62005CJ0097[1]

A Bíróság (első tanács) 2006. december 14-i ítélete. Mohamed Gattoussi kontra Stadt Rüsselsheim. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Verwaltungsgericht Darmstadt - Németország. Euro-mediterrán megállapodás - Valamely tagállamban tartózkodási engedéllyel rendelkező és ott keresőtevékenység folytatására feljogosított tunéziai munkavállaló - A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve a munkafeltételek, a díjazás és az elbocsátás terén - A tartózkodási engedély érvényességi idejének csökkentése. C-97/05. sz. ügy.

C-97/05. sz. ügy

Mohamed Gattoussi

kontra

Stadt Rüsselsheim

(a Verwaltungsgericht Darmstadt [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Euro-mediterrán megállapodás - Valamely tagállamban tartózkodási engedéllyel rendelkező és ott keresőtevékenység folytatására feljogosított tunéziai munkavállaló - A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve a munkafeltételek, a díjazás és az elbocsátás terén - A tartózkodási engedély érvényességi idejének csökkentése"

D. Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2006. április 6.

A Bíróság ítélete (első tanács), 2006. december 14. .

Az ítélet összefoglalása

1. Nemzetközi megállapodások - Közösségi megállapodások - Közvetlen hatály

(EK-Tunézia euro-mediterrán megállapodás, 64. cikk, (1) bekezdés)

2. Nemzetközi megállapodások - EK-Tunézia euro-mediterrán társulási megállapodás - Valamely tagállamban foglalkoztatott tunéziai munkavállalók

(EK-Tunézia euro-mediterrán megállapodás, 64. cikk, (1) bekezdés)

1. A Közösségek által harmadik államokkal kötött megállapodás valamely rendelkezését közvetlen hatállyal bírónak kell tekinteni, ha - a megállapodás szövegére, valamint céljára és természetére tekintettel - egyértelmű és pontosan meghatározott kötelezettséget tartalmaz, amelynek végrehajtása vagy hatálya semmilyen későbbi aktusnak nincs alárendelve.

Ilyen az EK-Tunézia euro-mediterrán társulási megállapodás 64. cikkének (1) bekezdése.

(vö. 25-28. pont)

2. Az EK-Tunézia euro-mediterrán társulási megállapodás 64. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az joghatással bírhat a tunéziai állampolgár valamely tagállam területén való tartózkodási jogára, amennyiben az említett állampolgár részére e tagállam a tartózkodási engedély érvényességi idejét meghaladó időtartamra megfelelően engedélyezte, hogy területén keresőtevékenységet folytasson. Magából az euro-mediterrán megállapodás 64. cikke (1) bekezdésének szövegezéséből, illetve az arra vonatkozó, a felek által e megállapodás záróokmányában elfogadott közös nyilatkozatból is következik, hogy e rendelkezésnek önmagában nem célja szabályozni a tunéziai állampolgároknak a tagállamokban való tartózkodási jogát.

Az euro-mediterrán megállapodás tehát - mivel egyáltalán nem irányul a munkavállalók szabad mozgásának megteremtésére - főszabály szerint nem tiltja, hogy valamely tagállam olyan tunéziai állampolgár tartózkodási jogával kapcsolatban hozzon intézkedéseket, akinek eredetileg engedélyezte a területére való belépést és ott keresőtevékenység folytatását, és az a körülmény, hogy ilyen intézkedés az érdekeltet a fogadó tagállamban munkaviszonyának a munkáltatójával kötött munkaszerződésben foglalt időpontot megelőző megszüntetésére kényszeríti, főszabály szerint nem befolyásolja ezen értelmezést.

Ha azonban a fogadó tagállam a munkavállalással kapcsolatban a tartózkodási engedélyben foglaltakhoz képest a migráns munkavállalónak eredetileg többletjogokat biztosított, e munkavállaló helyzete az állam jogos érdekeinek védelmére vonatkozó - így a közrenddel, a közbiztonsággal és a közegészséggel kapcsolatos - indokokon kívül nem vitatható. Nem fogadható el ugyanis, hogy a tagállamok úgy rendelkeznek a hátrányos megkülönböztetésnek az euro-mediterrán megállapodás 64. cikke (1) bekezdésében foglalt tilalmáról, hogy annak hatékony érvényesülését a belső jogban korlátozzák.

