A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10750/2010/8. számú határozata munkabér (ELMARADT munkabér) tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §, 153. §, 174. §] Bírók: Földényi Gyuláné, Stark Marianna, Tálné dr. Molnár Erika

Mfv.II.10.750/2010/8.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Bodolai László ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Túri Aranka ügyvéd (által képviselt alperes ellen elmaradt munkabér és egyéb iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 4.M.5136/2005. szám alatt megindított és a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 49.Mf.633.328/2009/3. számú részítéletével befejezett perében a jogerős részítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2011. június 8-án megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta és kihirdette a következő

r é s z - í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a felperesnek a Fővárosi Bíróság 49.Mf.633.328/2009/3. számú rész-ítéletének a rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos elsőfokú ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasító rendelkezése ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasítja.

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 49.Mf.633.328/2009/3. számú részítéletét

- Abban a részében, amelyben a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 4.M.5136/2005/4. számú részítéletét a saját gépkocsi-költségtérítés és a munkaviszony megszüntetése tárgyában helybenhagyta, valamint

- abban a részében, amelyben a szabadságmegváltásra vonatkozó igény tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes igényét elutasította,

hatályában fenntartja;

- Abban a részében, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletét a vagyoni kártérítés elutasítása tekintetében helybenhagyta, valamint a nem vagyoni kártérítés tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes igényét elutasította, az elsőfokú bíróság ítélete e körbeni részére kiterjedően - beleértve az első és másodfokú perköltségre és illetékre, valamint a szakértői díj viselésére vonatkozó rendelkezéseket is -, hatályon kívül helyezi, és a felperes vagyoni és nem vagyoni kártérítési igénye tekintetében az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat meghozatalára utasítja.

A hatályon kívül helyezett rész tekintetében a felperes felülvizsgálati eljárási részperköltségét 110.000 (száztízezer) forintban, a felülvizsgálati eljárási illetéket 36.000 (harminchatezer) forintban állapítja meg.

A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s :

A megállapított és a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes az alperes jogelődjeinél 1979. április 26-ától, az alperesnél pedig 1999. április 1-jétől állt folyamatosan munkaviszonyban. Az utolsó érvényes munkaszerződés módosítás szerint főművezető munkakörben heti 40 órás munkaidőben, változó munkahelyen dolgozott. A felperes tényleges tevékenysége építésvezető volt, munkaköri leírása szerint a feladatai közé tartozott - többek között - az irányítása alatt álló fizikai dolgozók napi tevékenységének összehangolása, irányítása, ellenőrzése, a termelési folyamatok megszervezése, a folyamatos munkavégzés feltételeinek biztosítása és az alvállalkozókkal történő kapcsolattartás.

Az alperes 1999. január 1-jétől havi 6000 kilométerig, 2000. október 17-től pedig havi 3500 kilométerig engedélyezte a felperesnek, hogy térítés mellett a saját gépkocsiját hivatalos célra használja. Az engedély visszavonásig szólt azzal, hogy a kilométerenként 3 forint költségtérítés és az üzemanyag költségeinek megtérítése a hivatkozott jogszabály rendelkezéseinek figyelembevételével a ténylegesen megtett és igazolt út alapján számolható el. Bár az engedély visszavonására nem került sor, 2003. január 1-jétől a felperes az alperes tulajdonában álló gépjármű használatára is jogosulttá vált, és azt ténylegesen használta. Ettől az időponttól kezdve az alperes a felperes részére saját gépkocsi használata után költségtérítést nem fizetett, és útnyilvántartást, valamint üzemanyagszámlát az alperes részére a felperes sem adott le.

A felperes esetenként egyidejűleg több, egymástól nagyobb távolságra lévő építkezésen, többnyire a napi munkaidőt meghaladóan látta el a feladatát, gyakran hétvégén és pihenőnapokon is dolgozott, amelyről az alperes tudomással bírt, mivel ez tevékenységi körében általános gyakorlat volt. A felperes 2005. június 27-étől megromlott egészségi állapota miatt keresőképtelenné vált, amely a munkaviszonya 2006. július 15-én történő megszűnéséig folyamatos fennállt. Az ... Intézet I. fokú orvosi bizottsága szakvéleményében 67 %-os mértékű munkaképesség csökkenését állapította meg, és a felperes 2006. július 7-től rokkantsági nyugdíjban részesül.

A felperes a 2006. június 16-án kelt, az alperes elnök vezérigazgatójának címzett levelében 2006. július 1-jétől a munkaviszonyának megszüntetését kérte, amit a "kíméletlen és embertelen" munkavégzési feltételek miatt megromlott egészségi állapotával indokolt. Az alperes a levelet rendes felmondásnak tekintette és 2006. július 15-ével a felperest megillető járandóságok kifizetését ígérte.

A felperes pontosított keresetében rendkívüli munkavégzésért járó elmaradt munkabér, szabadságmegváltás és gépkocsihasználat költsége címén terjesztett elő igényt az alperessel szemben. Ezen túlmenően annak megállapítását kérte, hogy a munkaviszonyát rendkívüli felmondással szüntette meg, ezért az ahhoz kapcsolódó járandóságok, valamint a munkahelyi körülményekkel összefüggő egészségkárosodása miatt kártérítés, a megítélt összegek késedelmi kamata és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a felperes a munkaidejét maga osztotta be, a jelenléti ív és a szabadságnyilvántartás aláírását számos esetben megtagadta, a saját gépkocsi használatának díját pedig a felperessel elszámolta és kifizette. Vitatta, hogy a felperes egészségromlása a munkakörülményeivel okozati összefüggésben lenne, és végül arra hivatkozott, hogy a munkaviszonyát nem rendkívüli, hanem rendes felmondással szüntette meg.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 4.M.5136/2005/43. számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 9.746.100 forint elmaradt munkabért, 1.670.455 forint szabadságmegváltást és késedelmi kamatát, valamint 500.000 forint nem vagyoni kárt. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A munkaügyi bíróság a munkaszerződésben foglaltakra figyelemmel nem fogadta el az alperesnek azt a védekezését, hogy a felperes kötetlen munkaidőben, és nem változó munkahelyen dolgozott, így a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az alperest átalány formájában kötelezte a túlmunka ellenértékének megfizetésére.

A munkaügyi bíróság a peradatok alapján megállapította, hogy az alperesnél a jelenléti ívek és szabadságnyilvántartások nem a valóságot tükrözték, amit az alperes terhére értékelt, és a kereseti kérelemnek megfelelően marasztalta.

A felperes 2002. augusztus és 2005. június közötti időszakra havi 6000 kilométer megtett út erejéig a saját személygépkocsi használati díjának megtérítését kérte. Ezt a munkaügyi bíróság azért tartotta megalapozatlannak, mert az alperes 2000. október 17-én kiadott, visszavonásig szóló engedélyében legfeljebb havi 3500 kilométer megtett út erejéig vállalta a saját gépkocsi használatáért kilométerenként a 3 forint költségtérítést, amit a leadott számlák és útnyilvántartás alapján meg is fizetett.