza:
"Becsületsértés
180. § (1) Aki a 179. § esetén kívül mással szemben
a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben,
b) nagy nyilvánosság előtt
a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő."
3. A 180. § (1) bekezdés a) és b) pontjai a következők szerint értendők: az a) pontban feltüntetett körülmény a sértett tevékenységére, a b) pontban feltüntetett pedig az elkövetés módjára tekintettel emeli ki a cselekményt a szabálysértések köréből, és minősíti azt bűncselekménnyé. Ilyen körülmények hiányában ugyanis a becsületsértés nem bűncselekménynek (vétségnek), hanem csupán szabálysértésnek minősül a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény 96/B. § (1) bekezdés és ekként minősül az ezt felváltó, 2000. március 1-jén hatályba lépett 1999. évi LXIX. törvény 138. §-a alapján is.
A Btk. 179. §-a pedig a rágalmazás törvényi tényállását határozza meg, amelyhez képest a becsületsértés szubszidiárius bűncselekmény.
Mivel az indítvány a sértettek személyére tekintette! támaszt alkotmányossági kifogást a becsületsértés büntetendő volta miatt, az indítvány keretei között az Alkotmánybíróság csak ezt a körülményt vizsgálta, és csak az alkotmányellenes diszkrimináció problémájával foglalkozott.
II.
1. Önmagában az a megoldás, illetve szabályozási mód, hogy a Btk. akár az elkövetői, akár a sértetti oldalon meghatározott személyi kört emel ki, és ehhez fűzi a bűncselekmény törvényi tényállásának megvalósulását vagy valamely minősítő körülmény létrejöttét, nem kifogásolható, ez a jogalkotó kompetenciájába tartozik. Ennek oka a védett jogi tárgyak eltérő voltával, avagy az egyes bűncselekményfajták speciális, kiemelt jellegével függ össze, sőt gyakran azzal is, hogy valamely alanyi tényező hiányában egy magatartás nem valósít meg bűncselekményt. Az elkövetők vagy a sértettek személyi körének kiemelése alkotmányjogi szempontból nem tekinthető a törvény előtti egyenlőség sérelmének és nem minősíthető sem pozitív sem negatív diszkriminációnak, amennyiben a megkülönböztetés nem önkényes vagy nem ésszerűtlen.
A diszkrimináció kérdésével az Alkotmánybíróság már több ízben foglalkozott. A 9/1990. (IV. 25.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy "a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni." (ABH 1990, 46., 48.)
Az Alkotmánybíróság a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában kifejtette, hogy "a jogegyenlőség nem jelenti a természetes személyeknek a jogon kívüli szempontok szerinti egyenlőségét is. (...) Az állam joga - s egyben bizonyos körben kötelezettsége is -, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése ugyanis nem bármifajta különbségtételt tilt - egy ilyen általános tilalom összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével - hanem csupán az emberi méltósághoz való jogot sértő megkülönböztetéseket." (ABH 1992, 280., 282.)
2. Az általános jogegyenlőség alapelvként való deklarálása és a hátrányos megkülönböztetés tilalma tehát nem értelmezhető akként, hogy az egyes bűncselekmények (büntetendő emberi magatartások) eltérő jellegéből, természetéből, avagy a büntetőjog által védett jogi tárgyak különbözőségéből fakadóan egyes elkövetői vagy sértetti kategóriákat ne lehessen eltérő szabályozás alá vonni.
A Btk. 180. § (1) bekezdésének a) pontja csak közvetve vonatkozik a sértettek jogállására vagy személyi körére, státusára. A törvény nem személyiségi, hanem tevékenységi szempontokat - munkakör ellátása, közmegbízatás teljesítése, közérdekű tevékenység - határoz meg releváns körülményként, és ezáltal emeli ki a becsületsértés vétségét a becsületsértés szabálysértésének, mint "alapeset"-nek a köréből. Ez a szabályozási mód viszont nem azonos az "egyéb helyzet szerinti", a diszkrimináció alkotmányos tilalmába ütköző különbségtétellel. Ez csupán azt jelenti, hogy a törvény fokozottabb büntetőjogi védelmet kíván biztosítani arra az esetre, amikor a becsületsértést valamely munkakör, közfeladat ellátása, illetve, közérdekű tevékenység során, vagy amiatt valósítják meg az ezt végző személy sérelmére.
Az ilyen sértettet nem általában, hanem csak esetileg, az adott tevékenységével kapcsolatban illeti meg a fokozott büntetőjogi védelem, tehát nincs szó privilegizált személyek valamely csoportjáról. Következésképpen a sértett javára pozitív diszkrimináció nem állapítható meg.
A fokozott büntetőjogi védelem nemcsak a "közhasznú, társadalmilag fontos" tevékenységekre vonatkozik, hanem mindenféle munkakör ellátására is. Tehát a hivatalos személyek, közszereplők mellett minden más természetes személy sértettje lehet ennek a bűncselekménynek, ha valamilyen munkakört lát el, vagy közérdekű tevékenységet végez.
3. Az indítványozó hivatkozott az Abh.-ra, amely alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Btk. 232. §-át, amely "hatóság vagy hivatalos személy megsértése'' elnevezéssel büntetni rendelte a hivatalos személy sérelmére elkövetett, egyébként a becsületsértéssel és a rágalmazással azonos magatartásokat.