(vö. 35-37., 39-40., 43. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2006. december 14.(*)

"Euro-mediterrán megállapodás - Valamely tagállamban tartózkodási engedéllyel rendelkező és ott keresőtevékenység folytatására feljogosított tunéziai munkavállaló - A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve a munkafeltételek, a díjazás és az elbocsátás terén - A tartózkodási engedély érvényességi idejének csökkentése"

A C-97/05. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Verwaltungsgericht Darmstadt (Németország) a Bírósághoz 2005. február 23-án érkezett, 2005. január 25-i határozatával terjesztett elő az előtte

Mohamed Gattoussi

és

a Stadt Rüsselsheim

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, K. Lenaerts, J. N. Cunha Rodrigues, M. Ilešič és E. Levits (előadó) bírák,

főtanácsnok: D. Ruiz-Jarabo Colomer,

hivatalvezető: Fülöp B. tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. március 9-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- Mohamed Gattoussi képviseletében P. von Schumann Rechtsanwältin,

- a német kormány képviseletében M. Lumma, C. Schulze-Bahr és U. Bender, meghatalmazotti minőségben,

- a görög kormány képviseletében G. Karipsiadis és T. Papadopoulou, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében G. Rozet és V. Kreuschitz, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2006. április 6-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatali kérelem tárgya az 1995. július 17-én Brüsszelben megkötött, egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai és másrészről a Tunéziai Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló, az Európai Közösség és az Európai Szén- és Acélközösség nevében a 98/238/EK, ESZAK határozattal jóváhagyott euro-mediterrán megállapodás (HL L 97., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 28. cikk, 187. o.; a továbbiakban: euro-mediterrán megállapodás) 64. cikke (1) bekezdésének értelmezése.

2 E kérelem a M. Gattoussi tunéziai állampolgár és a Stadt Rüsselsheim (Rüsselsheim városi önkormányzata, Németország) közötti jogvitában került benyújtásra, amelynek tárgya e városi önkormányzat által hozott, a határozat meghozatalának időpontjában már határozatlan időre szóló munkavállalási engedéllyel rendelkező és munkaviszonyban álló érdekelt tartózkodási engedélyének érvényességi idejét utólagosan korlátozó határozat.

Jogi háttér

Az euro-mediterrán megállapodás

3 Az euro-mediterrán megállapodás "Együttműködés szociális és kulturális ügyekben" elnevezésű VI. címének a "Munkavállalók" című I. fejezetében szereplő 64. cikke értelmében:

"(1) Minden egyes tagállam területén a törvényesen alkalmazott tunéziai állampolgárságú munkavállalók részére biztosított elbánás a munkakörülményeket, a javadalmazást és az elbocsátást illetően - az adott tagállam saját állampolgáraihoz viszonyítva - mentes az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés alól.

(2) Minden tunéziai munkavállalóra, aki jogosult valamely tagállam területén határozott idejű keresőtevékenységet folytatni, az (1) bekezdés rendelkezései vonatkoznak a munkakörülményeket és javadalmazást tekintve.

(3) Tunézia ugyanilyen elbánást biztosít a területén foglalkoztatott munkavállalóknak, akik valamely tagállam állampolgárai."

4 Az euro-mediterrán megállapodás 66. cikke hozzáteszi:

"E fejezet rendelkezései nem alkalmazandók a Feleknek azokra az állampolgáraira, akik törvénytelenül tartózkodnak vagy dolgoznak a befogadó országuk területén."

5 Az euro-mediterrán megállapodás 64. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó, a szerződő felek által az említett megállapodás záróokmányában elfogadott közös nyilatkozat (a továbbiakban: a közös nyilatkozat) egyebekben kimondja:

"A 64. cikk (1) bekezdésére - az elbocsátás tekintetében való hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatban - a tartózkodási engedély megújítása céljából nem lehet hivatkozni. A tartózkodási engedély megújítására vagy megtagadására kizárólag az adott tagállam jogszabályai, illetve kétoldalú megállapodások vonatkoznak [...]".

