A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20837/2010/4. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §, 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 11. §] Bírók: Czukorné dr. Farsang Judit, Magosi Szilvia, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék P.25942/2009/6., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20837/2010/4.*, Fővárosi Ítélőtábla Pf.20837/2010/5., Kúria Pfv.20678/2011/3. (BH+ 2012.9.380)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.837/2010/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a személyesen eljáró I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű és a személyesen eljáró II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű felperesnek - az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Jogi Képviseleti Főosztály (1055 Budapest, Szalay utca 16., ügyintéző: ... bíró) által képviselt Fővárosi Bíróság (1055 Budapest, Markó u. 27.) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Pest Megyei Bíróság 2010. február 11. napján kelt 21.P.25.942/2009/6. szám alatti ítélete ellen az alperes részéről 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti.

Fellebbezett rendelkezését megváltoztatja, és az I. valamint a II. rendű felperesek keresetét elutasítja.

Az alperest a terhére megállapított elsőfokú perköltség térítése alól mentesíti.

A feljegyzett 24.000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési illeték térítését akként rendezi, hogy abból az I. és a II. rendű felpereseket egyaránt 12.000 (tizenkettőezer) forint államnak, külön felhívásra történő megfizetésére kötelezi.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az I-II. rendű felperesek a keresetükben a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogukat ért sérelem miatt személyenként 1.000.000 forint méltányos elégtételt biztosító kártérítés, továbbá ezután 2006. november 23. napjától a kifizetés napjáig járó évi 10 % késedelmi kamat és a perköltség megfizetésére kérték kötelezni az alperest elsődlegesen a Pp. 1. §-a, a 2. § (1)-(4) bekezdése, másodlagosan a Ptk. 339. § (1) bekezdése, 348. § (1) bekezdése, 349. § (1) és (3) bekezdése, 355. § (1) és (4) bekezdése, 360. § (1) bekezdése, valamint a 34/1992. AB határozat alapján.

Előadták, hogy 2006. szeptember 20-án az I. rendű felperes hitelező a Bíróságon pert indított (a továbbiakban alapper) S. Gy. adós ellen kölcsönszerződés teljesítése iránt és a perbeli képviseletével a II. rendű felperes ügyvédet bízta meg. Az ügyben a bíróság a tárgyalást 2006. november 23. napjára tűzte ki. Az alapper alperese a tárgyalásra ügyvéd által szerkesztett előkészítő iratot nyújtott be, melyben a tartozását elismerte és kérte a tárgyalás távollétében történő megtartását. A tárgyaláson a jelenlévő felperes személyes meghallgatását követően az alperesi beadványban foglaltakra és arra a körülményre tekintettel, hogy a felperesi jogi képviselő nyugdíjba készült vonulni és hónapokon belül abban kívánta hagyni az ügyvédi tevékenységét, ítélet hozatalát kérték. A bíróság ennek ellenére nem hozott ítéletet, jegyzőkönyvbe foglalta a feleknek nyújtott tájékoztatást, majd új határnap kitűzése nélkül elhalasztotta a tárgyalást. Ezt követően a jegyzőkönyv másolat kiváltásakor a bírósági kezelőirodán megtudták, hogy bizonytalan a következő tárgyalási nap kitűzése, mert az eljáró bíró GYES-re ment és majd csak akkor foglalkozik a perrel, ha visszajön. Ezért kérelmet intéztek 2007. március-április hónapban a bíróság elnökéhez, hogy jelöljön ki más bírót az ügy letárgyalására, elősegítendő a tárgyalás gyors kitűzését és a per befejezését. A kérelmet az elnök soronkívüliségi kérelemnek tekintette, és azzal utasította el, hogy a kérelemben felhozottak nem képeznek okot a soronkívüliségre. Ezután másik bíróság kijelölése végett az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz fordultak, mely azt válaszolta, hogy nincs beleszólási joga a kerületi bíróságon folyó perbe, mert a bíróságok függetlenek. Az első tárgyalást követően - ahol az alapper befejezhető lett volna - volt még egy kitűzött tárgyalás, de a bíró a visszajövetele után elhalasztotta. Közeli határnap kitűzését hiába kérték. Az alperes következő tárgyalásra szóló idézése "ismeretlen helyre költözött" jelzéssel érkezett vissza. A bíróság ügygondnoki díjelőleget helyeztetett letétbe, majd megállapította, hogy nincs rá szükség, és ezután megnyilatkoztatta a felperest, kéri-e az alperes hirdetményi idézését. Az alapper a 2008. szeptember 5. napjára kitűzött tárgyaláson fejeződött be, amikor is a bíróság végre megítélte a felperesi követelést. A II. rendű felperes, aki egyedül ennek az ügynek a végére várt a nyugdíjba vonulással, az ügyvédi tevékenységét csak 2008. szeptember 30-ával tudta befejezni. A hosszúra nyúlt eljárás során az adós a cégét másra íratta át és ismeretlen helyre költözött, így a vele szemben kért végrehajtás hiábavaló.

