A Kúria Pfv.21877/2012/7. számú precedensképes határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (ÖRÖKLÉSI szerződés érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 655. §, 656. §] Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Kiss Gábor, Orosz Árpád

A határozat elvi tartalma:

Az öröklési szerződés érvényességét nem érinti, ha az örökhagyó a technikai okból sikertelen aláírást követően azt ismételten aláírja. Az öröklési szerződésben a felek szerződés kötelező tartalmi elemein túlmenően egyéb jognyilatkozatokat is tehetnek. 1959. IV. Tv. 656. §, 1959. IV. Tv. 655. § (2)

***********

Pfv.I.21.877/2012/7. szám

A Kúria a Szatmáriné dr. Kis Ágnes ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű felperesnek a dr. Németh Zsuzsanna ügyvéd által képviselt alperes ellen öröklési szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 4.P.52.785/2011. számon folyamatban volt és a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 43.Pf.632.635/2012/2. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperesek részéről 18. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.632.635/2012/2. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja;

kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül személyenként fizessenek meg az alperesnek 50.000 (Ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, és az államnak felhívásra személyenként 186.300 (Egyszáznyolcvanhatezer-háromszáz) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A perbeli ingatlannak 1/2 részben néhai V.Lné, 1/2 részben pedig néhai N.J. (a továbbiakban: örökhagyó) volt a tulajdonosa. Néhai V.Lné és az örökhagyó élettársak voltak. Az örökhagyó a felperesek édesapja, az alperes néhai V.Lné unokája.

1999-ben az élettársak elhatározták, hogy az alperessel öröklési szerződést kötnek, ezért 1999. augusztus 3-án felkeresték dr. T.Á. közjegyző irodáját, amely az élettársak lakásával egy épületben, az első emeletén van. Az okiratot dr. G.E. közjegyző-helyettes szerkesztette, és 197/1999. szám alatt közjegyzői okiratba foglalta a felek megállapodását. Ebben az élettársak a közös tulajdonukban álló ingatlanról úgy rendelkeztek, hogy azt haláluk esetére az alperes örökölje meg. A szerződő felek a tartás havi értékét 25.000 forintban állapították meg azzal, hogy ez utóbb, a körülmények megváltozása esetén változhat.

A szerződésben az öröklési jog biztosítására elidegenítési és terhelési tilalom került kikötésre azzal, hogy ennek bejegyzése ügyében a szerződő felek maguk járnak el. Utóbb az alperes javára az elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzésre került az ingatlan-nyilvántartásba.

Dr. T.Á. közjegyző 2002. évben észlelte, hogy az említett öröklési szerződés alaki hibában szenved, ugyanis az örökhagyók nem mint házastársak, hanem mint élettársak kötötték meg azt az alperessel. Erről értesítette a szerződő feleket és megkérte őket, hogy ennek kiküszöbölése érdekében ismételten jelenjenek meg az irodájában.

A szerződő felek 2002. március 9-én ismételt felkeresték a közjegyzőt. Az alperes a nagyszülőjével, néhai V.Lnéval, valamint az örökhagyóval külön-külön kötötte meg a 268/2002. számú öröklési szerződést. Az okirat szerkesztésében ismételten dr. G.E. közjegyző-helyettes működött közre. A korábban megkötött szerződést mintaként felhasználva, azt felülírva készítette el az újabb közjegyzői okiratot. A felek a szerződésben kikötötték, hogy az illetékes földhivatal az öröklési jog biztosítására elidegenítési és terhelési tilalmat jegyezzen be az alperes javára. Úgy rendelkeztek, hogy az 1999. augusztus 3-án kötött öröklési szerződésüket a jelen okirattal megszűntnek tekintik azzal, hogy a szerződés megkötéséig nyújtott tartás mértékét havi 25.000 forintban elfogadják és elismerik. Kijelentették, hogy a Földhivatalt arra kérik, hogy az 1999. augusztus 3-án kötött szerződés alapján bejegyzett, és az öröklési szerződés biztosítását szolgáló elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzését tartsa fenn.