6 Az euro-mediterrán megállapodás 91. cikke értelmében a közös nyilatkozat az említett megállapodás szerves részét képezi.

A német jog vonatkozó rendelkezései

7 Az Ausländergesetz (a külföldiek beutazásáról és belföldi tartózkodásáról szóló német törvény) 2004. július 23-án hatályos szövege (BGBl. 2004 I, 1862. o., a továbbiakban: AuslG) 12. cikkének (2) bekezdése kimondja:

"A tartózkodási engedély határozott, vagy a törvényben előírt esetekben határozatlan időre szól. Ha az engedély kiállításához, meghosszabbításához vagy érvényességi idejének meghatározásához szükséges alapvető feltételek egyike immár nem áll fenn, a határozott időre szóló tartózkodási engedély időtartama utólagosan korlátozható."

8 Az AuslG 19. cikkének (1) bekezdése értelmében a házastársak közötti életközösség megszűnése esetén a külföldi házastársat önálló tartózkodási jog illeti meg, különösen akkor, ha az életközösséget legalább két évvel korábban jogszerűen hozták létre szövetségi területen, vagy - a külföldi házastárs különösen kiszolgáltatott helyzetbe kerülését megakadályozandó - lehetőség van tartózkodásának meghosszabbítására, feltéve hogy e házastárs határozatlan időre szóló tartózkodási engedélyt nem kaphat.

9 A Sozialgesetzbuch (német szociális törvénykönyv) 1997. március 24-én hatályos szövege harmadik kötetének (BGBl. I, 594. o., a továbbiakban: SGB III) 284. cikke értelmében a külföldiek csak a foglalkoztatási hivatal engedélyével folytathatnak szakmai tevékenységet, és csak ilyen engedély birtokában lehetnek alkalmazottak. Ugyanezen cikk (5) bekezdése értelmében az említett engedély csak akkor adható ki, ha a külföldi személy rendelkezik tartózkodási engedéllyel.

Az alapügy tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

10 M. Gattoussi 2002. augusztus 30-án házasságot kötött egy német állampolgárral. A Németországba való belépéséhez szükséges vízumot a Németországi Szövetségi Köztársaság tuniszi nagykövetsége állította ki családegyesítés címén.

11 2002. szeptember 24-én M. Gattoussi három évre szóló tartózkodási engedélyt kapott a rüsselsheimi önkormányzattól, mivel a házaspár e városban telepedett le.

12 2002. október 22-én a darmstadti Arbeitsamt (foglalkoztatási hivatal) M. Gattoussi részére határozatlan idejű munkavállalási engedélyt állított ki, amelyben megemlítették, hogy arra az SGB III 284. cikke alkalmazandó.

13 2003. március 11-én M. Gattoussi egyéves, majd 2005. március 31-ig meghosszabbított határozott idejű munkaszerződést írt alá.

14 Miután M. Gattoussi felesége tájékoztatta a rüsselsheimi önkormányzatot, hogy férjétől 2004. április 1-je óta külön él, az önkormányzat 2004. június 23-i határozatával M. Gattoussi tartózkodási engedélyének érvényességi idejét e határozat megküldésének időpontjára korlátozta, őt egyúttal arra kötelezve, hogy - Tunéziába történő kitoloncolás terhe alatt - azonnali hatállyal hagyja el Németország területét.

15 E határozatot arra a megállapításra alapították, hogy egyrészt az M. Gattoussinak kiállított tartózkodási engedély eredeti jogcíme már nem áll fenn, mivel már nem él együtt feleségével, másrészt a határozatlan idejű munkavállalási engedély alapján a német jogrendben semmilyen jog nem keletkezik a tartózkodási engedélyben foglalt időtartam lejártát követően a keresőtevékenység folytatására, illetve a tartózkodás meghosszabbítására.

16 Az említett határozat azt is figyelembe vette, hogy M. Gattoussit önállóan egyáltalán nem illette meg tartózkodási jog. Az AuslG rendelkezésére tulajdonképpen nem hivatkozhatott, mivel egyrészt a feleségével való életközösség Németországban nem állt fenn a jogszabályban minimálisan előírt két évig, másrészt pedig nem került a törvény értelmében vett különösen kiszolgáltatott helyzetbe.

