BH 1996.3.152 I. A végrendeleti örökösként megnevezett jogi személy alkalmazottainak a végrendelkezésnél tanúként való közreműködése érvénytelenséget nem eredményez [Ptk. 632. § (1) bek.].

II. Az érvénytelenségi ok mérlegelés útján történő vizsgálata [Ptk. 649. § (1) bek., Pp. 206. §].

III. Kötelesrész iránti igény elbírálására csak határozott kereseti kérelem alapján kerülhet sor [Ptk. 672. § (1) bek., Pp. 121. § (1) bek., 123. §].

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy J. I. örökhagyó 1992. április 8-án kelt végrendelete a peres felek vonatkozásában érvénytelen. Az ítélet rendelkező részében megállapította a hagyatéki vagyontárgyak körét és azokat törvényes lemenőági öröklés jogcímén a felperes tulajdonába adta. Rendelkezett a hagyatékhoz tartozó ingatlanok tekintetében az illetékes földhivatalok megkereséséről is. Kötelezte a felperest, hogy az alperesnek hagyatéki hitelezői igény kielégítése címén 15 napon belül fizessen meg 30 826 forintot. Ezt meghaladóan a viszontkeresetet elutasította. A megállapított tényállás szerint az örökhagyó - aki 1989. február 1-jétől 1990. február 12-ig, majd 1991. április 1-jétől haláláig: 1992. május 8-ig az alperes önkormányzattól házi szociális gondozásban részesült - 1992. április 8-án a lakásán az alperes önkormányzat alkalmazásában álló körzeti orvos: dr. H. B. Z. és a gazdasági ügyintézői feladatokat ellátó V. S. tanúk együttes jelenlétében írásbeli magánvégrendeletet írt alá, amelyben általános örökösévé az alperesi önkormányzatot tette meg, és törvényes örökösét: unokáját, a felperest - minthogy tőle a megromlott kapcsolatukra tekintettel segítséget nem várhat - kizárta az öröklésből. Az elsőfokú bíróság a felperes által érvényesített megtámadási okokat vizsgálva megállapította, hogy a kirendelt igazságügyi elmeorvos szakértő aggálytalan szakvéleménye szerint az örökhagyó a végrendelkezés időpontjában - életkora és előrehaladott érelmeszesedése folytán - korlátozottan volt cselekvőképes, ezért a Ptk. 624. §-ának (2) bekezdése értelmében csak közvégrendeletet tehetett volna; az írásbeli magánvégrendelet tehát érvénytelen. A Ptk. 632. §-ának (1) bekezdése szerinti érvénytelenségi ok azonban nem áll fenn. "A végrendeleti örökös nem az okiratot tanúként aláíró két természetes személy, a tanúvallomásokból az sem állapítható meg, hogy a tanúk önkormányzati alkalmazotti minőségükben jártak volna el a végrendelet aláírásakor, így ....önmagában a végrendeleti örökös és a tanúk között nem vitásan fennálló alkalmazotti viszony ezen érvénytelenségi ok megállapítására alapot nem ad." A felperes "azt sem bizonyította hiteltérdemlően, hogy a végrendeleti örökös tisztességtelen befolyással bírta volna rá az örökhagyót a végintézkedés megtételére, így a bíróság ezen érvénytelenségi ok megállapítására sem látott módot". A végrendelet érvénytelensége folytán az örökhagyó törvényes örököse a felperes, aki viszont az alperes által megtérített temetési költséget köteles visszafizetni. A házi szociális gondozás címén érvényesített hagyatéki hitelezői igény azonban alaptalan. Ha ugyanis az alperes "az örökhagyó részére szociális helyzetére, jövedelmi, vagyoni viszonyaira tekintettel ingyenes házi szociális gondozást biztosított, úgy ez a szolgáltatás az örökhagyó halála után a jogutódokkal szemben sem tehető visszterhessé."

A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság ítélkezése alapjául elfogadta az első fokú eljárás során kirendelt igazságügyi elmeorvos szakértő szakvéleményét, amely szerint az örökhagyó "mintegy korlátozottan volt cselekvőképes." Az örökhagyót azonban a bíróság cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá nem helyezte. A Ptk. 13. §-ának (1) bekezdéséből következik, hogy "nagykorú személy cselekvőképességének korlátozása csak jogerős bírói ítélet alapján történhet. A korlátozott cselekvőképesség tehát nagykorú személy esetében valójában jogi kategória.... Mindaddig amíg valamely nagykorú személyt a bíróság jogerős ítélettel cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá nem helyezett, polgári jogi szempontból korlátozottan cselekvőképesnek nem tekinthető, és a korlátozott cselekvőképességhez fűzött jogkövetkezmények vele szemben nem alkalmazhatók." Az írásbeli magánvégrendelet tehát ebből az okból nem érvénytelen. A Ptk. 632. §-ának (1) bekezdésére alapított érvénytelenségi ok tekintetében egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, és kiemelte, hogy a végrendeleti tanúk nem önkormányzati alkalmazotti minőségükben jártak el a végrendelet aláírásánál. Végül a másodfokú bíróság sem találta bizonyítottnak a Ptk. 649. §-ának (1) bekezdése szerinti bármely érvénytelenségi ok fennállását. A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, és elsődlegesen megalapozatlanságra és törvénysértésre hivatkozva a jogerős ítélet megváltoztatását és a végrendelet érvénytelenségének megállapítását kérte. Álláspontja szerint a Ptk. 632. §-ának (1) bekezdése szerinti közreműködés megvalósul akkor is, ha a jogi személy alkalmazottai működnek közre tanúként a végrendelkezésnél. Állította továbbá, hogy a Ptk. 649. §-ának (1) bekezdése szerinti érvénytelenség is fennáll, mert kellően bizonyította, hogy az örökhagyó tévedett nyilatkozata tartalmában, azt téves feltevés alapján tette meg, de mindenképpen tisztességtelen befolyással bírták rá a végrendelet megtételére. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy bár a per során mindvégig igényt tartott a kötelesrészre, erről az igényéről az eljárt bíróságok érdemben nem döntöttek. Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult, mert álláspontja szerint az eljárt bíróságok jogszabálysértést nem követtek el.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye. Erre az anyagi jogi és eljárásjogi szabályok megsértése egyaránt alapot ad.