A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40080/2018/7. számú határozata felelősség megállapítása (VEZETŐ felelősségének megállapítása) tárgyában. Bírók: Csányi Terézia Katalin, Kovács Mária, Volein Anna
Fővárosi Ítélőtábla
11.Gf.40.080/2018/7.
A Fővárosi Ítélőtábla a felperesi képviselő által képviselt felperes neve (felperes címe) felperes által,
a alperesi képviselő által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen,
a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránt indított perben,
a Budapest Környéki Törvényszék 2017. október 13. napján meghozott 6.G.40.281/2016/20. számú ítélete ellen,
az alperes részéről 21. és 23. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban - a 2018. június 6. napján megtartott nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és az ítélet rendelkező részéből mellőzi a következő szövegrészt: "a társaság vagyona 6.325.493,- Ft összeggel csökkent, amely összeg erejéig az alperes kártérítési felelősséggel tartozik". Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
I n d o k o l á s:
A Budapest Környéki Törvényszék 20. sorszámú ítéletében megállapította, hogy az alperes az adós társaság ügyvezetőjeként a társaság 2014. március 27. napján bekövetkezett fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetét követően nem a hitelezői érdekek figyelembe vételével látta el ügyvezetői feladatait, ezáltal a hitelezői követelések kielégítését meghiúsította, a társaság vagyona 6.325.493 forint összeggel csökkent, amely összeg erejéig az alperes kártérítési felelősséggel tartozik.
Kötelezte az alperest 6.325.493 forint összegű vagyoni biztosíték nyújtására is.
Az alperest kötelezte a felperes javára 136.000 forint perköltség megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság a felek előadásai, a Budapest Környéki Törvényszék Fpk.704/2014 ügyszámú felszámolás iratai alapján tényként állapította meg, hogy az alperes volt 2013. január 17. napjától adós társaság (a továbbiakban: adós) önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselője. Az adós társaság tevékenységi körében 2015. március hónapban a felperestől szarvasmarhákat vásárolt összesen 6.325.493 forint vételárért, amelyet a fizetési határidőig és azt követően sem fizette meg.
Az adós társaság 2015. november 20-ai kezdő nappal felszámolás hatálya alá került.
A felszámolási eljárásban a felszámoló összesen 12.425.851 forint határidőben bejelentett hitelezői igényt vett nyilvántartásba, amelynek kielégítésére szolgáló vagyonnal az adós társaság nem rendelkezett. A felperes hitelezői igényét a felszámoló 6.325.493 forint összegben igazolta vissza.
2015. november 2-án - a perben nem álló - képviselő (az adós tagja és az alperes édesapja) tartozáselvállalásról nyilatkozatot tett a felperes hitelezői igénye teljes összege erejéig, azonban a felperes részére nem teljesített. A felperes adóssal szembeni követelése a felszámolási eljárásban sem térült meg.
Rögzítette, hogy az alperes a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 31. §-ában foglalt kötelezettségének részben tett eleget, mivel a felszámolónak az iratanyagot hiányosan adta át és vagyonátadásra nem került sor. Erre tekintettel a felszámoló a felszámolási eljárást egyszerűsített szabályok szerint fejezte be és a felszámolási bíróság az eljárást lezáró végzésben megállapította, hogy az adósnak képviselő taggal szemben 81.000.000 forint tőke- és járulékai összegű, kölcsön jogcímén fennálló követelés-vagyona van, amely követelést a hitelezők között felosztani javasolt.
Az adós 2017. szeptember 19. napján közzétetten 2017. augusztus 18-ai hatállyal törlésre került a Cégnyilvántartásból.
A felosztott követelésből sem térült meg a felperes követelése, mivel képviselő tag végrehajtható vagyonnal nem rendelkezett.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adós társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete 2014. március 27. napján bekövetkezett, amikor is a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) az adóssal szemben fennálló 29.739.415 forint adó- és járulékai tartozása eredménytelen végrehajtása miatt felszámolási eljárást kezdeményezett.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes, mint az adós ügyvezetője a társaság 2014. március 27. napján bekövetkezett fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembe vételével látta el, ezáltal a hitelezők követeléseinek megtérülését teljes mértékben meghiúsította. A vagyonvesztés mértékét követelése összegének figyelembe vételével 6.325.493 forintban határozta meg. Előadta, hogy a társaság a 2014. december 31. napjával zárt mérleg adatai szerint 109.584.000 forint értékben rendelkezett forgóeszközzel, melyből 34.560.000 forint értékben nyilvántartott készlettel, további, 8.160.000 forint pénzeszközzel. Mivel vagyonátadási kötelezettségét nem teljesítette, a megjelölt vagyonelemek fellelhetőségéről nem áll rendelkezésre információ. A vagyonvesztés megjelölt összege erejéig kérte az alperes kötelezését vagyoni biztosíték nyújtására is. Kereseti kérelme jogalapját a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésére alapította azzal, hogy a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell, mivel az alperes nem teljesítette a Cstv. 31. § (1) bekezdés a), d) pontjában előírt beszámolókészítési, irat- és vagyonátadási, valamint tájékoztatási kötelezettségét.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete 2014. március 27. napján már bekövetkezett, mivel a NAV követelésének kielégítéséhez szükséges fedezettel nem rendelkezett. A felperes hitelezői igénye megalapozottságát sem vitatta és azt sem, hogy a tartozáselvállaló nyilatkozat ellenére sem került teljesítésre a felperes követelése.
Az alperes azzal védekezett, hogy a felperes és képviselő (az adós tagja) között olyan tartozáselvállaló egyoldalú nyilatkozat jött létre, amely alapján a követelés kötelezettje képviselő.
Előadta, hogy az adós társaság tartozásaiért nem felelős, mivel a tényleges ügyvezetői tevékenységet megbízási szerződés alapján képviselő tag látta el, a felperessel kötött szerződés során is képviselő járt el. Tényleges ügyvezetői tevékenységet nem végzett, képviselő utasításai alapján járt el.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét teljes egészében megalapozottnak találta. Indokolása szerint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. §-a alapján a felperesnek kellett bizonyítania a keresetében megjelölt tényállása alapján, hogy az adós elleni felszámolásban hitelező, az általa alperesként perbe vont személy a kezdő időpont előtti három évben az adós vezető tisztségviselője volt. Bizonyítania kellett azt is, hogy a fenyegető fizetésképtelenség az általa meghatározott időpontban következett be és ezt követően a vezető megjelölt magatartása, intézkedése vagy mulasztása az adós társaság vagyonát csökkentette, vagy a hitelezők követelésének teljes kielégítését meghiúsította.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!