A szerződést a szerződő felek aláírták. Az örökhagyó oly módon, hogy - mivel az általa használt toll nem fogott megfelelően - a vezetéknevének leírása nem, csak a keresztneve látszódott, ezért a közjegyző-helyettes kérésére ez alá újból leírta a teljes nevét.

A szerződés szövegében több egyeztetési (nyelvtani) hiba található, például az örökhagyó szerződő félként történő megnevezése hol "tartásra jogosult", hol pedig "tartásra jogosultak" módon került az okiratba. A 2002. március 19-i öröklési szerződést a földhivatalhoz nem nyújtották be. Az alperes ezt követően teljesítette az öröklési szerződésben foglaltakat.

Az örökhagyó 2005. március 8-án elhunyt. A hagyatéki eljárás során a felperesek az öröklési szerződést nem fogadták el érvényesnek. A közjegyző a perbeli ingatlan 1/2 tulajdoni illetőségét ideiglenes hatállyal szerződéses öröklés jogcímén a 2005. november 8-án kelt hagyatékátadó végzésével az alperes részére adta át.

A felperesek keresetükben kérték, hogy a bíróság állapítsa meg egyidejű és együttes elbírálás során, hogy a 2002. március 19. napján a 268/2002. számú közjegyzői okiratba foglalt öröklési szerződés és az ugyanebbe a közjegyzői okiratba foglalt megállapodás, - mely szerint a 197/1999. számú közjegyzői okiratba foglalt 1999. augusztus 3-án megkötött öröklési szerződést megszűntnek tekintik - az 1991. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 119.§, 120.§ (1) bekezdés a), b), c), d), e) pontja, 129.§-a, 131.§, 133.§ (1) és (2) bekezdései, 154.§ (1) és (5) bekezdés, a Ptk. 656.§, 655.§ (1) és (2) bekezdése, 658.§ (1) és (2) bekezdése, 629.§, 626.§, 239.§, 228.§, 227.§, 200.§, 114.§ előírásait is sértő alaki és tartalmi hibái miatt érvénytelen.

Arra hivatkoztak, hogy a közjegyző-helyettes a Ktv. 120.§ (1) bekezdésében foglaltakat többszörösen megsértette. A 268/2002. számú közjegyzői okirat két megállapodást tartalmaz. A közjegyzői okiratnak a 197/1999. számú közjegyzői okirattal 1999. augusztus 3-án megkötött öröklési szerződést megszűntnek tekintő rendelkezése nem a szerződő felek akaratából ered. Érvelésük szerint a "megszűntnek tekinti" kifejezést a közjegyző öncélúan, kizárólag azért használta, hogy az 1999. augusztus 3-án megkötött öröklési szerződés szakmai hibájából eredő érvénytelensége tényének az okiratba foglalását kikerülje. A közjegyző-helyettes a valóságot hamisan feltüntetve, a 2002. évi okirat VI. fejezetében azt foglalta írásba, hogy a felek a 197/1999. számú közjegyzői okirattal egymással kötöttek öröklési szerződést, noha tény, hogy ebben a közjegyzői okiratban néhai V.Lné, valamint N.J. mint örökhagyók és alperes kötötték meg a szerződést. A közjegyző-helyettes ezzel megsértette a Ktv. 120.§ (1) bekezdés a), c), e) és b) pontjában foglaltakat. A 2002. évi közjegyzői okirat az 1999. évi öröklési szerződés bizonyos rendelkezéseit nem hogy megszüntetni, hanem éppen fenntartani rendeli; a közjegyző-helyettes a felek nyilatkozatait nem egyértelműen foglalta okiratba. A közjegyző-helyettes a felek nyilatkozatát olyan tartalommal foglalta írásba, amelynek utólagos értelmezés nélkül nincs egyértelmű joghatása.