Az I. és II. rendű felperesek álláspontja szerint a bíróság indokolatlanul elhúzta a per befejezését, nem adta meg azt a segítséget, amelyre szükségük volt, ebből kifolyólag mindkettőjüket súlyos jogsérelmek érték. A bíróság nem érvényesítette a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való alapvető jogaikat. Sérelmet szenvedett a Pp. 1. §-a, 2. § (1)-(4) bekezdése, az Alkotmány 50. § (1), (4) bekezdése, 57. § (1) bekezdése és az Európai Emberjogi Bíróság létesítéséről és működtetéséről szóló nemzetközi szerződés. Felesleges eljárási cselekmény volt a hirdetményi kézbesítés elrendelése és a felek tájékoztatása. Ez utóbbi már az idéző végzésben benne foglaltatott.

Az alperes az érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, perköltséget nem igényelt. Az volt az álláspontja, hogy az alapeljárás időszerű és jogszerű volt. Nem tévedett az alapperben eljárt bíróság, amikor az alperes beadványát akként értelmezte, hogy magát a tőkekövetelés nagyságát és annak tényét ugyan nem vitatja, de a visszafizetési határidő módosítására hivatkozik, illetve vitássá teszi a járulékok mértékét. Az előbbi állítás bizonyítása kizárhatta volna a bíróság előtti igényérvényesítés lehetőségét. A beadvány értelmezése nem vezethetett arra a következtetésre, hogy az alperes nem ellenzi a keresetet, ezért helyesen járt el a bíróság, amikor az első tárgyaláson nem hozott ítéletet. A Pp. 3. § (3) bekezdése alapján a bíróságot tájékoztatási kötelezettség terhelte, melynek legkorábban az első tárgyaláson tehetett eleget. Az itt megadott tájékoztatás szükséges és megfelelő, a tárgyalás elhalasztása pedig indokolt volt. A 2007. március 29. napjára kitűzött tárgyalás beállítására 2007. február 12-én azért került sor, mert az eljáró bíró 2007. február 15-től szeptember 2-ig fizetés nélküli szabadságon (GYES-en) volt. Az alperes 2007. november 21. napjáról 2008. március 13. napjára elhalasztott tárgyalásra szóló idézése "ismeretlen helyre költözött" jelzéssel érkezett vissza, a felperes felhívásra igazolta, hogy a lakcíme nem változott. Nem kérte a hirdetményi kézbesítést. A bíróság ezért 2008. március 13-án az alperes idézésének szabályszerűtlensége miatt nem tudott érdemben tárgyalást tartani. Fővárosi viszonylatban nem volt kirívóan hosszú a pertartam. Helyesen járt el az igazgatási vezető, amikor akként döntött, hogy a jogi képviselő nyugdíjba vonulási szándéka a soronkívüliséget nem alapozza meg. A bíróság elnöke az eljáró bíró hat hónapi távolléte miatt azért nem osztotta át az ügyet, mert más bíró sem tudott volna korábbi tárgyalási időpontot adni annál, mint amit a távollétről visszatérő bíró adhatott.