A Btk. 232. §-a és a 180. § által védett jogi tárgyak azonban teljesen eltérőek, noha a két bűncselekmény törvényi tényállási elemei nagyfokú hasonlóságot, illetve azonosságot mutatnak. A rágalmazás és a becsületsértés sértettje magánszemély, míg a hivatalos személy megsértésének - értelemszerűen - a hivatalos személy, illetve valamely hatóság tagja, valójában azonban rajta keresztül a közrend, mint absztrakt jogi tárgy. Ekként a törvény megkülönböztetést alkalmazott magánszemélyek és hivatalos személyek között azáltal, hogy az utóbbiak sérelmére elkövetett, tartalmilag becsületsértést és rágalmazást megvalósító bűncselekményeket közvádra üldözendő, és súlyosabban is büntetendő bűncselekményként szankcionálta. Éppen ezt a diszkriminatív szabályozást nyilvánította alkotmányellenesnek az Abh. azzal a megállapítással, hogy a közszereplő politikusokkal és a közhatalmat gyakorló személyekkel kapcsolatos véleménynyilvánítás köre tágabb, mint más személyeknél. Ugyanakkor megállapítja azt is, hogy nem ellentétes az Alkotmánnyal a hatóság vagy a hivatalos személy becsületének, vagy jó hírnevének büntetőjogi védelme.
Az Abh. indokolása szerint a Btk. 232. § megsemmisítésével a hatóság és a hivatalos személyek becsületének védelmét a Btk. 179. § és a 180. § veszi át. Ez tehát azt jelenti, hogy a hatóság vagy a hivatalos személy megsértése, mint önálló bűncselekményi kategória az alkotmánybírósági megsemmisítés folytán megszűnt. A határozat indokolásában kifejtett előfeltételek fennforgása esetén - tehát amennyiben a véleménynyilvánítási szabadság tágabb körét is túllépik - az ilyen státusú személyek becsülete is ugyanúgy büntetőjogi védelmet élvez, mint bármely más állampolgáré. Ilyen esetben mind magánvád, mind annak ügyészi átvétele esetén közvád alapján lehet helye a büntető eljárásnak. (ABH 1994, 219., 232.)
4. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben arra a következtetésre jutott, hogy a közmegbízatásnak, a közérdekű tevékenységnek, valamint a munkakör ellátásának törvényi tényállási elemként történő kiemelése nem ítélhető meg ugyanolyan módon, mint a korábban megsemmisített Btk. 232. §-ban biztosított, és a hivatalos személyeket megillető fokozottabb büntetőjogi védelem.
A Btk. 180. § (1) bekezdés a) pontjában felsorolt és kiemelt tényállási elemek - valamely munkakör, tisztség, tevékenység ellátása - nem különleges státusú, kinevezett vagy megválasztott személyekre, hanem olyan működésre vonatkoznak, amelyeket bármely állampolgár elláthat, köztük természetesen a hivatalos személyek is, de adott esetben bárki. Ekként a büntetőjogi védelem tekintetében a kivé-telezettség, a pozitív diszkrimináció megszűnt, s e védelem egyenlő mértékben illet meg -- azonos körülmények között - mindenkit, így a hivatalos személyeket is.
A fokozott büntetőjogi védelem akkor alkotmányos, ha megfelelő indoka van, vagyis, ha a tevékenységek kiemelése nem önkényes. Másfajta tevékenységekkel (szabadidős tevékenység, tanulás, sportolás stb.) ellentétben a munkakörrel, közérdekű tevékenységgel kapcsolatos becsületsértés bűncselekménnyé nyilvánítása nem önkényes, ugyanis az ember társadalmi megbecsülése nagyban függ attól, hogy környezete miként vélekedik munkakörének, közfeladatainak ellátásáról. Mindez nem zárja ki, hogy a jogalkotó - alkotmányjogilag indokolt esetben - másfajta tevékenységeket is kiemelt védelemben részesítsen.
5. Nem sérti a jogegyenlőség elvét az sem, hogy a törvényhozó az említett tényállási elemek megléte esetén szabálysértés helyett bűncselekményt konstruált. A becsületsértés alapesete korábban is bűncselekmény volt, mind az 1878-as, mind az 1961-es büntető törvénykönyvekben, és csupán a későbbi jogfejlődés folytán vált szabálysértéssé.
A verbális becsületsértés jelenleg tehát általában szabálysértésként minősül. Bűncselekménnyé emeli azonban a Btk. 180. § (1) bekezdése a) és b) pontjában, valamint a (2) bekezdésében felsorolt három körülmény fennforgása: az indítvány által kifogásolt, a sértett munkaköri, közérdekű és közmegbízatási tevékenysége, továbbá a nagy nyilvánosság előtti, illetve a tettleges elkövetés.
Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy a korábban megsemmisített Btk. 232. §-ával ellentétben, a 180. §-nál nem állapítható meg valamely csoportra vonatkozó megkülönböztetés, sem pedig a jogegyenlőség alkotmányos alapelvének sérelme. A támadott büntetőjogi norma törvényi tényállásában a sértetti tevékenységi kör kiemelése nem tekinthető alkotmányellenes diszkriminációnak, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2000. június 19.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró