BH 1978.12.512 I. A tartási kötelezettség elmulasztásának vétsége akkor is megvalósul, ha a kötelezettségét nem teljesítő elkövetővel szemben a tartásra jogosult előzetesen nem veszi igénybe a polgári jogi eszközöket [Btk. 275. § (1) bek.].

II. A tartási kötelezettség iszákos életmód miatti elmulasztásának bűntette akkor állapítható meg, ha az elkövető iszákos életmódja és a tartási kötelezettség nem teljesítése egymással összefüggésben áll [Btk. 275. § (3) bek. b) pont].

A járásbíróság a terheltet tartási kötelezettség elmulasztásának vétsége miatt 5 hónapi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.

A terheltet a városi bíróság polgári perben hozott jogerős ítéletével kötelezte, hogy a házasságából származó 1963., 1965. és 1967. évben született kiskorú gyermekei tartására gyermekenként havi 166 forint, összesen 498 forint; gyermektartásdíjat fizessen. A terhelt fizetési kötelezettségének nem tett eleget.

A terhelt munkaviszonyban áll, havi keresete 2500 forint. A jogosított a, munkabérből végrehajtást nem kért, a terhelt pedig önként nem teljesített.

Az első fokú ítélet szerint a vád tárgyává tett időszak 1977. április 1-től kezdődik, a büntetőjogi felelősség szempontjából értékelhető hátralék összege 3984 forint.

A továbbiakban megállapította az ítélet, hogy az alkoholista terhelt rendszeresen fogyaszt szeszes italt, italfogyasztása miatt a munkahelyén is voltak problémák, de nem látott összefüggést a tartási kötelezettség elmulasztása és az italozó életmód között.

A megyei bíróság a járásbíróság ítéletét megváltoztatta és a terheltet a tartási kötelezettség iszákos életmód miatti elmulasztásának bűntette miatt emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján bűncselekmény hiányában felmentette.

A megyei bíróság felmentő ítéletében kifejtette, hogy az első fokú ítélet a. tényállást helyesen állapította meg. Tévedett azonban, amikor a terhelt bűnösségét megállapította és vele szemben büntetést szabott ki. A BJD-ben 1237. szám alatt közzétett határozatában a Legfelsőbb Bíróság elvi éllel mutatott rá. arra, hogy olyan esetben, amikor a tartásra kötelezett a végrehajtható határozatban előírt tartási kötelezettségét nem teljesíti és ehhez képest a kötelezettség teljesítése büntető eljárás nélkül, polgári jogi kényszerítő eszközök útján is, elérhető: a büntető eljárás lefolytatása (a vádemelés) csak ekkor indokolt, ha a tartási kötelezettség teljesítése az említett egyéb kényszerítő eszközökkel (végrehajtás, letiltás) nem biztosítható. A hatósági (bírói) határozatban megállapított tartási kötelezettség kikényszerítésének a büntetőjog csak az esetben válhat eszközévé, ha egyéb kényszerítő eszközök nem állanak rendelkezésre.

A jelen esetben a sértett a polgári jogi eszközöket nem vette igénybe, habár a terhelt rendelkezett munkaviszonnyal és keresettel, ilyen okokra visszavezethetően tehát nem voltak meg - és jelenleg sincsenek meg - a büntető eljárás lefolytatásának feltételei, következésképpen bűncselekmény nem valósult meg.

A járásbíróság ítélete ellen, annak megalapozatlansága miatt, illetőleg a megyei bíróság ítélete ellen a határozat törvénysértő volta miatt emelt törvényességi óvás alapos.

A nyomozás során a terhelt volt házastársa vallotta, hogy a terhelttel való együttélése annak durva, italozó és csavargó életmódja miatt romlott meg.

A terhelt a munkáltatói igazolás szerint felelőtlen, iszákos magatartást tanúsít, ezért ellene fegyelmi határozatot hoztak.