17 Végül M. Gattoussi az euro-mediterrán megállapodásra sem alapíthatott jogot, mivel a hátrányos megkülönböztetésnek e megállapodás 64. cikke (1) bekezdésében foglalt tilalma a tunéziai állampolgárok számára semmilyen tartózkodási jogot nem biztosít.

18 M. Gattoussi e határozat ellen a Regierungspräsidium Darmstadtnál (darmstadti közigazgatási hivatal) panasszal élt, amelyben előadta, hogy németországi tartózkodásának befejezése különösen kiszolgáltatott helyzetbe hozná, és a feleségével való életközösség visszaállítása, valamint a házasságból eredő tartozásainak felesége részére történő megtérítése e körülmények között nehézségbe ütközne vagy akár lehetetlenné is válna.

19 M. Gattoussi panaszát 2004. szeptember 17-i határozattal elutasították, azzal az indokkal, hogy a nemzeti jog egyetlen rendelkezése sem teszi lehetővé tartózkodási jog biztosítását számára, illetve a tartózkodási engedély érvényességi idejének korlátozására vonatkozó határozatával a rüsselsheimi önkormányzat sem lépte túl mérlegelési jogkörét.

20 Ez utóbbi határozat ellen M. Gattoussi keresetet nyújtott be a Verwaltungsgericht Darmstadthoz (darmstadti közigazgatási bíróság), amelyben előadta, hogy teljes munkaidőben foglalkoztatott németországi munkavállalóként - ahol teljes mértékben beilleszkedett, és házasságának felbomlását követően újraházasodását tervezi - Tunéziába való visszatérése különösen kiszolgáltatott anyagi és családi helyzetbe hozná.

21 A fenti keresettel kapcsolatban a Verwaltungsgericht Darmstadt az eljárás felfüggesztéséről határozott, és az alábbi négy előzetes döntéshozatali kérdést terjesztette a Bíróság elé:

"1) A Tunéziával kötött euro-mediterrán megállapodás [...] 64. cikke hatással van-e a tartózkodási jogra?

2) Abban az esetben, ha az első pontban feltett kérdésre a válasz igenlő, az [...] euro-mediterrán megállapodás 64. cikke szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmából levezethető-e egy olyan, tartózkodási jogra vonatkozó jogi álláspont, amely kizárja a tartózkodási jog időbeli korlátozását, ha egy tunéziai állampolgár határozatlan időre szóló munkavállalási engedély birtokában van, ténylegesen is foglalkoztatott, és az idegenrendészeti határozat meghozatalának időpontjában határozott időre szóló tartózkodási joggal rendelkezik?

3) Abban az esetben, ha a második pontban feltett kérdésre a válasz igenlő, az [...] euro-mediterrán megállapodás 64. cikkéből következő tartózkodási jogra vonatkozó jogi álláspont meghatározása érdekében figyelembe lehet-e venni egy, a tartózkodási jogot időben korlátozó idegenrendészeti határozat elfogadását követő időpontot?

4) Abban az esetben, ha a harmadik pontban feltett kérdésre a válasz igenlő, vissza kell-e utalni az EK 39. cikk (3) bekezdése alapján meghatározott elvekre az állam jogos érdekeinek védelme okaiban rejlő fenntartás közelebbi meghatározása céljából?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

22 A kérdést előterjesztő bíróság kérdéseivel, amelyeket együttesen indokolt megvizsgálni, lényegében azt kívánja megtudni, hogy kell-e az alapügyre alkalmazni a Bíróság által a C-416/96. sz., El-Yassini-ügyben 1999. március 2-án hozott ítéletben (EBHT 1999., I-1209. o.) az Európai Gazdasági Közösség és a Marokkói Királyság közötti együttműködésről szóló, 1976. április 27-én Rabatban aláírt és a Közösség nevében az 1978. szeptember 26-i 2211/78/EGK tanácsi rendelettel elfogadott megállapodás (HL L 264., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 13. kötet, 155. o.; a továbbiakban: az EGK-Marokkó megállapodás) 40. cikke első bekezdésének értelmezésével kapcsolatban kimondott megoldást, illetve különösen hogy az euro-mediterrán megállapodás 64. cikkének (1) bekezdése akadálya-e annak, hogy a fogadó tagállam korlátozza egy olyan tunéziai állampolgár tartózkodási engedélyének érvényességi idejét, akinek meghatározott időre engedélyezte a területén való tartózkodást, és azt, hogy ott határozatlan idejű munkaviszonyt létesítsen, amennyiben a tartózkodási jog eredeti indoka a tartózkodási engedély érvényességi idejének letelte előtt megszűnik.

23 Annak érdekében, hogy a feltett kérdésre hasznos választ lehessen adni, elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy az euro-mediterrán megállapodás 64. cikkének (1) bekezdésére hivatkozhat-e egy természetes személy valamely tagállam bírósága előtt, és ha igen, másodsorban meg kell határozni az e cikkben foglalt, a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó elv hatályát.

Az euro-mediterrán megállapodás 64. cikke (1) bekezdésének közvetlen hatályáról

24 Meg kell állapítani, hogy - mivel az euro-mediterrán megállapodás az abban foglalt rendelkezéseknek a megállapodásban részes felek jogrendszerében betöltött szerepéről nem rendelkezik - a Bíróság feladata, hogy erről döntsön, ahogyan bármely más megállapodások Közösségen belüli alkalmazásával kapcsolatos értelmezési kérdésről is (a C-146/96. sz., Portugália kontra Tanács ügyben 1999. november 23-án hozott ítélet [EBHT 1999., I-8395. o.] 34. pontja és a C-265/03. sz. Simutenkov-ügyben 2005. április 12-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-2579. o.] 20. pontja).

25 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Közösségek által harmadik államokkal kötött megállapodás valamely rendelkezését közvetlen hatállyal bírónak kell tekinteni, ha - a megállapodás szövegére, valamint céljára és természetére tekintettel - egyértelmű és pontosan meghatározott kötelezettséget tartalmaz, amelynek végrehajtása vagy hatálya semmilyen későbbi aktusnak nincs alárendelve (lásd e tekintetben a C-63/99. sz. Gloszczuk-ügyben 2001. szeptember 27-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-6369. o.] 30. pontját és a C-171/01. sz. Wählergruppe Gemeinsam ügyben 2003. május 8-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-4301. o.] 54. pontját, valamint a fent hivatkozott Simutenkov-ügyben hozott ítélet 21. pontját).

26 Elsőként az euro-mediterrán megállapodás 64. cikkének (1) bekezdésével kapcsolatban kitűnik, hogy e rendelkezés szövegezése szinte teljesen megegyezik az EGK-Marokkó megállapodás 40. cikkének első albekezdésével, amely a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét csak az elbocsátásra terjeszti ki. A Bíróság pedig elismerte, hogy az említett 40. cikk első albekezdése eleget tesz a közvetlen hatályúként történő elismeréshez szükséges feltételeknek (a fent hivatkozott El-Yassini ügyben hozott ítélet 27. pontja).

27 Másodsorban az euro-mediterrán megállapodás tárgyával és jellegével kapcsolatban ki kell emelni, hogy e megállapodás 96. cikkének (2) bekezdése értelmében az a Közösség nevében az Európai Gazdasági Közösség és a Tunéziai Köztársaság közötti együttműködési megállapodás megkötéséről szóló, 1978. szeptember 26-i 2212/78/EGK tanácsi rendelettel (HL L 265., 2. o.) jóváhagyott, az Európai Gazdasági Közösség és a Tunéziai Köztársaság közötti együttműködési megállapodás (a továbbiakban: az EGK-Tunézia megállapodás) helyébe lép, amely többek között előírja az együttműködés elősegítését gazdasági, társadalmi, kulturális és pénzügyi területeken. Az említett együttműködési megállapodás tehát saját maga alapvetően megegyezett az EGK-Marokkó megállapodással, amelyről a Bíróság megállapította, hogy tárgya és természete, különösen a munkaerő-piaci együttműködés tekintetében összeegyeztethető a 40. cikk első albekezdésében foglaltakból eredő közvetlen hatállyal (a fent hivatkozott El-Yassini ügyben hozott ítélet 28-31. pontja). Mindez annál is inkább igaz, hogy az EGK-Marokkó megállapodással ellentétben az euro-mediterrán megállapodás - az 1. cikkének (1) bekezdésében foglaltak értelmében - társulást hoz létre a Közösség és tagállamai, valamint Tunézia között.

28 E körülmények alapján meg kell állapítani, hogy az euro-mediterrán megállapodás 64. cikkének (1) bekezdése közvetlen hatállyal bír.

Az euro-mediterrán megállapodás 64. cikke (1) bekezdésének hatályáról

29 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a fent hivatkozott El-Yassini ügyben hozott ítéletben a Bíróság kimondta, hogy egyrészt a közösségi jognak a határozat meghozatalakor aktuális állapotában az EGK-Marokkó megállapodás 40. cikkének első albekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal főszabály szerint nem ellentétes, hogy a fogadó tagállam megtagadja egy olyan marokkói állampolgár tartózkodási engedélyének meghosszabbítását, akiknek a területére való belépését és ott keresőtevékenység folytatását az érdekelt ezen ország területén történő foglalkoztatásának teljes időszakára engedélyezte, amennyiben a tartózkodási jog megadásának eredeti indoka a tartózkodási engedély érvényességi idejének lejártakor már nem áll fenn. A Bíróság kifejtette, hogy ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha ez azzal jár, hogy e megtagadó határozat az adott állam jogos - így a közrenddel, közbiztonsággal és közegészséggel kapcsolatos okokkal összefüggő - érdekeinek védelmét alátámasztó indokok hiányában vitatná az érdekeltnek az említett államban az illetékes nemzeti hatóságok által megfelelően kiállított és a tartózkodási engedélyben meghatározott időtartamot meghaladó időtartamú munkavállalási engedéllyel biztosított tényleges munkavégzéshez való jogot (a fent hivatkozott El-Yassini ügyben hozott ítélet 67. pontja).

30 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik, hogy az alapügy körülményei összehasonlíthatóak a Bíróság által tárgyalt, fent hivatkozott El-Yassini ügy körülményeivel.

31 Valójában e két ügyben a fogadó tagállam a tartózkodási jog korlátozásával valamely harmadik ország állampolgárának a foglalkoztatottként történő munkavégzéshez való jogát annak ellenére szűkítette, hogy számára e jogot munkavállalási engedélyben biztosították.

32 A német kormány ugyanakkor bizonyos eltérésekre hivatkozik az euro-mediterrán megállapodás 64. cikkének (1) bekezdése, illetve az EGK-Marokkó megállapodás 40. cikkének első albekezdése között, amely megakadályozza, hogy ez utóbbi rendelkezés fent hivatkozott El-Yassini ügyben adott értelmezése legyen az említett 64. cikk (1) bekezdésére vonatkozó értelmezés.

33 Egyrészt az euro-mediterrán megállapodás 64. cikkének (1) bekezdésével kapcsolatos nyilatkozat a megállapodásban részes felek azon szándékát tükrözi, hogy megakadályozzák azt, hogy a tunéziai állampolgárok tartózkodási joguk érvényesítése során a hátrányos megkülönböztetésnek az e rendelkezésben foglalt tilalmára hivatkozzanak.

34 Másrészt az említett rendelkezés annak szövegezése, hatékony érvényesülése és rendszere alapján a tunéziai állampolgárok tartózkodási jogára vonatkozóan semmilyen joghatással nem bír.

35 Mint azt a német kormány is hangsúlyozza, magából az euro-mediterrán megállapodás 64. cikke (1) bekezdésének szövegezéséből, illetve az arra vonatkozó közös nyilatkozatból is következik, hogy e rendelkezésnek önmagában nem célja szabályozni a tunéziai állampolgároknak a tagállamokban való tartózkodási jogát.

36 Meg kell tehát állapítani, hogy a Bíróság által az EGK-Marokkó megállapodással kapcsolatosan fent hivatkozott EL-Yassini ügyben megállapítottak alapján az euro-mediterrán megállapodás - mivel egyáltalán nem irányul a munkavállalók szabad mozgásának megteremtésére - főszabály szerint nem tiltja, hogy valamely tagállam olyan tunéziai állampolgár tartózkodási jogával kapcsolatban hozzon intézkedéseket, akinek eredetileg engedélyezte a területére való belépést és ott keresőtevékenység folytatását (a fent hivatkozott El-Yassini ügyben hozott ítélet 58-62. pontja).

37 Az a körülmény, hogy egy ilyen intézkedés az érdekeltet a fogadó tagállamban munkaviszonyának a munkáltatójával kötött munkaszerződésben foglalt időpontot megelőző megszüntetésére kényszeríti, főszabály szerint nem befolyásolja a fenti értelmezést (a fent hivatkozott El-Yassini ügyben hozott ítélet 63. pontja).

38 Ugyanakkor - a német kormány által előadottakkal ellentétben - ebből az értelmezésből nem következik, hogy egy tunéziai állampolgár valamely tagállam által tartózkodási jogának korlátozására vonatkozóan hozott intézkedés vitatása során semmilyen esetben sem hivatkozhatna a hátrányos megkülönböztetésnek az euro-mediterrán megállapodás 64. cikkének (1) bekezdésében foglalt tilalmára.

39 Ugyanis nem fogadható el, hogy a tagállamok úgy rendelkeznek a hátrányos megkülönböztetésnek az euro-mediterrán megállapodás 64. cikke (1) bekezdésében foglalt tilalmáról, hogy annak hatékony érvényesülését a belső jogban korlátozzák. Ez a lehetőség egyrészt sértené a Közösség és tagállamai által kötött megállapodásban foglaltakat, másrészt veszélyeztetné az említett elv egységes alkalmazását.

40 Egészen pontosan - mint azt a Bíróság az El-Yassini ügyben már kimondta - ha a fogadó tagállam a munkavállalással kapcsolatban a tartózkodási engedélyben foglaltakhoz képest a migráns munkavállalónak eredetileg többletjogokat biztosított, e munkavállaló helyzete az állam jogos érdekeinek védelmére vonatkozó - így a közrenddel, a közbiztonsággal és a közegészséggel kapcsolatos - indokokon kívül nem vitatható (a fent hivatkozott El-Yassini ügyben hozott ítélet 64., 65. és 67. pontja).

41 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti hatóságnak a közrend fogalmára történő hivatkozása minden esetben azt feltételezi, hogy a közrend olyan valóságos és kellően súlyos veszélyeztetése álljon fenn, amely sérti a társadalom valamely alapvető érdekét (lásd e tekintetben a 36/75. sz. Rutili-ügyben 1975. október 28-án hozott ítélet [EBHT 1975., I-1279. o.] 28. pontját, a C-340/97. sz. Nazli-ügyben 2000. február 10-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-957. o.] 57. pontját, valamint a C-459/99. sz. MRAX-ügyben 2002. július 25-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-6591. o.] 79. pontját).

42 A bizalomvédelem és a jogbiztonság elvére tekintettel a 40. pontban említett feltétel különösen releváns, amennyiben - mint jelen esetben - a fogadó tagállam utólagosan korlátozta a tartózkodási engedélyt.

43 A fenti megállapítások összességéből következik, hogy az euro-mediterrán megállapodás 64. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az joghatással bírhat a tunéziai állampolgár valamely tagállam területén való tartózkodási jogára, amennyiben az említett állampolgár részére e tagállam a tartózkodási engedély érvényességi idejét meghaladó időtartamra megfelelően engedélyezte, hogy területén keresőtevékenységet folytasson.

A költségekről

44 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

Az 1995. július 17-én Brüsszelben megkötött, egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai és másrészről a Tunéziai Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló, az Európai Közösség és az Európai Szén és Acélközösség nevében az 1998. január 26-i 98/238/EK, ESZAK határozattal jóváhagyott euro-mediterrán megállapodás 64. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az joghatással bírhat a tunéziai állampolgár valamely tagállam területén való tartózkodási jogára, amennyiben az említett állampolgár részére e tagállam a tartózkodási engedély érvényességi idejét meghaladó időtartamra megfelelően engedélyezte, hogy területén keresőtevékenységet folytasson.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: német.